Csalódni fog, aki esetleg abban reménykedik, hogy az utóbbi években alapos újragenerálozáson átesett, klasszikus Pantera-lemezekhez hasonlóan valaha esetleg a zenekar első négy albuma is kijöhet: Rex Brown kategorikusan kizárta a lehetőséget.
A Pantera klasszikus lemezei az utóbbi évek során újracsomagolva, remaszterizálva, a fellelhető bónuszokkal és extra dalokkal kibővítve kerültek ismét forgalomba. A rajongótáborban minden egyes ilyen megjelenés idején felmerült a kérdés, hogy vajon kijöhet-e végre méltó módon a zenekar első négy, független kiadású albuma, a Terrence Lee, azaz Terry Glaze énekessel rögzített 1983-as Metal Magic, 1984-es Projects In The Jungle és 1985-ös I Am The Night, illetve az 1988-as, már Phil Anselmóval felvett Power Metal. Noha számos kalózkiadás kering belőlük, és a netkorszakban bárki könnyen meghallgathatja őket, az eredeti nyomások komoly kincsnek számítanak. Rex Brown basszer azonban most lehűtött minden ilyen reményt az Eonmusicnak adott interjújában. „Olyan visszatekinteni arra a korszakra, mint amikor az ember a régi, középiskolai füzeteit lapozgatja, és megállapítja, milyen messzire jutott azóta", mondta Rex. „Keményen dolgoztunk akkoriban, de sosem gondoltam volna, hogy még ma is beszélni fogunk azokról az albumokról. Fogalmazzunk úgy: rengeteg zenekarnak nem adatik meg, hogy 17 évesen kihozzanak egy lemezt, baszki. Úgy alakult, hogy nekünk volt erre lehetőségünk, és kurvára meg is harcoltunk ezért, semmit sem kaptunk ingyen. Mi fizettük a stúdióidőt, mi fizettük a gyártási költségeket, és sosem gondoltuk volna, hogy bárhová is sikerül eljutnunk akár Amerikában, akár világszerte. De megtanultuk, hogyan kell dalokat írni, miként kell zenekarként működni."
A basszer egyértelművé tette: az első három albumot nem tekinti igazi Panterának. „A régi énekes? A francba is, óriási sebességgel tartottunk vele a semmibe. Egyszerűen nem voltunk vele azonos hullámhosszon. És a csávónak soha életében nem volt rendes munkája. Néha látom, ahogy jártatja a száját bizonyos magazinokban, és az jut eszembe: haver, összesen négy kibaszott évig énekeltél a zenekarban, és most, harmincöt évvel később ezzel akarod felhívni magadra a figyelmet? Bocs, öreg, de ez a hajó elment... Vagyis nem szeretném, ha olyan helyre is jutna az elismerésből, ahol kurvára érdemtelen lenne. Miután Philip bekerült a zenekarba, valami teljesen mássá fejlődött ez az egész: ebből lett a ma ismert Pantera, és ezért nem is beszéltünk soha azokról a régi albumokról. Figyelj, tök jó nosztalgiázni, de semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy azzal ébredjek: ó, micsoda jó kis nóta volt a Nothin′ On (But The Radio), és az az énekes is! Szó sincs ilyesmiről. Igazság szerint ki nem állhatom az ilyen kúrós dalokat, de ez az egész egy érési folyamat része volt. Mivel azonban ma már minden hozzáférhető, és százezer kalózkiadás létezik azokból a lemezekből, az emberek a történelmünk részének tekintik őket. De ettől még nem azok. Amin nem Philip énekel, az nem Pantera, én legalábbis így tekintek erre a kérdésre." Arra a kérdésre, hogy vajon el tudja-e képzelni a régi anyagok újrakiadását, a basszer kategorikus nemmel felelt: „Jézusom, dehogy! Kizárt. A tesók ellenezték, én is ellenzem, és kész. Ennyi. Nem fognak megjelenni."
Azt persze nem tudni, hogy mindez a Power Metalra is örökre vonatkozik-e majd, hiszen azon már – mint említettük – Anselmo énekelt...
Hozzászólások