Magyarul is megjelent Paul Stanley önéletrajza. A Tükörkép reflektorfénybe zárva a Cser Kiadó gondozásában látott napvilágot.
A héten végre magyarul is megjelent az utóbbi tíz év egyik legszínvonalasabb rockzenei önéletrajza. Paul Stanley, a KISS énekes/gitárosa Face The Music: Exposed című kötete magyarul a Tükörkép reflektorfénybe zárva címet kapta, és a Cser Kiadó gondozásában jelent meg. A mintegy 400 oldalas könyv oldalain Stanley első ízben vall zenekari karrierje és magánélete hihetetlen csúcs- és mélypontjairól: a kiadó ajánlása szerint önéletrajza sokkoló, szórakoztató, intelligens és inspiráló történet, amelyben a részben általa teremtett és halhatatlanná tett zenekarról is fellebben a fátyol. Mindehhez sosem látott fotók szolgáltatnak további pluszt. A könyvet a Shockmagazin felelős szerkesztője, Draveczki-Ury Ádám fordította és látta el kiegészítő lábjegyzetekkel. Rendelés itt.
A KISS nyáron, július 14-én – elvileg… – Budapestre, a Papp László Sportarénába is elhozza búcsúturnéját. Részletek itt.
Hozzászólások
Magát a fordítást szakmailag nem tudom megítélni, de kb. 3 éve youtube-on belehallgattam egy Paul Stanley által narrált önéletrajzba, ami - mint az kiderült - ugyanez a könyv volt. Ezek a fejezetek az unmasked-korszakról, illetve Eric Carr haláláról szóltak és újra meghallgatva ugyanazt hozzák, mint az azonos magyar nyelvű fejezetek.
Átfogó és részletes képet kapunk Paul életéről a gyerekkori küzdelmektől kezdve a Kiss alapításán és felfuttatásán át a kudarcokat-tragédiákat is taglalva egészen az újjáalakulást követő évekig. Kiss-kedvelőknek mindenképp érdemes elolvasni.
Azt, hogy Paulhoz hangsúlyosabban kapcsolódik a művészi-kreatív szerep, míg Gene-hez - aki szintén kiveszi a részét a dalszerzésből, szövegírásból, éneklésből - inkább a Kiss-gépezet működtetése-felügyelése társítható a könyv sem feltétlen cáfolja, bár nyilván árnyalja.
A szubjektív véleményem Paulról, a művészről nem változott a könyv alapján; eddig is lehetett tudni, hogy nyakig benne volt az alkotófolyamatb an, sőt a Kiss a ’80-as évek legnagyobb részében tulajdonképpen a saját zenekara volt, köszönhetően Gene filmes és produceri elfoglaltságain ak. A személyiségét tekintve már egy némileg megváltozott kép rajzolódott ki előttem. Az igazat megvallva néhány esetben inkább negatív, mintsem pozitív benyomást kelt. Mi lehet ennek az oka: azt eddig is tudtam, hogy szenzitív művész, aki magasra teszi a lécet mind maga, mind mások számára, a könyv bizonyos pontjain viszont már-már fikagépnek tűnik. Alig van olyan szereplő, akiről ne lenne legalább egy sommás negatív megjegyzése, vagy negatív kritikája a könyv egy adott pontján. Félreértés ne essék: ezek is részei a teljes képnek, azonban egy idő után - nekem legalábbis - feltűnt, hogy hány ilyen elejtett mondat szerepel a fejezetekben. Az pedig fantasztikus, hogy Peter Criss-t kis túlzással persze, de szinte végig így, vagy úgy, de kritizálja, lesajnálja, lenézi a könyvben, gyakorlatilag már attól a fejezettől kezdve, ami a Kiss kezdeti hónapjairól szól. Mentségére szóljon, hogy a könyv végén maga is elismeri, hogy "védekező mechanizmusként ítéletet alkottam mindenről és mindenkiről, így elkerülhettem, hogy magamba nézzek." Paul történetében Peter egy tanulatlan, a fejlődésre képtelen, viselkedni alig tudó valaki, aki a zenekarban is tulajdonképpen csak azért kap helyet, mert azt a kevés dobtudást feelingesen, lendületesen tudja bemutatni. Énekelni pedig egyáltalán nem tud. Később szerencsére akad egy-egy pozitív mondata is róla, de összességében olyan sok problémája van vele, hogy egy adott ponton óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy ha ez tényleg így van, miért nem került ki a bandából sokkal-sokkal korábban?
Ace is megkapja a magáét, bár az ő esetében más a helyzet; Ace-t tehetséges gitárosnak tartja, akivel kapcsolatban a kezdetekben az egyetlen kifogás a nem éppen magas munkamorál és a lustaság. Később a pia és a drogok a korábbinál is megbízhatatlana bbá tették és a játéka is hanyatlott. Paul soraiból azt vettem ki, hogy tehetsége alapján Ace akár máig a banda tagja lehetne, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy.
Nem ragozom tovább, mindenkinek ajánlom a könyvet, akit érdekel a Kiss. Én is szívesen venném, ha több ilyen jellegű magyar kiadvány lenne.
Szívesen kezembe venném Ace Frehley vagy a Def Leppard-os Phil Collen könyvét is magyar fordításban. Utóbbi a májusi új lemez mellé milyen jó lenne már.
Szerintem arra utal, hogy a mock-upok hardcovert ábrázolnak, míg a valóságban szoft lett a hard.
Pontosan. Ha a látványtervet is puhafedelesre készítik, akkor is megvettem volna, de ahogy mondtam, ez így nem elegáns.
Bár erről nincsenek információim, tudomásom szerint a jelenlegi nyomda-, papír- és gazdasági helyzetben a keményfedeles könyvek kiadása elég durva orosz rulettnek számít, tudtommal más kiadók is leginkább csak hardcoverként kezdett sorozatokat folytatnak így, a többi kiadványnál pedig inkább biztosra mennek.
Szerintem arra utal, hogy a mock-upok hardcovert ábrázolnak, míg a valóságban szoft lett a hard.
Nagyon sokat agyaltunk a címen, és még ha furcsán is hangozhat elsőre ez a változat, ha esetleg elolvasod a könyvet, egyértelmű lesz szerintem, miért kötöttünk ki ennél, mert tartalmilag abszolút lefedi a könyvet, sőt, a kéttagú kettős jelentéstartalm ú eredeti cím értelmét is.
Idézet - bogar:
Bár erről nincsenek információim, tudomásom szerint a jelenlegi nyomda-, papír- és gazdasági helyzetben a keményfedeles könyvek kiadása elég durva orosz rulettnek számít, tudtommal más kiadók is leginkább csak hardcoverként kezdett sorozatokat folytatnak így, a többi kiadványnál pedig inkább biztosra mennek.
Ami viszont kicsit csalódás, hogy a fotók ellenére ez bizony egy puhafedeles kiadvány. Finoman szólva nem elegáns ilyet csinálni.
Ettol eltekintve respekt a beletett munkaert, jo, hogy ilyen kotetek meg tudnak jelenni magyarul. :)