Nyáron már negyedik lemezével jelentkezik az egykori Coal Chamber frontember Dez Fafara mogorva, súlyos metal bandája, a Devildriver. A Pray For Villains album dalait a csapat Magyarországon is bemutatja június 25-én a Diesel Klubban, méghozzá az egyik legizgalmasabb amerikai metalcore banda, a God Forbid társaságában.
Az igen barátságos hangulatú Dez a telefonvonalba beszűrődő hangok alapján éppen egy délelőtti Los Angeles-i dugó kellős közepén ülhetett, de azért nagyjából mindent elmondott a készülő friss albumról, amit ebben a stádiumban el lehetett.
Nyáron már a negyedik Devildriver lemez jelenik meg. Mivel egyelőre még dolgoztok az albumon, részleteket sajnos nem hallottam róla, úgyhogy elmondhatnád, mire is számíthatunk tőletek ezúttal...
Mindig is a folyamatos fejlődés, a fokozatos építkezés híve voltam, így aztán ez a lemez is másmilyen lesz egy kicsit, mint az előzőek. Sosem ismételtem magamat, sem a Devildriverben, sem a Coal Chamberben. Összességében nézve vérbeli Devildriver anyagot készítünk, de lényegesen változatosabb lesz, mint a korábbiak. Sokszínűbbek a groove-ok, izgalmasabb, finomabb a gitármunka, jóval több a gitárszóló, és az éneket is igyekeztem minél érdekesebbre, dallamosabbra venni. Ja igen, és ezúttal több a gyorsabb tempó is, mint az előző három albumon.
Gyorsabb tempók, még több gitárszóló... Mondhatjuk azt, hogy még inkább metal lett a végeredmény?
Nem feltétlenül fogalmaznék így, de csak azért nem, mert amit csináltam, az mindig is metal volt, még ha nem is mindig a szó legnyilvánvalóbb értelmében.
Gondolom, ha megkérdezném, ezt neveznéd az eddigi legerősebb Devildriver albumnak.
Mindenki azt mondja, hogy az aktuális lemeze a legjobb, én éppen ezért igyekszem ezt elkerülni... Mint említettem, a folyamatos fejlődésben, az egyenletes teljesítményben hiszek. A '90-es évek közepén kezdtem a pályát, azóta egy sor különböző zenét csináltam, de az adott periódusban mindegyik a lehető legjobb volt, amit csak kihozhattunk magunkból. Az összes lemezünk azt mutatta, éppen hol tartottunk a társaimmal együtt az akkori legerősebb formánkban. Ebből a szempontból a Pray For Villains sem különbözik a többi lemeztől, amin eddig énekeltem: ha majd később visszatekintek rá, ezzel is elégedett leszek.
Ez a Pray For Villains lemezcím legalább annyira ütős, mint a The Fury Of Our Maker's Hand vagy a The Last Kind Words. Honnan jött és mit jelent számodra?
A címadó nóta refrénje úgy szól, hogy „pray for villains when their heroes let them down", és valami olyasmire utal, hogy semmi sem az, aminek elsőre látszik. Mi alapján döntöd el valakiről, hogy jó fiú vagy rossz fiú? Olyan ez, mint az új Clint Eastwood filmben (Gran Torino – D.Á.): a fickó a szó klasszikus értelmében véve nem jó arc, hiszen barátságtalan, arrogáns és mogorva, de a végén mégis ő lesz a hős, aki megmenti a helyzetet. Oké, ez csak egy film, de a példa azt hiszem, érthető. Ne ítélj elsőre.
Ha be kellene mutatnod valakinek a Devildrivert, aki tisztában van a Coal Chamberrel, a jelenlegi bandáddal viszont eddig még nem találkozott, mit mondanál neki?
A Coal Chamberben sokkal inkább ott voltak a gótikus hatásaim, a Sisters Of Mercy, a Bauhaus, a The Cure és a hasonló zenék. Ezeket a sötétebb, hangulatosabb muzsikákat a mai napig nagyon szeretem, de a Devildriver mást képvisel, ez itt tényleg száz százalékos metal. Azt hiszem, a Coal Chamber eklektikusabb, bizarrabb, különlegesebb csapat volt, kísérletezősebb, furcsább zenével. De meggyőződésem, hogy az új lemezzel most a Devildriver is maga mögött hagyja majd azt a skatulyát, amibe néha igyekeztek minket belegyömöszölni. Garantáltan mindenki meg fog lepődni azon, amit hall majd a lemezen!
Két bandával is végigjártad a karrierépítés rögös útját, az egyikkel az internet robbanásszerű elterjedése előtt, a másikkal már bőven a letöltögetős korszakban. A Coal Chamberrel vagy a Devildriverrel volt nehezebb érvényesülni?
Amikor a Coal Chamber felfutóban volt, még minden a lemezeladás körül forgott a zeneiparban. Nekünk is aranylemezeink voltak, és persze komoly pénzek folytak be a bandához a többszázezer eladott album után. Eleve a lemeztársaságok is teljesen másképp álltak mindenhez, mint manapság: a Roadrunner nekünk is gond nélkül kicsengetett mit tudom én, mondjuk fejenként 50 ezer dollár előleget egy albumra. Ma ilyesmi egyáltalán nem létezik, a mi szintünkön legalábbis biztosan nem. Ekkora összeget legfeljebb utólag kapsz a kiadódtól, ha megérte megjelentetni a lemezedet. Sokkal szívesebben szállnak be a turnéköltségekbe, hiszen egyre inkább a koncertezésre, az élő jelenlétre helyeződik a hangsúly, nem pedig az albumokra. Vagyis megfordult a helyzet. Ha 2009-ben egy hozzánk hasonló banda elad 100-200 ezer albumot, már mindenki eufóriában úszik, mert ez a jelenlegi viszonyok között körülbelül egy régi aranylemezzel egyenértékű. Csupán idő kérdése, hogy a lemezkiadók a jelenleg ismert formájukban teljes egészében eltűnjenek a föld színéről. Ma már nem az a kérdés, hogy megtörténik-e ez, hanem csak és kizárólag azon évek száma, amik még hátravannak addig... A zene elsődlegesen az interneten keresztül terjed majd, és még sokkal fontosabbak lesznek a turnék. Személy szerint engem egyébként kevésbé érintettek a változások. Régen is folyamatosan turnén voltunk, és most is annyit koncertezünk, amennyit csak lehet.
Te amúgy töltögetsz le zenéket, vagy innen-onnan úgyis megkapsz mindent, ami egy kicsit is érdekel?
Sok mindent megkapok, de mivel sokféle zenét szeretek, én magam is keresem is az új dolgokat. Letöltögetek egy csomó mindent, de ami igazán tetszik, azt utána meg is veszem.
Június 25-én Budapesten koncerteztek a God Forbiddal közösen. 1998-ban jártál nálunk még a Coal Chamberrel, emlékszel az országra?
Hogyne emlékeznék! A Black Sabbath-tal és a Panterával együtt játszottunk nálatok, és nagyon jól éreztük magunkat. Magára a koncertre kevésbé emlékszem, de a városra annál inkább. Budapest gyönyörű hely, muszáj is volt belevetni magunkat egy kicsit az éjszakába... Remélem, erre idén is lesz módunk! Az az egész turné óriási volt egyébként, soha az életben nem lehet nagyobb szerencsém... Egészen hihetetlen és egyben felülmúlhatatlan is volt egyszerre játszani két ilyen bandával.
Ismered a srácokat a God Forbidból?
Igen, játszottunk már együtt, és ilyenkor mindig nagyon jó dolog újra látni a másik banda tagjait. A zenéjüket is szeretem. Akkor koncerteztünk közösen, amikor mindketten az Anthrax előtt nyomultunk, szóval az sem volt éppen egy rossz eresztés... Lassan egyébként már csak a Metallica nem volt meg az igazán nagyok közül, velük sajnos még nem sikerült közösen turnéznom. Óriási lenne egy Metallica / Devildriver turné... Na, az talán felérhetne a Sabbath / Pantera leosztással!
Az új lemezük tetszik?
Nem tudok róla véleményt mondani, mert ha hiszed, ha nem, egyelőre csupán egy nótát hallottam, az egészet valahogy még nem hallgattam meg. Pedig régen nagy rajongójuk voltam... Szerinted milyen?
Vannak rajta gyengébb részek, és a keverés is valóban zajos egy kissé, de összességében mégis nagyon erős, egyértelműen a legjobb albumuk 1991 óta.
Hmm, lehet, hogy adok neki egy esélyt. Ma még úgyis egy többórás autóút vár rám, szóval elképzelhető, hogy vezetés közben meghallgatom...
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Zavarba hozol... (hosszasan gondolkodik) A Black Sabbath első albuma mindenképp ide kívánkozik. Az AC/DC Back In Blackje is. A harmadik pedig legyen a Panterától a Reinventing The Steel.
Mi az élet értelme?
A család. Minden helyzetben a feleségem és a gyerekeim állnak számomra az első helyen, a többi dolog csak és kizárólag utánuk következhet.
