Könnyű helyzetben vagyok. Az AC/DC-hez hasonló intézmények esetében ugyanis nem kell sokat téríteni. A csapat rajongói (és ez a fajta bizony kis hazánkban is igen nagy számban honos) anélkül is tudják, hogy mi a dolguk, aki meg nem szereti őket, az egyrészt menthetetlen, másrészt pedig ilyen anyagot úgysem szerez be.
A DC megtörve eddigi dvd-ik sorát - No Bull / Stiff Upper Lip Live / Live At Donington - ezúttal nem egy újabb koncertet jelentetett meg, hanem egy gyűjteményes anyagot: amelyik 2 korongon és 40 tételen keresztül öleli fel a csapat videofelvételekre rögzített történetét '75-től '90-ig. A lemezek kronologikusan haladnak előre, és hát persze hogy a Bon Scott-érát bemutató első az, ami miatt érdemes beszerezni az anyagot. Meg jól is mutat a polcon: szép csillogós borítója van, 24 oldalas booklet, sok színes kép, csillognak azok is veszettül, dekoratív, na.
A disc a Baby, Please Don't Go feldolgozással nyit, ami a banda első sikere volt Ausztráliában, ritkaság meg minden. Már ennél az élőben lenyomott TV fellépésnél - az ausztrál ABC csatorna "Countdown" műsorában készült, itt igen gyakran felbukkantak a fiúk, lesz még majd sok innen való felvétel - fekszik az ember a röhögéstől. A hihetetlenül fiatal Angus nem csak sulis egyenruhában, hanem iskolatáskával a hátán nyomul, a fő műsorszám azonban Bon: idióta Heidis parókájával úgy néz ki, mint egy eszement fejőnő, és szemmel láthatóan tojik a TV-szereplések elfogadott normáira: gúnyosan vigyorog, cigire gyújt, rátámad a gitárosra. A következő Show Business-ben aztán úgy néz ki, mint egy rossz ripacs: csíkos zakót vett fel, meg olyan hülye kalapot, mint a cirkuszi kikiáltóké, és egyre csak forgatja a sétapálcáját. Hatásos színpadkép is ez: a csapat nagy része (Malcolm, Phil és az eredeti basszer Mark Evans) úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mintha a közönség soraiból mászott volna fel a színpadra, középen meg ott a két idióta, aki eladja a bulit, és a tenyeréből eteti a közönséget.
Olyanok figyelnek még ezen az első korongon, mint például High Voltage, T. N. T., Dirty Deeds Done Dirt Cheap, Let There Be Rock, Whole Lotta Rosie, azaz csupa-csupa mindenki által ismert klasszikus. De a legjobbak mégsem ezek, hanem a Jailbreak meg az It's A Long Way To The Top (If You Wanna Rock 'N' Roll) egyaránt jól megkoreografált klipje. Az előbbiben Malcolm és Mark börtönőrök, a csapat többi tagja meg rabruhában töri a követ, aztán "gonna make a jailbreak", melynek során bekapnak egy-egy halálos lövést. A Long Way-ben pedig a fiúk egy teherautó platóján játszva végigvonulnak Melbourne belvárosán, az emberek meg jobbára elképedve nézik őket és azt a három kiltbe öltözött skótdudást, akik még ott fújják Bonnal a kocsin. A korong végén ott van még hat (!!!) szám a Highway To Hellről, köztük persze az a hírhedt jelenet is, amikor Angus hasába szúródik a gitár, minek következtében kiszenved a szerencsétlen. (Ez a kép látható az If You Want Blood koncertanyag borítóján.) Az utolsó felvételek egyébként '80 február 9-én készültek Madridban, majd tíz nappal később Ronald Belford Scott elment az ördöggel whiskyzni. Azt hiszem, ezekkel a felvételekkel ismét sikerült méltó emléket állítani neki. (Meg egyébként is: "Állni fog a fémzene temploma...")
Ezután jött Brian Johnson, az új kezdet, és jön a második korong. Innentől meglepetés nyista, ellenben itt van minden klip a Hells Bells-től kezdve a For Those About To Rock (We Salute You)-n és a Heatseekeren át az Are You Ready-vel bezárólag. Ezek nagy része ismerős lehet innen-onnan (Fly On The Wall Home Video, Who Made Who Home Video, Clipped), zeneileg a legjobbak a Back In Blackesek, a legrosszabbak meg a Fly On The Wallosok, de ezt úgyis tudja mindenki. Egy darabot emelnék ki: a '90-es Thunderstruck-ot, ez volt ugyanis az a video, ami fenekestül felforgatta egy 11 éves kissrác életét. Most pedig ez a kissrác itt ül a képernyő előtt, és azon gondolkozik, hogy mit is kellene még írni. Szép a kép és jó a hang (legalábbis a legtöbbször), az AC/DC eddigi legjobb dvd-je. Szánjatok rá három órát a kedvemért. Tízest kapnának, ha a dvd-ket pontoznánk, mert ennyivel minimum tartozom nekik.
