Shock!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy srác, akik magas szárú Puma cipőt húztak és nekiálltak thrash metalt nyomatni. Nem túl meglepő dolog a nyolcvanas évek közepén, ugye? De a Believer – mint azt nevükben is jelezték – különbözött az átlag csapatoktól, hiszen a szövegeikben fel-felbukkanó keresztény utalások addig főleg a hard rock csapatok közt ütötték csak fel fejüket.

Hogy vagy és mivel foglalkozol mostanában?

Nagyon jól vagyok, köszönöm. Eléggé elfoglalt vagyok, több okból is. Joeyval ugye új zenéket írunk mostanában, ami nagy izgalommal tölt el mindkettőnket. Remélhetőleg hamarosan neki tudunk állni az anyag felvételének is. Emellett egy rákkutatással foglalkozó genetikai és gyógyászati labor vezetője is vagyok a Marylandi Egyetemen. Kollégámmal, Ben Ho Parkkal a mellrákot okozó genetikai elváltozásokat kutatjuk, és újfajta gyógyszerekkel kísérletezünk, amelyek kimondottan ezeket a mutáns sejteket pusztítják.

Pontosan miért is ment szét (vagy legalábbis miért állt le) a Believer a Dimensions album után 1993-ban? Turnéztatok egyáltalán a lemezzel?

Nem, nem volt turné a Dimensions után. Akkoriban kezdtek terhünkre lenni a zenéléssel járó egyéb teendők. A stúdiózásnak mindig nagy elánnal vágtunk neki, és a turnézást is jól viseltük, de nagy nyomásnak éreztük azt, hogy a folyamatos koncertezés közben olyan dalokat szerezzünk, amelyekkel elégedettek is vagyunk, továbbá hogy mindezt összeegyeztessük a kiadó által szabott határidőkkel. Egyszerűen nem működött az egész így. Úgy döntöttünk, hogy a Dimensions lemez legyen egy különleges album, így nagyon sokat dolgoztunk rajta a stúdiónkban. Majdnem egy évig tartott, mire befejeztük. Igen elégedettek voltunk vele, és miután kiadtuk, szerettünk volna kikerülni a mókuskerékből. Manapság újra jó érzéssel állunk neki a dalírásnak. Nem kell kapkodnunk, nincsenek kiadói határidők, közelgő turnék, stb. Abszolút kreatívak lehetünk, és annyi időt szánunk rá, amennyit szeretnénk.

Úgy tudom, hogy a Dimensions a legsikeresebb kiadványotok. Tudtok valamit az eladási eredményeiről?

Fogalmunk sincs róla. Ha valaki tudja, jelentkezzen!

Mit csináltál a majd 12 éves szünet alatt? Csak pár infótöredékem van.... Lediplomáztál – ha jól tudom molekuláris biológiából – és szerepeltél Scott Laird hegedűművész szólólemezén. Zenéltél azért valamilyen formában, vagy dolgoztál más csapatok producereként stúdióban? Esetleg családot is alapítottál?

Molekuláris orvostudományból szereztem PhD fokozatot a baltimore-i Johns Hopkins intézetben, majd Bert Vogelstein mellett folytattam tanulmányaimat Believerugyanott, a kolorektális rák (azaz vastag- és végbélrák) genetikáját tanulmányozva. Scott Laird lemezén a Times Past c. dalban vendégeskedtem, de egyéb zenei projektben nem vettem részt. 1999-ben feleségül vettem Kellyt, aki bár nincs oda a Believerért, de nagy Rush és Dream Theater rajongó – tehát jól megvagyunk. Természetesen mindvégig gitározgattam és írtam témákat, de nem túl komolyan. Főleg a kutatómunkámra koncentráltam.

Kapcsolatban maradtál azért Joey Daubbal, aki idővel beszállt a Fountain of Tears nevű gótikus progmetal zenekarba, melynek máig tagja? Te kezdeményeztél, vagy az ő ötlete volt, hogy újra összeálljatok?

Joeyval sosem vesztettük szem elől egymást. 2004-ben került szóba, hogy megint zenélhetnénk. 12 év elmúltával nem voltunk egészen biztosak abban, hogy mi fog kisülni a dologból. Kicsit ki is jöttünk a formából, már ami a gyors játékot illeti, de hamar magunkra leltünk újra.

Ugorjunk vissza a Believer történetének elejére. Mikor és hogy alakult a csapat? Igaz, hogy a legelején dallamos hard rockot játszottatok? Milyenek emlékeid vannak a próbákról és a korai fellépésekről?

Joeyval ugyanabban az iskolaközpontban tanultunk négy év különbséggel (ő az öregebb, hehe), és a fülébe jutott, hogy gitározom. Akkoriban ő a basszusgitárral próbálkozott, de hamarosan dobolni kezdett inkább. Jó néhány jelentkezőt kipróbáltunk a másodgitáros és bőgős posztra, mire Dave és Howe (az első két lemezen játszó Dave Baddorf és Howe Kraft) bekerült a képbe. Ez kb. 1986-87 táján történt. Tényleg dallamosabb témákkal indultunk, de kiderült, hogy a thrash jobban áll nekünk. Kedvenc csapataink és főbb hatásaink is a keményebb kötésű metal bandák közül kerültek ki, és nagyon tetszett az a kreatív szabadság, ami a stílus sajátja. A próbák emlékeim szerint nagy örömködések és viták színhelyei voltak. Igen keményen számon kértük egymáson, hogy mindenki tudja-e a témáit, illetve sok mindenen összekülönböztünk – főleg Joey és én. Az első fellépések borzasztóak voltak, de sokat tanultunk koncertezés terén, még a megbízhatatlan felszereléssel történt szenvedésekből is, és persze rájöttünk, hogy mennyire fontos, hogy legyen a csapat mögött egy jó hangmérnök.

Zenekarotok nevében egyértelműen felvállaljátok, hogy hívő keresztények vagytok. Sikerült kikerülnötök a szokásos csapdából, amibe a népszerű white metal csapatok kerülni szoktak – azaz hogy a keresztény rajongók szerint a csapatok eladják magukat a nagykiadós szerződéssel, a mainstream metal közönség viszont beleköt a spirituális szövegekbe?

Igazából a nevünkebt Ozzy 'Diary of a Madman' lemezéről kölcsönöztük, a Believer című nagyszerű dal miatt hívják így a csapatot. BelieverAzzal sohasem foglalkoztunk túlságosan, hogy megfelelünk-e az emberek elvárásainak, vagy hogy mások kedvére tegyünk. Azt írtuk ki magunkból, ami jött, amit csak szerettünk volna. Ha tetszett valakinek – kiváló! Ha nem – szuper! A keresztény közönség viszont főleg kritizált minket. Sok koncertünk ellen tüntettek is!

Mi a legjobb emléked a zenekar aktív idejéből?

Hogy nagyon élveztük, ha játszhattunk, dalokat írhattunk, kreatív energiákat szabadíthattunk fel, és hogy sok jó arccal találkoztunk.
Komolyan vonzódsz a klasszikus zenéhez. Ez nyomokban már az Extraction From Mortality című első lemezen is megtalálható, de igazán később, a "Trilogy of Knowledge" című mesterműben domborodott ki (ami a Dimensions lemez négyrészes tétele). Terveztek újabb közös munkát Scott és Julianne Lairddal, akik az albumokon hallható vonósokért és szoprán énekért feleltek?
Scott-tal tartom a kapcsolatot. Beszéltünk már az újabb közös munka lehetőségéről is, de jelenleg még semmi sem száz százalékosan biztos. Sok nagyszerű zeneszerző volt komoly hatással ránk: Bach, Mozart, Beethoven, Paganini, Vivaldi, stb. Kedveljük a klasszikus darabok felépítését, a dallamvilágukat, így természetes, hogy ezt a Believer világába is beszivárogtattuk.

Kik alkotják a csapat mai felállását?

Jelenleg csak Joey és jómagam dolgozunk az új dalokon. Jó páran jelezték, hogy szívesen részt vennének a dologban. Jim Winters és Ted Hermanson (Jim a Dimensions feljátszásában is részt vett) valószínűleg szerepelni fog néhány dalban.

Milyen a Believer mai hangzása? Befolyásoltak titeket a jelenleg futó stílusok vagy a mostanában népszerű zenekarok (pl. Korn, Slipknot vagy Killswitch Engage, csak hogy párat említsek)?

A bevett Believer hangzással dolgozunk. A jelenleg népszerű csapatok közül néhányat szívesen hallgatunk, de nem érzem, hogy ezek befolyásolnák a stílusunkat. Véleményem szerint nem a zenei hatások hozzák ki belőlünk mindazt az őrültséget, amit az új anyagunkba beleadunk.

Mit kell tudni a gitárjaidról és az erősítőidről? Más felszerelést használsz, mint tíz évvel ezelőtt?

Nyugdíjaztam a régi gitárjaimat, de máig hű vagyok a Jackson márkához. De van egy amerikai gyártmányú Fender Stratocasterem is, ami csodálatosan szól. Marshall és B-52 fejeket használok, hozzá pedig Behringer márkájú, és egyedi készítésű ládákat. A rack-egységemben pedig a következők vannak: BBE Sonic Maximizer, dbx 266XL kompresszor és zajzár, dbx 231 grafikus EQ és egy Alesis Midiverb 3.

Nyilvánosan felhívást intéztetek a rajongókhoz, hogy küldjenek nektek a zenekarról készült videóanyagokat, amelyből talán egy DVD-t készítenétek. Érkezett már valami értékelhető?

Szerintem Joey birtokában már van ez-az, de biztosat nem tudok mondani.

Mi az a sivító hang a Gone c. dal elején? Fogorvosi fúrónak hangzik...

Valóban az. Egy fogorvosi fúró, egyéb "szívmelengető" zajokkal együtt.

Melyik a kedvenc Believer nótád?

Hú, ez kemény kérdés! Mintha a gyermekeim közül kéne a kedvencet megnevezni (na jó, ez nem volt a legtalálóbb párhuzam...) A Gone és a Dementia dalokkal máig Believerelégedett vagyok, de a korábbi témák közül is van jó pár, mint pl.: Nonpoint, Wisdom's Call, D.O.S. (Destruction of Sodom) és a Tormented.

Ismered az Extol zenekart? A Believer igen nagy hatással volt rájuk anno, és fel is vették a Shadow of Death (Believer dal az első lemezről) feldolgozását.

Az Extol hatalmas banda! Biztos hatással voltunk rájuk, de megvan a saját hangzásuk és stílusuk, ami zseniális. Halottam, hogy az Opeth társaságában turnéznak, de nem jönnek át az Államokba. Nagy kár, mivel szívesen megnézném őket együtt.

Milyen lemezek találhatóak per pillanat a CD lejátszód körül?

Rush, Mr. Bungle, Nine Inch Nails, Sieges Even és egy Bela Fleck lemez. Ezek forognak mostanában.

És mi a helyzet az új szövegekkel? Még mélyebbre ásod magad a tudományok és a teológia világába?

Még nincs semmi biztos. Majd ami jön, ami abban a pillanatban épp foglalkoztat.

Nemrégiben láttam a "Mi a csudát tudunk a világról" c. filmet, ami elég érdekes megközelítésbe helyezi az emberi életet. Láttad esetleg?

Igen, láttam, és az ott bemutatott elméletek közül sokat már előzőleg is ismertem. Viszont vigyázni kell az ilyen dolgokkal, mert sokszor "cukormázba merítik" a dolgok tudományos részét, avagy tényként említik az elméleteket. Például ami a filmben elhangzik a vízmolekulák és az érzések, szavak kapcsolatáról – ezt a nézetet eddig más kutatások nem igazolták, és nem kapott nyilvánosságot az elismert, megkérdőjelezhetetlen, szigorúan szakmai folyóiratokban sem. Viszont úgy egészében igen jó alkotás, és remélhetőleg felkelti az emberek érdeklődését, és megváltoztatja szemléletmódjukat és valóság-képüket.

Az utolsó kérdésünk pedig: Szerinted mi az élet értelme?

Jujjj. Ha tudnám, már rég írtam volna egy bestsellert. Szerintem mindenki saját magának kell, hogy megtalálja a választ erre. Én inkább a kérdést venném górcső alá. Úgy hiszem, hogy ezt sokszor fel kell tennünk magunknak életünk során. Így képesek leszünk felfedezni, hogy mi igazán fontos számunkra. Segítségével jobban tudunk figyelni a hangsúlyos dolgokra, és ez átsegíthet sok nehéz, frusztrált időszakon.