Kicsit borzongva, előítéletekkel ültem neki az új VOT albumnak, egyrészt a néhány éve megjelent album nem nyűgözött le, másrészt a tagcserék miatt sem számítottam túl sok jóra (bár egy vérfrissítés tehet csodákat egy csapattal, lásd pl. Graveworm), de ebben az esetben is aztán kellemes meglepetésben volt részem, amikor végighallgattam néhányszor az albumot.
Metalvilágot megváltó, forradalmian új dolgokat persze eddig sem sok magyar csapat hozott össze, most sem erről van szó, ellenben egy tisztességesen összehozott, korrekt anyagot kapunk, amibe hallhatóan sok munkát feccöltek a srácok. Alapvetően a göteborgi vonalon mozgó death/thrash metal a játék neve, igencsak At the Gates, In Flames, Dark Tranquillity hatásokkal.
Túlságosan nem is maradtak le a fiúk ezektől a bandáktól, sőt hazai szinten igen dicséretes tesói a fenn említett csapatoknak (persze még az új Dying Wish-t nem hallottam). Szóval kénytelen voltam félretenni az első meghallgatás okozta prekoncepciókat, és újra meg újra nekifeküdni az albumnak.
A nyitónóta is igen erős (Sympathy for Passing Time), már itt is bődületes erővel szólal meg a death metal, a gitárok arcot letépően hasítanak, a ritmusszekció pedig egy úthenger erejével döngöl a földbe, vajon koncerten is képesek lesznek hozni ezt a hangzást? Ha igen, akkor ott a helyünk egy jó kis zúzdára...
Külön kiemelném az új dobos, Fazekas Pál iszonyúan erős, profi dobjátékát (ő egyébként a dalszerzésből is kivette a részét, jó döntés volt hát bevenni a csapatba), illetve a két gityós is színvonalasan penget, különösen az Encountering the Unknown című dalban jó a szólókkal megspékelt középrész (Mike gitáros pedig amúgy is karizmatikus arc a magas homlokával). Ejtsünk akkor most néhány szót az énekről: Mulicz Ferenc énekes, hol az északi death metalos hörgéseket hallatja, hol pedig HC-s, metalcore-os dühös kiáltozást, e kettőből születik a VOT új hangzása, amit bevallom néhol kicsit skizofrénnek érzek - bár a szövegekkel összevetve, lehet, hogy ez volt a dalszerzők célja?! Különösen pl. a Spiritual Swamp c. dalban nyilvánvaló ez a hisztérikus kiabálás, és emiatt más ez az anyag, mint a klasszikus svéd vonal. De hogy erre is kitérjünk, ott van a Surrounded by Walls című nóta, olyan eszméletlen In Flames-es, kórusos refrénnel, hogy egyből ingerem támadt berakni a Tokyo Showdown koncertalbumot. Szintén közönség-énekeltetős refrénnel lett megfejelve a már említett Spiritual Swamp is. Szóval, ami miatt még nem békéltem meg teljes mértékben az anyaggal, az az ének kettőssége.
A lemez megszólalására nem nagyon lehet panasz, Cserfalvi "Töfi" Zoltán kiváló munkát végzett, akárcsak Havancsák mester, aki a tőle megszokott profizmussal nyomaszt bennünket a támadó metszőollók víziójával. Egyszóval kis hazánkban megbecsülendő anyag lesz ez, remélem, a csapat is összekovácsolódik végre és nem kell több évet várnunk egy új lemezre.
