Különleges művel jelentkezett a Satyricon: a Satyricon & Munch az oslói Munch Múzeum kiállításának aláfestéseként született.
Teljes egészében meghallgatható a Satyricon új, speciális kiadványa, a stílushatárokon átívelő Satyricon & Munch. Satyr és Frost a norvég főváros Edvard Munchnak emléket állító múzeuma egyik speciális kiállításához rakta össze az 56 perces művet. „Nagyra értékelem, hogy Munch a technika helyett az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, hogy kiélje kísérletező kedvét, illetve eltökéltségét is a saját útja mellett. Természetesen ezek a Satyricon alapértékei is, ami ebben a konkrét esetben még fontosabbá válik – mondja Satyr. – Hamar világossá vált, hogy a hangszerelésben fel kell cserélnünk a szerepeket: ami eddig díszítés volt, annak most talán inkább főszerepet kell kapnia, arra pedig talán nincs is szükség, ami egy hagyományos dalban alapvető jellegű. A megfelelő érzelmi és hangulati rétegek és az atmoszféra megteremtéséhez sokszínű és gazdag hangszerelésre volt szükség, ezért is csendül fel a lemezen sokféle old school, analóg szintetizátor, elektromos gitár, bariton gitár, basszusgitár, dobok, theremin, cselló, brácsa, basszusklarinét, kontrabasszusklarinét, jouhikko, Hardanger-hegedű vagy nagyzongora, hogy csak néhányat említsünk. E hangszerek némelyikének megszólaltatásához különösen fontos az adott zenész személyes közreműködése, és kiválóan alkalmasak a projekthez szükséges mélyrétegek megteremtésére. Fontos volt számunkra, hogy elszakadjunk minden formulától, és szigorúan arra koncentráljunk, amire itt szükség van.”
A lemez természetesen nem black metalt rejt. „A black metal lényege valójában az, hogy nem ismer korlátokat. Bár ez a formátum semmihez nem hasonlít, amit eddig hallani lehetett a Satyricontól, akik ismernek bennünket, azonnal be fogják tudni azonosítani a zenekart. Mindenkit arra biztatunk: ne akarja címkézni a zenét, mert nincs szükség erre. Ez az album biztosan nem filmzene, nem ambient, és nem kell rá semmiféle jelzőt kitalálni. Ez itt egyszerűen Satyricon.”
Hozzászólások