A már bemutatott The Lion’s Roar és a címadó után megérkezett a nyitódal is a Cynic új albumáról, a Kindly Bent To Free Usról, amely a Season Of Mistnél jelenik meg február 14-én. A lemezt trióban rögzítette Paul Masvidal, Sean Reinert és Sean Malone.
Február közepén kerül a boltokba a Cynic új albuma, a 2011 őszén kiadott Carbon-Based Anatomy EP közvetlen utódja. A lemezt a hollywoodi Perfect Soundban rögzítették Jason Donaghy hangmérnökkel. „Sokan dühösek lesznek majd, mások pedig köszönetet mondanak. Én az utóbbi táborral tartok!”, írta korábban a Facebookon a lemezről Sean Reinert dobos.
A dallista az alábbi:
01. True Hallucination Speak
02. The Lion's Roar
03. Kindly Bent To Free Us
04. Infinite Shapes
05. Moon Heart Sun Head
06. Gitanjali
07. Holy Fallout
08. Endlessly Bountiful
09. Earth Is My Witness (deluxe bónusz)
„Ha mindenáron skatulyáznom kell, sci-fis, futurisztikus, földönkívüli hangulata van, de eközben nagyon dalközpontú is”, mondta még tavasszal a lemezről Paul Masvidal énekes/gitáros. „Olyan ez, mintha még jobban összeérett volna a Cynic. Nagyon modern, nagyon erős az anyag, és újszerű is. Nem olyan, mint bármi, amit korábban csináltunk: új színek, új terek… Váltogatom a cuccokat, próbálok mindig mindent egy kicsit másképp csinálni, és ez a játékra is áll. Totálisan cynices az anyag, de totálisan új is.”
Masvidal és Reinert a legutóbbi turnén Brandon Giffin basszerrel és Max Phelps gitáros/énekessel állt ki a színpadra, ők azonban nem játszanak a lemezen, ellentétben Sean Malone basszusfenoménnel, aki viszont – szintén vélhetően – a turnékat nem fogja vállalni ismét.
A lemez harmadik frissen bemutatott száma, a True Hallucination Speak alább – a másik két friss szerzeménnyel egyetemben – meghallgatható.
Hozzászólások
(Nyugi, nem fogok mindegyikről itt élménybeszámoló t tartani! ;-))
Már sok téma tetszett, de egy idő után még elvesztem benne (még szép...).
Ugyan az az alapvető "cynices" gitározás, amit valamelyest átmentettek a Tracedre, itt már egyáltalán nincs, de nagyon rétegzettnek tűnik. Szerintem a Tesseract, Safety Fire irányból jövőknek is érdemes megközelíteni ("őket" pl. biztos nem zavarja az ének 'furcsasága'). Kiemelhetném még Malone-t, de kiemeli ő magát (mint mindig).
Kap még legalább 2 esélyt, de túl sok reményt keltőre nem figyeltem fel. (Egy rész volt nagyon karakteres, de az meg nem tűnt maradandónak, de még buta vagyok hozzá, szóval majd meglátjuk...)
Most meg szól a Traced in Air, hogy jobban a helyükre kerülhessenek a dolgok.
Szerintem már simán csak pszichedelikus hangulatú, erősen technikás progresszív rock. Elég kevés ebben a metál elem már, felváltotta a poppos vidámság.
Pedig én azt reméltem hogy a sok Death To All turnézás előhoz belőlük egy kicsit metálosabb vénát is. :(((
http://www.youtube.com/watch?v=CjxU_ounLIY
Komolyra fordítva a szót, nekem az a legnagyobb bajom ezzel a 3 dallal, hogy akárhányszor pörgetem őket újra, annyival szívesebben hallgatnám helyettük a Traced In Air-t.
Annak ellenére hogy a Carbon-Based Anatomy után várható volt ez a hangzásbeli irány, szerintem kétségkívül ez lesz a leggyengébb a 3 nagylemezük közt - attól függetlenül, hogy az előző 2 mesterművük szinte megdönthetetlen elvárásokat állított fel. A mixet teljesen elszabták, basszgitár hol van már?! (és ez nem a youtube-os kompresszió) A hangszeres rész amúgy hozza a színvonalat, viszont a szövegeket nem érzem elég kiforrottnak, főleg a nyitódalban.
Szóval kicserélték a Cynic-et az Aeon Spoke-ra. Meglátjuk hoz-e még meglepetéseket az album másik fele (!).
Viszont, a legelső kitett dalt még meghallgattam, és (annak hatására) azóta az újabbakat nem. Majd csak egyben az egészet, és (sajnos) arra számítok, hogy közben végig (FIZIKAILAG IS) nagyon rosszul fogom érezni magam, majd ahogy jött, úgy megy a lomtárba az egész, és a későbbiekben csak ha a lemez címét meghallom, fel fog állni a szőr a hátamon, verejtékezni kezdek, le kell ülnöm, elsírom magam és körbe kell futnom a kerületet, hogy megnyugodjak.
De megpróbálom, hátha mégis tetszeni fog...