Január 19-én új lemezzel jelentkezik a Saxon. A Hell, Fire And Damnationről máris meghallgatható a címadó dal.
Huszonnegyedik nagylemezét jelenteti meg 2024 elején, a Silver Lining Musicnál a brit heavy metal intézmény Saxon. Az Andy Sneap produceri felügyelete mellett készült, Sallai Péter borítójába csomagolt album az első a sorban, ahol már az idén csatlakozott Brian Tatler gitárjátéka is hallható. A Diamond Head főnöke az egészségügyi okokból visszavonult Paul Quinn helyét vette át a zenekar koncertjein: egyelőre nem teljesen egyértelmű, utóbbi szerepel-e az új lemezen. „Hangzás tekintetében ez az egyik legjobb munka, amit Andy valaha letett az asztalra, márpedig sok album fűződik a nevéhez – mondja Biff Byford énekes. – Nagyon nyers, lüktető a megszólalás: ha mindent összevetünk, alig több mint négy hét alatt készítettük el az egészet. Minden tökéletesen hallatszik, semmit sem bonyolítottunk vagy kompresszáltunk túl. A gitárhangzás kibaszott erőteljes, nagyszabású és nyers, ráadásul nem végeztünk sok utómunkát, egyszerűen csak játszottunk. Nekem nagyon-nagyon bejön."
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. The Prophecy
02. Hell, Fire And Damnation
03. Madame Guillotine
04. Fire And Steel
05. There's Something In Roswell
06. Kubla Khan And The Merchant Of Venice
07. Pirates Of The Airwaves
08. 1066
09. Witches Of Salem
10. Super Charger
Az album két évvel követi a sorban a legutóbbi Carpe Diemet, igaz, idén tavasszal közben egy második feldolgozáslemezt is kiadtak More Inspirations címmel. A címadó szerzemény máris meghallgatható. A Saxon jövőre egy igazán nagyszabású turné keretében mutatja be először a lemezt Európában, a Judas Priest és a Uriah Heep társaságában. Magyar állomást egyelőre nem jelentettek be, de március 29-én, a prágai O2 Arenában vagy április 1-jén, a bécsi Stadthallében aránylag könnyen el lehet csípni a hármasfogatot.
A Saxon ′90-es évekbeli feltámadását néhány hónappal ezelőtt a Klasszikushock rovatunkban is felidéztük az Unleash The Beast albummal.
Hozzászólások
Ez érdekes amúgy, mert bár nyilván a klasszik lemezeik lesznek mindig a "piedesztálon", a Saxon azon kevés bandák közé tartozik, akiknek a kétezres években konkrétan másodvirágzása volt. Emlékszem erre az időszakra, sorra jöttek a kifejezetten erős, de minimum nagyon korrekt lemezek, érdemes ránézni mondjuk a Killing Ground-tól kezdve (2001) a diszkográfiára. A kortársaikkal összevetve őket szerintem egyedülálló módon jó teljesítményt nyújtottak-nyújtanak.
Érdekes, én pont a Motörheaddel vagyok így.