A kaliforniai hard rocker Y&T sosem számított különösebben felkapott névnek, de roppant kitartóan meneteltek el a '70-es évek közepétől egészen a '90-es évek elejének nagy őrségváltásáig. Utána volt még egy heveny lefolyású reunionjük az évtized közepén, de az alternatív érában esélyük sem volt a normális működésre, így aztán Dave Meniketti énekes/gitáros ismét a visszavonulást választotta a méltatlan körülmények helyett. Valahogy azonban megint csak nem volt képes kibírni Y&T nélkül, és a csapat pár éve ismét aktív, igaz, tevékenységük kimerül szolid koncertezgetésben, fesztiválozásban.
Ez a frissen kiadott dupla DVD is a legfrissebb érát örökíti meg egy 2006-os holland klubbuli erejéig, és ezúttal nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is felsőfokról beszélhetünk: összesen több mint három órányi anyag kapott helyet a két korongon, és bónuszba még egy 80 perces CD-t is csomagoltak mellé a koncert legjobb pillanataival. Ez azért elég komoly...
A banda jelenlegi felállásában Meniketti mellett csak Phil Kennemore basszusgitáros képviseli a régi tagságot, John Nymann gitáros és Mike Vanderhule dobos már a 21. századi újjáéledés során keveredett a két klasszikus arc mellé. Az intróval együtt 20 nótás normál koncertanyag nagyjából korrekt keresztmetszetet ad a Y&T pályafutásáról, de mivel a csapat tizenegy stúdióanyaggal rendelkezik, igazából ez is csak egy a sok lehetséges best of válogatás közül. A hangsúly nem túl meglepő módon a korábbi nyersebb, riffelősebb időszakra helyeződik, elvégre ez volt a csapat csúcskorszaka, de azért válogatnak a '80-as évek második felének slágeresebb, pop metalosabb anyagairól is, még ha nem is sokat. Egyetlen fia dal sem kapott itt helyet viszont az első feléledés után született két baromi erős albumról, ami nagy kár, de talán érthető is, hiszen ezeket olyan fokú érdektelenség övezte, hogy talán még a maroknyi saját rajongótábor körében sem számítanak igazán közismertnek.
Ha nem ismered a Y&T-t, képzelj el egy klasszikus alapokra építkező, bluesos beütésű, de azért jó húzós hard rock bandát egy olyan arccal a fronton, akinek nemcsak smirglis, erőteljes és ezer közül is felismerhető hangja hatol a lélek legmélyére, de gitárjátéka is olyan, hogy a hideg futkos tőle az ember hátán. Dave Meniketti emellett úgy mellékesen óriási dalszerző is, így tehát nem meglepő, hogy az itt felsorakozó dalok tulajdonképpen mindegyike csúcskategóriás. Akár direktebb régebbi szerzeményekről van szó – Open Fire, Lipstick And Leather, Mean Streak, Black Tiger – , akár slágeresebb későbbiekről – Summertime Girls, Eyes Of A Stranger, Don't Be Afraid Of The Dark – , a minőségre sehol sem lehet panasz, Dave pedig tényleg a legjobb formáját nyújtja. Úgy hajlítgatja a kifejezetten nehéz énekdallamokat, hogy arra nincsenek szavak, a hathúrossal pedig szintén párját ritkító érzéssel bánik. Hallgasd csak meg, hogyan zokog az a gitár az I'll Cry For You-ban... A többiek is jól zenének, így kimondottan meglepő is, amikor az amúgy ízesen, feelingesen gitározó John Nyman vokálozása itt-ott lemegy kritikán aluliba. A Don't Stop Runnin' refrénje konkrétan élvezhetetlen, annyira hamisan énekel benne, de mivel többnyire rendben van, amit nyújt, jóindulatú leszek és inkább azt valószínűsítem, hogy csak valami kontrollproblémával küszködtek a maroknyi kis klubban.
Mivel Meniketti és Kennemore 50 fölött vannak, és a másik két zenész sem tejfelesszájú, aki baromi látványos és dinamikus előadásra számít, óhatatlanul is csalódni fog, mert inkább kicsit nagypapás a feeling. A Y&T két oszlopánál nem került sor ráncfelvarrásra á la Paul Stanley, és alighanem a főnök is inkább benyom egy újabb nagy, zsíros steaket a tévé előtt ahelyett, hogy leugorjon a sarki edzőterembe súlyokat bűvölni, de az ilyesmin azért elég könnyű túltennie magát az embernek, amikor belekezdenek a Winds Of Change-be, az I Believe In You-ba vagy a Rescue Me-be... A legnagyobb együtténeklést természetesen az utóbbi váltja ki a szintén korosabb arcokból álló közönségből, tényleg hidegrázós a végeredmény.
A koncertanyag mellé bónusznak itt van még a teljes hangbeállás – három, a bulin nem játszott dallal – , egy kis ízelítő a csapat 2006-os Bang Your Head fellépéséről, meg persze némi kötelező extra jelenetet is felpakoltak a második diszkre, és csodával határos módon még a bookletről sem feledkeztek el, vagyis a Y&T házatáján igen sok energiát feccöltek abba, hogy ez a kiadvány méltó legyen a kultikus banda nevéhez. A zenekar nagy híveként én teljesen elégedett vagyok, és gyaníthatóan így lesz ezzel mindenki, aki szereti őket.
