Adam Duce, a Machine Head basszusgitárosa szerint akik szeretik a banda régebbi albumait, mind gyorsan ráéreznek majd a szeptember végén érkező Unto The Locust lemezre: a muzsikus vérbeli Machine Head anyagot ígér, amiből ugyanakkor a friss ötletek sem hiányoznak.
„Tudtuk, hogy tovább kell lépnünk a The Blackening után", magyarázta a MetalInsidernek adott interjújában Adam. „Ha a kritika nagyra értékeli a munkádat, te pedig engeded, hogy ez a szarság a fejedbe szálljon, csak a saját dolgodat nehezíted meg vele. A Burn My Eyes óriási sikert aratott annak idején, ami mindannyiunkat megijesztett: úristen, mi a francot fogunk csinálni most? Aztán megírtuk a The More Things Change...-et, ami nem jelentett igazi eltávolodást az első lemeztől éppen azért, mert óriási nyomás nehezedett ránk. Utána megpróbáltuk kitalálni, mit akar a világ akkoriban, és ez nyilvánult meg a The Burning Redben. Mindez jó fogadtatásra talált az Államokban, de sok rajongót el is idegenített a bandától a hangzás miatt. Ha mondjuk Terry Date-tel vesszük fel és keverjük meg az egész lemezt, totálisan másképp tekintettek volna rá, de nem így tettünk – ezért lett végül a végeredmény olyan, amilyen lett. Utána a Superchargernél megint meg akartuk fejteni, mit szeretne hallani tőlünk a világ – és pofára estünk vele. Ezt követően döntöttük el: talán ez az utolsó kibaszott esélyünk arra, hogy lemezt készítsünk, szóval emeljük fel a levegőbe a középső ujjunkat olyan magasra, amennyire csak tudjuk, és térjünk vissza a saját eszközeinkhez. És amint megtettük ezt, meg is lett az eredménye. Baszott nehéz volt megemészteni, hogy a világ végig csak azt akarta tőlünk hallani, amit mi is játszani akartunk. Bassza meg, hány évet vesztegettünk el? – néztünk egymásra. Szóval nagy tanulási folyamat volt ez az egész számunkra... És a Through The Ashes Of Empires után már teljes természetességgel érkezett a The Blackening. Még egy hangot sem írtunk meg belőle, de már tudtuk, hogy az lesz az igazi. Ilyen az, amikor csak a zenéért zenélsz, hiszen végső soron a közönség is erre vágyik... Nem azt szeretnék, hogy kimatekozzuk, mit akarnak ők: nem vagyunk mi olyan kurva nagy lángelmék, csak egy maroknyi kibaszott zenész!"
Az Unto The Locust szeptember 27-én kerül a boltokba, rajta az alábbi dalokkal:
01. I Am Hell (Sonata in C#)
I) Sangre Sani
II) I Am Hell
III) Ashes To The Sky
02. Be Still And Know
03. Locust
04. This Is The End
05. Darkness Within
06. Pearls Before The Swine
07. Who We Are
08. The Sentinel (Judas Priest feldolgozás, speciális bónusz)
09. Witch Hunt (Rush feldolgozás, speciális bónusz)
10. Darkness Within (akusztikus változat, speciális bónusz)
A zenekar októbertől kezdi a turnézást a Sepultura társaságában Dél-Amerikában. Robbék novembertől játszanak Európában nagyon komoly méretű helyeken, de az előbandák mezőnye szintén erős, hiszen a Bring Me The Horizon, a Devildriver és a Darkest Hour mind felsorakozott mellettük. Habár sokáig úgy tűnt, jó esély mutatkozik egy magyarországi koncertre a SYMA Csarnokban, a dolog végül nem jött össze, így a négyesfogatot hozzánk legközelebb a bécsi Gasometerben lehet lecsekkolni november 12-én.
Hozzászólások
Meg ugye a PeCsát le is bontják elvileg mert túl szocreál.
Éljen!!!!Marad a club 202 meg a dürer.
Mondjuk kíváncsi leszek a club 202-ben,hogy fognak elférni az emberek már az in flames-en is.
ez igaz, de pl a bécsi gasometer sem sokkal nagyobb a pecsánál. csak ott a teltház ami garantált :)
azért remélem nem kell majd újabb 15 évet várni, mire eljönnek megint, hegyalja nekem anno sajna kimaradt
Feltéve, hogy egy teltházas PeCsa kitermeli a költségeket ennél a négyesnél. ;) Amiről nem vagyok meggyőződve.
Szerintem ugyan úgy lenne igény Machine Head-re mint egy Lamb of God-ra.
Tavalyi metalfesten LOG-on milyen zúzás volt, meg mekkora hangulat.
Egyszerű ez Sonata artica meg a többi cuccosra amik évente jönnek 2szer jobban megéri költeni....
Nem véletlen, hogy az efféle csapatok inkább a fesztiválokon jellemzőek Magyarországon, és nem önállóan, mert bukni senki sem akar.
várom az új lemezt