A fejlődés csodaszép dolog. Főleg a zenében. És bizony nagyszerű dolog olyan csapatokkal találkozni, akik a szemünk előtt tanulnak, fejlődnek, formálódnak, nem hajlandóak megelégedni egy adott színvonallal.
A Salvus tavalyi, Álomvágy című demójában, bár érezni lehetett a lelkesedést, azért akadt több mint elég fejlesztenivaló, melyet jól le is írtunk, mert mi ilyen retkek vagyunk.
Ezek után megérkezett a 2004-es demó, és a kísérőlevélben kifejezetten engem kértek a kritika megírására. Komolyan jólesett a dolog, hiszen ezek szerint az előző demóról írt, nem mindig dicsérő kritika nem hogy megbántotta őket, de inkább tanultak belőle és bizonyítani akarnak. Példaértékű hozzáállás.
Nem is csalódtam, bizony, erőteljes szintlépés tapasztalható mind a megírt dalok, mind a hangszerek (beleértve a hangszálakat is) kezelése terén.
Persze a sound még mindig nem bikatökszaggató, de négy nap alatt hat dalból nem lehet csoda-megszólalást varázsolni, és azért nem is olyan vészes az összkép, érthetőek a hangszerek, nem kellett bogarásznom a harmóniák után egy sötét masszában, mint néhány egyéb demó esetében.
A szemtelenül fiatal (21-22 éves) srácok eddigi trió felállása Kokavecz András gitáros érkezésével kvartetté bővült, nem is ártott nekik a sound vastagítása.
A dalok dallamos metal szerzemények, és bizony, jóval ügyesebben sikerült őket felépíteni, mint az előző demo dalait. Bevezetés, tárgyalás, bonyodalom... Na de tényleg, van íve a daloknak, megjegyezhetőek a refrének, lendületesek a szólók.
A nyitó Nem Vagy Egyedül valamiért a boldogult fiatalkoromban létező Ozirisz együttesre emlékeztetett, de persze csak valami furcsa feeling-összecsengés miatt. Az alapok a klasszikus (de nem bántóan "true") metal hagyományait követik, az ének dallamos, bár - Pötörke Zoli hangszínéből adódóan - kicsit seattle-i felhangjai is akadnak. Mindenesetre már sokkal biztosabbak a dallamok mint előzőleg, tán csak nem egy énektanár keze van a dologban? A záró, lírai "Amiért Kezed Nyúl" kifejezetten tetszett, kicsit a korai Black-Out ugrott be, de nem zavaróan - mondjuk ki, szimplán nagyon megfogott a dal!
A szövegek is kezdenek kinőni a klisék közül, szépen megfogalmazott mondatokkal kalandozunk a magány, a piac-orientáltság vagy az elgépiesedő világ témakörében.
A fiúk célja, hogy szép lassan megismertessék magukat az országgal.
Nos, ha fejlődésük üteme ugyanilyen ultragyors marad, nem csodálkoznék, ha megtalálnák szélesebb közönségüket - a hozzáállásuk önmagában megérdemelné. Azon meg teljesen beborultam, ahogy szerényen odaírták a kísérőlevél aljára, hogy (idézem): "Az egész felvételt diákmunkából származó jövedelemből és egyéb megtakarításokból fedeztük...".
Nos, remélem, hogy rájuk szakad az OTP és a következő felvételük ugyanekkora minőségi ugrás lesz - csak drukkolni tudok nekik!
