Shock!

Gene Simmons közismerten végletesen fogalmaz, ám most még saját magához képest is igen borúlátó módon nyilatkozott. A KISS basszer/énekese szerint a mai fiatalok legfeljebb álmodhatnak a rocksztárságról, a műfajnak ugyanis végérvényesen vége van...

„Ne add fel a normális állásodat – azt hiszem, ez egy elég jó tanács", mondta Gene az Esquire-nek, amikor saját fia, Nick arról faggatta a magazin hasábjain, mit mondana azoknak a fiatal zenészeknek és dalszerzőknek, akik manapság szeretnének karriert csinálni a zeneiparban. „Amikor én kezdtem ezt az egészet, még nem egy megmászhatatlan hegycsúcsról beszéltünk. Ha ott állt melletted egy kiadó, ők finanszíroztak, és amikor turnéra indultál, azt is támogatták. Egy teljes iparág létezett annak érdekében, hogy segítse a következő Beatlest, Stonest, Prince-et, Hendrixet: hogy felfedezze ezeket az előadókat, és az út minden egyes lépésénél támogatást nyújtson nekik. Kiadók persze ma is vannak, ami a popműfajban, a rapben és egy bizonyos szintig a countryban is sokat jelent. De azoknak az előadóknak, akik rockzenében, soulban, bluesban gondolkodnak, és egyszersmind dalszerzők is, végérvényesen befejeződött a móka. A rock végleg meghalt."

Simmons természetesen roppant szomorú, hogy a dolog így alakult. „Nagyon elkeserítő, hogy a következő 15 éves kölyök, aki valahol, egy Saint Paul-i garázsban bedugja a Marshallját és fel akarja tekerni tízesre, sehol sem fogja megkapni azokat a lehetőségeket, amiket annak idején én például megkaptam. Teljesen mindegy, mit csinál, keservesen meg fog vele bukni, mert nincs ipar arra, hogy segítse őt. Az érdeklődési irányok mindig változnak, a zenei ízlés is generációról generációra másmilyen. Ezt ostobaság is lenne okolni emiatt, mert mindig is érdekes volt, mi lesz a következő. Most azonban valami másról van szó: a rock halála nem természetes halál volt, a műfaj nem végelgyengülésben múlt ki. Meggyilkolták. Méghozzá pont a 15 éves kölyök szomszédja, aki lehet, hogy barátja is egyben. Sőt, lehet, hogy a zenekarának egyik tagja is benne volt. Az a tragédia ebben az egészben, hogy láthatóan ezeknek az arcoknak lövésük sincs róla, hogy a saját lehetőségeiket nyírták ki, meg azokat az előadókat, akiket imádtak volna. Rengeteg briliáns ötlet, aminek elő kellene jönnie, most nem fog tudni a felszínre törni, mert nem lehet megélni abból, hogy dalokat írsz és játszol. A világon senki sem fog neked fizetni ezért."

Simmons szerint a tömegek még mindig nem értik, hogy a letöltögetés és a fájlmegosztás lopás. „Nem azzal a példánnyal van a baj, amit feltöltesz a netre, hanem az a másik, amit valaki ezáltal megkap, és nem fizet érte. Ilyen körülmények között senki sem fogja kifizetni neked azt a tízezer munkaórát, amit beleöltél a lemezed elkészítésébe. Csak elképzelni tudom, micsoda frusztrációt okozhat, hogy valaki elvégzi ezt a rengeteg melót, és senki sem becsüli meg annyira az értékét, hogy fizessen érte. És ez bizony nagyon szomorú az új zenekarok számára, lélekben velük vagyok. Egyszerűen esélytelenül indulnak. Ha gitározol, lehetetlen helyzetben vagy. Lehet, hogy jobb, ha meg sem tanulsz gitározni meg dalokat írni, hanem csak énekelsz helyette a zuhany alatt, aztán elmész az X-Faktor meghallgatására. És ezzel most nem az X-Faktort vagy a popénekeseket akarom bántani, de hát hol van a következő Bob Dylan? Hol a következő Beatles? Hol vannak a dalszerzők, akik teremtenek valamit? Sokuk manapság már inkább a színfalak mögött tevékenykedik: popelőadóknak ír dalokat, és az ő felépítésükön dolgozik."