Akárcsak a Tankcsapdának, úgy az Ossiannak is elég rendesen bejöttek a 990 forintos lemezek: az eheti MAHASZ-lista első harminc helyezettje között tizennyolc albummal szerepelnek Paksi Endréék, a csúcson pedig a frissen megjelent Lélekerő lemez áll.
Kilenc Ossian-album került be a MAHASZ-lista első tíz helyezettje közé ezen a héten, és ha mindez nem lenne elég, az egyetlen banda, amely ezek mellé be tudott férkőzni, a Tankcsapda a tavalyi Urai vagyunk a helyzetnek albummal. Paksi Endréék új lemeze, a Lélekerő az első helyen nyitott – ez az album máris aranylemez –, második a 25 éves jubileumi koncert, harmadik A tűz jegyében, negyedik az Az lesz a győztes, ötödik az Egyszer az életben, hatodik az Árnyékból a fénybe, nyolcadik a Gyújtópontban, kilencedik A lélek hangja, tizedik a Koncert, és így tovább, a teljes listát nem soroljuk fel, itt végig lehet böngészni az egészet.
Az Ossian lemezbemutatója május 24-én, a Barba Negra Trackben lesz.
Hozzászólások
Ez egy nagyon kemény kérdés, nem is jut az eszembe hirtelen senki, akinek sikerült volna erre jó választ adni. (Leszámítva az énekescseréket, de az az Ossiannal nem játszik.)
Ha nem változtatsz, akkor rád unnak az emberek, ha meg sokat változtatsz, akkor meg a rajongók miért is téged hallgassanak, amikor valami mást akarnának hallani. A Slayerék mondogatták, hogy úgy kéne, hogy az ember azon az ösvényen marad, amin elindult, de az legyen egyre szélesebb. (Szerintem nekik sem igazán sikerült.)
Valami kis újdonságot kéne bele csempészni az Ossianba, akár Rubcsics Ricsi thrashes múltjából, akár Endrének a 60-70-es évek rockzenéiből kéne merítenie (korábbi interjúkban valahová oda lőtte be a személyes kedvenceit), vagy akármit, ne én fejtsem meg. Valami kis színező elemet, amitől még Ossian marad, de mégis elkülönülnek egymástól az albumok.
(Igen, ez azzal járna, hogy lennének lemezek, amelyek az egyik, és lennének, amelyek meg a másik rajongónak tetszenének jobban, sőt, )
Szép dolog amúgy ez a listaelsőség, de a számokat igazából vissza kéne osztani 3-mal, mert akkor kapnánk meg, hogy mennyi pénz is folyik be. (Nem, még akkor sem, mert az album előállítási költségei, és a gyártás során keletkezik egy többé-kevésbé fix költség, és nem mindegy, hogy 500 Ft vagy 2500 Ft marad a vételárból.)
Meg szoktam védeni az Ossiant, de ez a húzás azért szerintem is erős. Eleve, pontozni egy olyan lemezt, amit ők adnak ki, éa ráadásul erősen felnagyítva az érdemeit, sőt, szerintem már fel is hazudva, ez nálam is gáz.
Örülök, ha magyar zenére is van kereslet, de csak akkor, ha azt a zenekart Thy Catafalque-nak, Virrasztók-nak, The Moon and the Nightspirit-nek, Solaris-nak, vagy akár Action-nek hívják.
Azonban az ossian-tankcsapda-depcsi "szentháromság" számomra egyenlő lagzi lajcsival, kozsóval, meg a zámbó árpyval.
Értem én, de ő egyértelműen a biztosra hajt, valamiből meg kell élni. Bár én simán el tudom képzelni, hogy neki ez így ahogy van tetszik. Kicsit poros, kicsit unalmas, de bőven a hallgatható kategória. És pont nem érdekli, hogy ha valakinek nem jön be, akkor az nem veszi meg, "oszt jónapot"
Oruljunk, hogy van a magyar zenere is kereslet, vitazni lehet a minosegerol, de megis csak hazai es lathatoan van ra igeny (tudom, mindenki aki veszi igenytelen, buta, es csunya).
Magyarul szol, (bizonyos) magyaroknak. Ettol persze meg nem lesz atom jo, de akarmennyit lehet szidni oket, szerintem ez egy egesz jo lemez. Jo, a Szuletesnap cimu dalnal felkaptam a fejem, hogy ajjaj, ezt a refrent ket lemezzel odebb 1:1-ben hallottam mar, de ezt leszamitva nem volt durva onlopas a lemezen. Panelek lehet, de most mintha azok is frissen hatottak volna...
Komolyan mondom, nevetséges... Vagy inkább szánalmas, hogy egy középszerű, (bár magát mindennél jobbnak képzelő) trve zenekar került az első helyre, megelőzve olyan legendákat, mint a Raven és a Sigh, vagy olyan tehetségeket, mint az Ultra-Violence, vagy az Ereb Altor.
Talán nem kellene ennyire Kaksi seggét nyalni.
Szerintem itt a - nem egyértelműen pozitív - kulcsmotívum, miszerint bejáratott és működik. Akkor lenne az igazi ez az egész, ha a Endréék saját kereteik közt tudnának újítani úgy, hogy önmaguk maradnak. Ez az igazi nagyok sajátja. Talán csak a Motörheadnek meg az AC/DC-nek áll jól, hogy lényegében önmagukat ismétlik lemezről lemezre (igaz, náluk adott az a sajátos dög, amitől mégsem rójuk fel ezt nekik).
A bejáratottság, mint olyan nagyon el tud laposítani egyébként kiváló zenekarokat: megvan a séma ami eladható, nem kell erőlködni. Sajnálatos példa az egyébként óriási zenészeket tömörítő Arch Enemy.
Na az valóban nem épp fénypont, de nem is azért voltak jobbak a régi anyagok. (Biztos megirigyelte Brian Mayt, néha ő is vokálozgatott a nagy Freddie mellett :) )
indulni.Mi legyen azon a bizonyos Tahasz listán?