Ahhoz képest, mennyire bőbeszédű és szószátyár volt Zakk Wylde az első budapesti Black Label Society koncert előtt, az idén június végén megrendezett buli délutánján finoman szólva is fáradtnak és nyúzottnak tűnt, ami aztán valamennyire az esti fellépésen is érződött. Fogalmam sincs, mitől lehetett ilyen megviselt Zakk barátunk (talán az is közrejátszott, hogy akkor már csak egy hét volt hátra a legifjabb Wylde utód, a kis Sabbath születéséig), de – amint azt a többi metal portálon megjelent, aznap készített interjúkból is le lehetett venni – a gitárosból még annak ellenére sem bizonyult túl könnyűnek épkézláb válaszokat kihúzni, hogy egyébként roppant barátságosan viselkedett. Így egy idő után inkább nem is erőltettem tovább a dolgot, de pár aktuális témáról azért sikerült szót ejtenünk. Íme a végeredmény...
Éppen a speciális Ozzy & Friends turné egyik vendégeként járod Európát. Milyenek a koncertek?
Nagyszerű minden, élvezem a turnét, főleg, hogy a Black Label Society a nyitóbanda, és közben adjuk az önálló bulikat is, ha épp beleférnek az időnkbe... Vagyis megkapom a saját tortámat, és egy kicsit a főnökéből is! (mosolyog) Ozzyval minden este egy blokkot játszom, de ott van a koncerteken Geezer Butler is, és ha éppen ráér, akkor Slash is jön. Tegnap este Bécsben például ő is játszott velünk.
Elég komoly közös múltatok van mindkettejükkel...
Igen, Geezerrel is a No Rest For The Wicked korszakban ismerkedtünk meg, amikor ő is Ozzy csapatában játszott. Slasht is azóta ismerem. Talán pont aznap haverkodtunk össze, amikor megkaptam az állást Ozzynál... Óriási idők voltak azok. Azóta is nagy cimborám, rengeteget lógtunk együtt. Ha adódott rá alkalom, zenélgettünk is közösen. A Pride & Glory időkben is akadt olyan koncert, ahol felbukkant velünk jammelni. És persze ne feledkezzünk meg Gusról sem, akivel szintén jammelünk. Ő is nagyszerű gitáros, jól össze is haverkodtunk az utóbbi egy évben.
Tetszik, ahogy játssza az Ozzy nótákat?
Tetszik, persze. Nyilván más típusú gitáros, mint én, de a gitározás épp attól olyan jó dolog, hogy mindenki hozzáadja a zenéhez a saját mágiáját.
A backstage-ben is mennek a nagy sztorizások?
Inkább csak a színpadon vagyunk most együtt, mert elég feszített a menetrend.
Vendégként veszel részt egy Ozzy turnén. Nem furcsa ez számodra?
Nem, haver. Alapvetően úgyis a zene a lényeg, nem pedig az, hogy éppen milyen státuszban játszod. Óriási muzsikusokkal állok a színpadon, minden stimmel, tökéletes az összhang. Engem csak ennyi érdekel. Ha adódik egy ilyen tetszetős lehetőség, én biztosan megyek. Ha pedig Ozzy hív, akkor aztán tényleg mindig azonnal ott vagyok.
Két Black Sabbath tag is ott van a turnén, így talán nem indokolatlan megkérdezni, hogy hallottál-e már valamit a készülő új Sabbath albumból...
Sajnos még nem. De állatira várom a napot, amikor végre alkalmam nyílik majd rá.
Tony Iommi egészségi állapotáról tudsz valamit?
Tony jobban van, ez biztos. Imádkozom is azért, hogy teljesen felgyógyuljon, amihez szerintem jó úton is halad. De még nincs abban a stádiumban, hogy bejelenthessék a gyógyulását, legalábbis én ezt gondolom.
Mikor találkoztatok először? Costa Mesa előtt?
Nem közvetlenül előtte, hanem korábban, de ahhoz kapcsolódóan. Valamikor 1991 környékén történhetett szerintem, Ozzy No More Tours turnéja előtt, amikor megindultak a tárgyalások az eredeti Sabbath újjáalakulásáról. Ebből lett végül a Costa Mesa-i fellépés. Nagy élmény volt, hiszen Jimmy Page mellett Tony is a legnagyobb hőseim közé tartozott. Ha belegondolsz, egy teljes zenei irányzat megteremtése fűződik a nevéhez, körülbelül olyan szerepet tölt be a rockzenében, mint a komolyzenében Mozart, Bach vagy Beethoven. Tényleg ennyire alapvetően írta át a játékszabályokat.
Mi a következő lépés a Black Label Societyvel?
Most egy akusztikus DVD-t készítünk majd, aztán októberben Kanadában, novemberben pedig Dél-Amerikában turnézunk.
Új lemezt mikorra terveztek?
2013 vége nagyjából reális időpontnak tűnik, azelőtt biztosan nem.
Dalaitok sincsenek még?
Turné közben inkább nyugis, lágy dolgokat szoktam írni, akusztikus gitáron, netán zongorán a koncert előtti beállások alkalmával. Ebben az is közrejátszik, hogy a bulik alapvetően a súlyos nótákról szólnak, vagyis a két koncert között eltelő időben inkább pihenésre vágyik az ember. Ötleteim persze vannak, de komplett dalok nincsenek. Majd a stúdióban...
Régen is így dolgoztál?
Ez attól is függ, kivel zenélek.
Ozzynál azért kicsit másképp mentek a dolgok, nem?
Persze, ott más a munkarend. De ott is születtek teljesen spontánul nóták. Ilyen volt például a Miracle Man is, az első közös dalunk. A No More Tears pedig abból a basszustémából fejlődött ki, amit Mike Inez csak úgy játszogatott egy próbán, aztán Randy Castillo és John Sinclair beszálltak. És persze menet közben is sokat változtak egyes dalok.
Tudsz példát mondani ilyen alapvető változásra?
A Mama I'm Coming Home-ot például eredetileg zongorán írtuk az én kaliforniai lakásomban Ozzyval, és csak a stúdióban hangszereltem át gitárra. A zongora amúgy a háttérben hallható a stúdióverzióban is, de az első változatban teljesen a billentyűk köré épült a nóta.
És mennyire nyúltál bele például a Down To Earth anyagába, ahol magában a nótaszerzésben nem vettél részt?
Semennyire. De nem volt ezzel sem semmi gond. Ozzy felhívott, hogy van egy rakás daluk, de elege van, egyszerűen csak fel akarja venni ezeket a témákat. Nem akart ismét elejétől kezdeni mindent, nem akart új dalokat írni, csak egy ember kellett neki, aki mindent feljátszik. Én pedig mentem.
Slash kapcsán említetted a Pride & Gloryt. Mit gondolsz, lehet valaha folytatása annak a projektnek?
Miért is ne? Ma is cimborák vagyunk a többiekkel... Jó idők voltak azok: hárman összejöttünk, becuccoltuk a felszerelést a stúdióba – még roadok sem voltak körülöttünk –, aztán nyomattuk a muzsikát. Ma már ráadásul saját stúdióm is van, vagyis tényleg csak annyi kellene, hogy összeszedjem a srácokat. Meglátjuk...
Hozzászólások