Ismerőseim első hallásra kivétel nélkül poénnak vélték, de végül megtörtént: az új album megjelenése és a turné kezdete előtt pár héttel New York-i idő szerint reggel fél tízkor John Petrucci megcsörgette piszkosszürke Concorde 588 telefonomat, és bár kicsit belassulva és sokat hümmögve, de kellemes interjút adott a Shock!-nak.
Helló.
Helló.
Hogy vagy?
Öööö... köszi, háááát.... megvagyok. Ha netán emlékszel a Wayne Világa c. filmből a jelenetre, mikor a srácok találkoznak Alice Cooperrel és földig hajlongva kántálják, hogy "Nem vagyunk méltók!"...
Igen. (nevet)
Na, most épp úgy érzem magam! És te hogy vagy?
Jól, köszönöm.
New Yorkban, ha jól tudom, épp reggel fél tíz van. Mik a terveid mára?
Hát, nagyjából annyi, hogy interjúkat adok az új album kapcsán. Meg van itt pár új gitár, amit le kell tesztelnem.
Milyen gitárokról van szó?
A Music Man Signature szériámból új verzió készült és ezek a prototípusok.
A legutóbbi Dream koncert előtt volt egy gitárklinikád itt Budapesten, ahol kisorsoltál egy ilyen héthúros Music Mant. Én is itt voltam a tömegben, izgatottan várva, hogy az én belépőm számát húzd ki, de nem.
Ó, te szegény. (nevet)
Hát, valahogy azért túléltem. Pont előtte pár héttel vettem egy hasonló Ibanezt. Régebben Te is Ibanezen játszottál, miért váltottál a Music Manhez?
Hosszú ideig használtam Ibanez gitárokat, kb. 10 évig. Szerettem volna változtatni a hangszeren, más dolgokat is kipróbálni. Az Ibaneznél mindenki abszolút kedves volt, máig barátként tekintek rájuk, de ideje volt továbblépnem. A Music Man munkatársaitól kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot, nem csak hat húros Signature szériát ajánlottak, hanem hét húrosat is. Mellesleg ők amerikai székhelyű cég, így az információáramlás is gördülékenyebb velük.
Mertél-e valaha ekkora zenei karrierről álmodozni, mikor gitározni kezdtél?
Álmodozni álmodoztam. Reménykedtem, hogy bizonyos szintű sikert aratunk majd, hiszen megdolgoztunk érte. De persze nem garantálta semmi, hogy el is jutunk eddig. Sokszor eszembe jut ez máig. Gyakran még most is hihetetlen számomra, ha sok ezer rajongó előtt lépünk fel.
Mikor kezdődik az új lemez - az Octavarium - turnéja?
Úgy tudom, hogy június tizedikén.
14-én lesztek nálunk Budapesten.
Aha. (hanglejtés alapján akár "Tényleg?" is lehet...)
Tudsz már tényeket a bulival kapcsolatban? Mire számíthatunk? (Ha nem titok...)
Hú, hát nem is emlékszem pontosan, hogy a pesti koncert egy fesztiválon lesz-e, vagy saját buli...
Biztos nem fesztivál.
Aha. Tudod, az európai kör első felében sok fesztiválon is fellépünk. De akkor teljes koncertet kaptok. Óriási buli lesz, annyi biztos.
Reméljük! Mesélj egy kicsit a Train of Thought album fogadtatásáról! Mi volt a fanatikus rajongók reakciója a korábbi albumok zenei világától eltérő, direktebb irányvonalra?
Mint minden albumnál, itt is különféle álláspontokkal találkoztunk. Sokak szerint óriási lemez a ToT, mások viszont túl sötétnek érezték, kevesellték a billentyűket. Minden eddigi albumunk megosztotta a közönséget, ami szerintem egyáltalán nem rossz dolog, hiszen a zenekarunk sokoldalúságát is jelzi.
Olvastam valahol, hogy a Train of Thought az az album, amit a Metallicának kellett volna kiadnia a St. Anger helyett. Hallottál már ilyen véleményt?
(nevet) Igen, persze.
Ha már a zenei sokrétűség felmerült... Biztos hallgatsz olyan zenéket, amik kívül esnek a progresszív rock kategórián. Netán olyat is, ahol a gitár abszolút alárendelt szerepet játszik?
Főleg gitárorientált modern zenéket hallgatok. Hogy őszinte legyek, nem nagyon hallgatok olyan stílusban ténykedő előadókat, mint amit mi is játszunk. Inkább más érdekel.
Ha megkérdeznék bárkit napjaink 10 legjobb gitárosáról, szinte biztos, hogy megemlítené a nevedet. De mégis, személy szerint melyik dalod, riffed vagy szólód az, amit hallva büszkeség tölt el? Amire szeretnéd, hogy akár 30-40 év múlva is emlékezzenek, hogy "igen ezt John Petrucci játszotta"?
Jaj, uramisten. Ez kemény kérdés.
Hehe, sejtettem.
Tudod, vannak bizonyos szólók, amiket örömmel, nagy élvezettel játszok. Pl. a The Spirit Carries On az egyik ilyen. Sokan az Under The Glass Moont szokták emlegetni, ami szintén egy szép darab, azt is szívesen játszom. Jaj, elég nehéz választani, hisz mind a saját "gyermekem".
Hogy írod különben a szólókat? Hangról hangra felépíted, vagy van benne improvizatív rész is?
Kedvelem azt a módszert, mikor a szólót aránylag friss perspektívával veszem fel. Szóval nem otthon a kisszobában írom őket, hehe. Szeretem, ha jó felépítéssel bírnak, de bennük van a spontán jelleg. Azt szoktam csinálni, hogy újra és újra improvizálok a szóló kíséretére. Újra, újra és újra, egy jó ideig. Így kialakulnak bizonyos részek, futamok, ötletek, amiket jónak érzek. Aztán párszor feljátszom a szólót, ezekből a részekből építve fel. Tehát valahol improvizáción alapulnak.
Volt már olyan, hogy egy dalnál, amit egy ideje nem játszottál, le kellett ülnöd a szólóval, hogy "Hogy is csináltam ezt akkoriban?"
Számtalanszor! (nevet) Szinte csak ilyen van! Most is, hogy közeleg a turné! Főleg az új anyag kapcsán, hisz a szólók, mint említettem, eléggé improvizatív jellegűek, és soha nem játszottam még őket élőben. Meg kell tanulnom őket, aztán kigyakorolnom, hogy élőben is menjen.
El tudnád képzelni az életedet zene nélkül?
Nem, abszolút nem. A zene hatalmas szerepet játszik abban, hogy ki is vagyok, hogy mit kezdtem az életemmel. Nem tudnám másképp elképzelni.
De mégis, mit csinálnál, ha valami miatt abba kéne hagynod a muzsikálást? El tudsz képzelni bármi más foglalkozást?
Húzós kérdés... Biztos, hogy valami művészeti tevékenység lenne... Talán az írás, az mindig érdekelt. Akár nyitnék egy borszaküzletet, vagy ilyesmi.
Jól hallom? Bor?
Igen. (nevet)
Kóstoltál már magyar borokat? Van pár neves borvidékünk.
Nem, de talán majd most, hisz Magyarországot érintjük a turnéval.
És mi újság olyankor a családoddal? Hiszen hónapokig távol vagy, turnézol. Hogy viselik?
Nehezen viseljük mind. Nagyon nehezen. Tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz nagy sikerünk van, mint zenekarnak. Az ezzel járó egyetlen hátrány a sok utazás, a családodtól való távollét. Ez mindig megvisel, a gyerekek talán sosem fogják megszokni. Jobb híján sokat lógunk a telefonon, de van néha, hogy velem utaznak.
Milyen idősek most a gyerekeid?
Kilenc és hat.
Tetszik nekik "apu zenéje"?
Aha.
Szoktál még gitárklinikákat tartani a világ különböző pontjain?
Igen, persze. Nem gyakran, de még szoktam.
Volt már olyan rémálmod, amiben levágtad egy ujjadat?
Hú, ismerek jó pár embert, akikkel ez tényleg megtörtént! Valamit barkácsoltak, aztán megjárták. Vigyázni kell az ilyesmivel!
Hallottál-e már furcsa Dream Theater feldolgozásokat?
Igen, még volt is egy felhívásunk feldolgozás-bandák számára, amire tényleg sokan jelentkeztek. Volt balettos társulat, akik a zenénkre táncoltak, láttam is a videót róluk. Egy ütősökből álló csapat pedig indulókká írt át pár témát. Meglepő felfogásban értelmezték a Dream Theater zenéjét.
Az új DVD-tekre a Ytse Jam zongora átiratát egy magyar srác csinálta.
Igen, emlékszem...
A Dream Theater hangszeresei mind kiváló zenészek, ami élőben is egyértelműen lejön. James énekét viszont sok kritika érte pár éve. Hogy sikerült ezt feldolgoznia? Hogy hozta újra formába a hangját?
A kritikák hatására sokat foglalkozott a hangjával. Sajnos volt egy időszak pár éve, mikor annyira igénybe vette a hangszálait, hogy elölről kellett kezdenie bizonyos dolgokat. Énekórákat vett, újra tanult technikákat, és most jobban énekel, mint valaha.
(Sipító női hang: Utolsó kérdés! Köszönjük!)
Akkor zárásnak: Szerinted mi az élet értelme?
Az élet értelme? Újabb kemény dió... A hangsúly azokon a pillanatokon van, amik most történnek. Fontos, hogy a jelenben tudj létezni és teljes életet élj.
