Kiadatlan Dio-korszakos Black Sabbath-felvételeket tett közzé a néhai Geoff Nicholls turnébillentyűs mostohafia. Az egyik ráadásul egy Slapback című kiadatlan dal…
Különleges újrakiadásokban dobta piacra múlt pénteken a Black Sabbath első két Ronnie James Dio-féle nagylemezét a Rhino. A Heaven And Hell: Deluxe Edition and Mob Rules: Deluxe Edition egyaránt dupla CD-n és vinylen került forgalomba, igaz, terjedelmi okokból utóbbi verziókra nem ment fel az összes bónusz, amikkel felturbózzák az 1980-as és 1981-es eredeti nagylemezeket. A Heaven And Hell: Deluxe Edition többek között a Children Of The Sea és a Die Young 1980-as hartfordi koncertfelvételével, míg a Mob Rules: Deluxe Edition pár élő felvétel mellett a címadó szám alternatív keverésű változatával csalogatja a vásárlókat, az igazi csemege azonban egy teljes, 1982-es portlandi buli felvétele rajta.
Az újrakiadások mellett további exkluzivitásoknak is örülhetnek az éra hívei, a néhai turnébillentyűs, Geoff Nicholls mostohafia és hagyatékának kezelője, Gary Rees ugyanis két érdekességgel is szolgált az utóbbi időszakban. Az egyik ezek közül a Heaven And Hell címadójának 1979-es próbatermi felvétele – ebben Nicholls basszusozik –, míg a másik egy vélhetően Slapback című kiadatlan dal ugyanebből az eresztésből, amelyet ugyanezen a szalagon lelt fel Rees. Ugyanakkor ő maga is bizonytalan a felvétel pontos paramétereit illetően. „Ha ők is azok, nem úgy szól, mint egy tipikus Sabbath-dal, de az biztos, hogy jellegzetes Ronnie James Dio”, fűzte hozzá kommentárként. A kommentszekciókban persze máris megindult a találgatás, hogy pontosan mi is ez a felvétel – előbb-utóbb remélhetőleg fény derül rá...
Hozzászólások
A Seventh Star korszakos fotókon szerepelt egyedül, meg fellelhető még itt-ott néhány nem promófotózásos képen is (például a Tyr klasszikunkban is van egy ilyen), de az, hogy alapvetően a koncerteken is a függöny mögött játszott, azért elég beszédes szerintem. Hogy most ez jogilag hivatalosan miként minősült, azzal kapcsolatban valóban ellentmondásosa k a források, most utánanéztem, de szerintem a turnébillentyűs jobban fedi a lényeget így is, mint a hivatalos tagi státusz. Az első Dio-korszakban pedig utóbbi semmilyen szinten nem merülhet fel.
Mint a mellékelt ábra mutatja, a kákán csomót keresés sokszor hasznos, hiszen nem volt azért egyértelműen igazam tényleg.
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Bocs Ádám, de ebben biztos vagy? Mert a martinos időkben a borítókban úgy van feltüntetve Nicholls, mint a többi tag, igaz viszont, hogy a banda fotókon nincs rajta. Kivéve Seventh Star illetve még a Forbidden kihajtogatott borítóján van rajta. (Bár az nem fotó hanem egy karikatúraszerű rajz, amúgy tök jó.) Az angol Wikipedia szerint 86-91 ill. 93-96 között volt a banda hivatalos tagja. Bár a wikit azért óvatosan kell kezelni, például az elhelyezett linkben sincs erről adat. Szóval szerintem ez inkább kérdéses.
Mivel te kvázi szaktekintély vagy ilyen dolgokban Ádám, neked készséggel elhiszem, hogy ez volt Nicholls hivatalos titulusa. Viszont. És itt már abszolút fogalmi morfondírozás következik. Az tiszta sor, hogy nem volt egészen teljesjogú tag, hiszen a koncertek egy részén eldugták a díszletek mögé, meg a lemezborítók többségén is eggyel kisebb betűkkel volt szedve a neve, de... Mégse fér a fejembe, hogy hogyan lehet _turné_billenty űsnek nevezni valakit, aki a zenekar valaha megjelent lemezeinek a felén játszik. Hát a "turné+bármilyen hangszeres" megnevezés az azokat az embereket jelenti, akik a lemezeken nem játszanak, csak a koncerteken szerepelnek. De ez igazából alapvetően mindegy is, és a hír szempontjából meg nagyjából vakvágány. (És amíg megírtam ezt a szép hosszú hozzászólást, a végére eszembe jutott egy olyan kifejezés, ami talán jobban kifejezi a lényeget: állandó közreműködő. De igazából tényleg mindegy.)
Minden szavad igaz. Ettől függetlenül Geoff Nicholls hivatalosan a Black Sabbath turnébillentyűs e volt, és sosem számított hivatalos tagnak a zenekarban. Vagyis a káka és a csomó esete valóban megáll, akkor is, ha egyébként jogos, amit írsz. :)