A hazai rockélet minden túlzás nélkül leghatalmasabb KISS-fanatikusaiból álló négyes kiadványa voltaképpen egy kiváló referencia-anyag a banda külföldi megmozdulásaihoz. Itthon asszem, már bizonyított tény, hogy az általuk képviselt profi élő show önmagában is működik. Meglátjuk, hányan kapnak kedvet egy effajta karneválhoz otthonra is.
A "profi" jelző általánosságban igaz erre a stúdióanyagra is. A zenei alapokkal nincs különösebb gondom, bár mondjuk a Love Gun így nyitódalként lehetett volna lendületesebb azért. Viszont a KISS-diszkóból vérbeli rockdallá hizlalt I Was Made For Loving You itt pont olyan felfogásban szólal meg, ahogy az eredeti előadóktól is tetszene, és szintén ki kell emelni a finomított, latinos hangzású Dominót. Megint külön téma az ének. Váry Marci igen okosan teszi, hogy nem akarja túlénekelni Paul Stanley-t, legfeljebb hasonló stílust vesz fel, egy-két témát a saját hangjához igazítva. Pocky a Gene Simmons-féle karcosabb orgánumot vette le (Calling Dr. Love, I Love It Loud stb.), a 2000 Man nótát meg mintha direkt Maróthy Zolinak találták volna ki. A Beth Tobola Csaba énekével már nem akkora erőssége a lemeznek, de Peter Crisst sem a hangja miatt kedvelik elsősorban a rajongók ugyebár...
A KISS-mániától teljesen független Dragster/Gyorsulás Intro Zolinak egy instrumentális villanása, a lemezt záró I Was Made... remixtől azonban idegenkedem, ez számomra alig különbözik a rádióban őshonos igénytelen tuk-tukkolástól és ahhoz képest, hogy remix, nem is gyúrták át komolyabban, szóval hagyjuk!
A pontszám csupán tetszési mutató, nincs nagyobb jelentősége. Úgyis a KISS Forever koncerteken dől el minden.
