Június 18-án, címként simán csak a zenekar neve alatt jelenik meg a Helloween új nagylemeze, amelyről most bemutatták a Fear Of The Fallen című dalt. A zenekar jövőre Budapesten koncertezik a Hammerfall vendégeskedésével.
Új albummal jelentkezik nyár elején a Helloween hétfős Pumpkins United felállása, azaz Andi Deris és Michael Kiske énekesek, Michael Weikath, Kai Hansen és Sascha Gerstner gitárosok, Markus Grosskopf basszusgitáros és Dani Löble dobos. A Helloween című lemezt Charlie Bauerfeind és Dennis Ward stúdiós közreműködése mellett készítette el a zenekar Hamburgban, méghozzá teljesen analóg módon, a '90-es években használt felszerelésekkel, illetve a néhai Ingo Schwichtenberg dobcuccán.
„Hét zenész hihetetlen egymásra találása révén született a lemez, akik barátként, sőt, családként dolgoznak, és olyasmit hoztak létre, amit senki sem tartott lehetségesnek", mondja Weikath. „Mintha csak felébrednél, de a csodálatos álom még mindig folytatódna." „Igazán érzelemgazdag volt harminc évnyi távollét után ismét a régi társaimmal stúdiózni, de közben teljesen másmilyen is az idézőjeles új srácok miatt", így Hansen. „A különböző, egyenként, saját jogon is erős egyéniséggel rendelkező dalszerzők közös munkája nagyon különlegessé tette ezt az albumot. Egyéni keverék, amely a zenekar történetének minden fejezetéből merít."
A lemez borítóját Eliran Kantor készítette, és az alábbi dalok kerülnek rá fel:
01. Out For The Glory
02. Fear Of The Fallen
03. Best Time
04. Mass Pollution
05. Angels
06. Rise Without Chains
07. Indestructible
08. Robot King
09. Cyanide
10. Down In The Dumps
11. Orbit
12. Skyfall
A Helloween Pumpkins United turnéja hatalmas siker volt, a zenekar 2017 ősze és 2018 decembere között összesen hatvankilenc koncertet adott harminckét országban – köztük Magyarországon is –, amelyeken több mint egymillió ember nézte meg őket. A turnénak magyar állomása is lesz, ezt azonban már kétszer is elhalasztották. Most végre tudjuk a remélhetőleg végleges dátumot: a United Forces néven futó koncertsorozat 2022. április 26-án éri el a Papp László Sportarénát, és – az első alkalomra meghirdetett Dirkschneider helyett – a svéd Hammerfall játszik majd a Helloween előtt. Részletek itt.
Hozzászólások
Az Indestructible az Grosskopf szerzemény, és Őt ugye nem a dalszerzésért szeretjük, hanem azért, amit a basszusgitáron művel.
Rossznak nem rosszak a Grosskopf szerzemények, de nem véletlenül nem lettek klasszikusak a dalai.
Viszont a Skyfall és a Fear of the Fallen viszont zseniálisak.
Deris érzelmekben gazdagabb hangja a lassabb részeknél nagyon ütős, hogy a refrének gyors Speed Metaljában Kiske operás magasai egy teljesen más dimenzióba vigyék a hallgatót. Ennél a számnál érezni, hogy Kiske mennyire a Helloween része, és nélküle nincs igazi Helloween. De ez ugyanakkor Derisre is igaz.
A 2 énekesre együtt van szüksgé, mert mindkettőnek más a hangadottsága is tökéletesen kiegészítik egymást.
Deris írta a számot, és egy interjúban mondta, hogy mennyire élvezte, hogy nemcsak a saját, hanem Kiske hangjára is írnia kellett. Főleg, hogy annak idején fiatalabb korában ő is nagy Kiske rajongó volt. Így nemcsak külön kihívás volt számára, hanem megtiszteltetés is.
És ez érződik az egész számből, hogy ez örömzene mindenféle erőtetés és erőlködés nélkül, ez tényleg belőlük jön.
És akkor a gitárokat se felejtsük el, mert olyan gitárszólót kapunk, ami nemcsak végre jó hosszú és léggitározásra késztet, hanem Hansen mester a régi klasszikus Gamma Ray korszakot idézi fel, mintha az 1. vagy a 3. GR lemezről maradt volna le.
Miért a Master a Deris korszakból és nem másik lemez? Mert ez a szám nem akar keménykedni, nem akarja brutális staccato riffekkel ledönteni a hallgató fejét, hanem a Keeper korszakot kiválóan keresztezi a Master heavy metalosabb, visszafogottabb , de mégis szerethető és aranyos hangulatával.
Egy kicsit ahhoz hasonlítanám mintha a Where the Raing Grows és a Still We Go számokban Hansen is gitározna és Kiske is énekelne. Persze ez a 2 szám így is zseniális és nem véletlenül váltak a Deris korszak klasszikusaivá, de _Hansennel és Kiskével kiegészülve… na, akkor megkapjuk a Fear of the Fallent.
Akinek még az Avantasia Reach ot for the Light c. száma is eszébe jut az sem véletlen. Ugyanez a stílus, és abban is énekelt Kiske. És, habár nem ebben a számban, de a Metal Opera 1-2 lemez más számaiban pedig Hansen és Grosskopf is játszottak (vagyis a klasszikus Helloween felállásból 3-an). Sokáig az Avantasia: Metal Operája volt számomra a Keeper 3 a Helloween: Master of the Rings és a Time of the Oath, meg a Gamma Ray: Heading for Tomorrow lemezeivel versengve.
És én meg azt hittem, hogy a zenekar iránit szeretet és megbecsülés, hogy nem erőltetitek ezt a totális Deris korszakos tölteléket. Sajnos szerintem ez az új dal sem jobb. Rendkívül csalódott vagyok. Kiske legalább belátta hogy nem megy neki a dalszerzés. Legalábbis ebben a stílusban. Nyilvánvalóan elvárhatatlan a visszatérés, de azért a lenézett korszak erre köröket ver szerintem. (Lásd: Mankind, Giant és bármi más)