Andy B. Franck énekes két bandája közül nálam mindig a Brainstorm vitte a prímet. Különösen igaz volt ez legutóbb, amikor a Symphorce Twice Second lemeze állt szemben a Brainstorm zseniális Soul Temptation anyagával. Kicsit most kiegyenlítettebb lett a párharc, ugyanis a legutóbbi Brainstorm lemez szerintem egy árnyalatnyival gyengébb, mint elődje, a Godspeed viszont az utolsó három (általam ismert) Symphorce lemez közül a legerősebb.
A Forsight nyugis, hangulatos intrója után már a kezdő Everlasting Life iszonyúan beszaggat, zúz a középtempó, de nagyon fogós dallamok is vannak. A szólómunka is kiváló, van benne klasszikus tekerés meg modern "nyekegtetés" is. A No Shelter agyviharosan indul, aztán mind az ének, mind a gitár szaggatottabb, modernebb, szintén fogós énekdallamokkal és jó kis betonozós alappal. Aztán jön a hipersláger Nowhere, ami tényleg zseniális. Fogós, ragadós, fülbemászó, de nem zavaróan, épp csak annyira, hogy már a harmadik hallgatásnál dúdold! Elég egyszerű, keserédes kis nótácska egyébként, ha kis igazság lenne a földön, nagy slágernek kellene lennie! A végén az akusztikus, zongorás levezetés is nagyon jó.
Folyamatosan sorakoznak tehát egymás után a fullos nóták, nincs pillanatnyi gyenge pont, üresjárat sem. Kiemelendő a negyedik Haunted is, sejtelmesen indul, elég érdekes, kluttyogós gitározás van az elején, amit hamar felvált egy jófajta duplázós, súlyos téma, Andy meg acsarkodik, krákog, de a refrén persze megint dallamos és megint állat. A verzékben egyébként elég szövegköpködősen hozza magát, de azért persze nem Millére kell gondolni... A középrészben meg van egy ilyen horrorfilmekre emlékeztető kis rész is és utána az átmenet a Black Waterbe is hidegrázás, olyasmi a hangulata, mint a 8mm című film zenéjének, amiben Danzig 4. lemezéről is csendülnek fel jó kis sötét, borzongató nóták. Maga a dal elég érdekes meg furcsa, de jó, a refrén meg tiszta Brainstorm. Csak nem akar tehát csökkenni a színvonal az istennek se, a Your Gold Embrace málházós, középtempós súlyossága is remek, és a Wounds will Last Withint is nagyon eltalálták a thrashes középrésszel meg a felpörgetett ritmusaival. Aztán az utolsó három nóta megint csak pofátlanul király. A Without a Trace egy nyakatekert, komplex, pörgős kis darab, az utána következő Mirrored Room meg powerba oltott Rock and Roll. Úgy indul, mint valami country dal, ilyesmit se nagyon hallottam még a Symphorce-tól! Az utolsó Crawling Walls for You meg egy csodaszép ballada, mert az is kell, punktum.
A Symphorce tehát iszonyúan pörög, ez egy kiemelkedő lemez, aggodalomra csak egyvalami adhat okot, nevezetesen, ha Andy mindkét bandája ilyen intenzitással nyomul, fejlődik, előbb-utóbb nem fogja tudni összeegyeztetni a két dolgot, ergo választania kell majd! Bárhogy is dönt, mi, zenerajongók mindenképpen elveszítünk egy király gárdát! Kár lenne, mert mindkét zenekar kiemelkedik a mezőnyből! (Csak halkan jegyzem meg, azért én még mindig a Brainstormnak drukkolnék...).
