Tavaly új fejezetet nyitott a magyar rockzene történelmében a FreshFabrik harmadik, Drive My Hand című lemezével. A súlyos hangzású, igényesen összerakott anyag rendkívül sok pozitív visszajelzést kapott nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönség részéről is, mely nagyon sokban segíti a zenekar további munkáját.
A Drive My Hand folytatása így szerencsére nem várat magára sokáig, év vége felé máris körvonalazódik, hogy mire kell számítanunk jövőre. Interjúnkban Kovács Levi basszusgitáros erről és természetesen a Drive My Hand utáni időszakról számolt be lapunknak.
Úgy tudom, már készülnek az új dalok. Mit lehet elöljáróban ezekről tudni?
Valóban, az új dalok 90%-a elkészült, 3-4 számot már a közönség is hallhatott koncerten, ezek közül egy számot már az egyik kereskedelmi TV adó, zenés műsorában be is mutathattunk ott (five&a half steps/this time). Ezeket a számokat azért kezdtük el megjelenés előtt játszani, mert "tesztelni szerettük volna a hatásukat", viszont azt is tudtuk tapasztalatból, hogy a lemezig azért még változni fognak. Játszhattunk volna akár más számokat is az új anyagról, viszont a műsorunk hangulatát tekintve ezek illettek a legjobban a programba. Annyit érdemes ezekről elmondani, hogy a régiekhez képest dimenziókkal jobban szólnak koncerteken. Hónapokat töltöttem el azzal, hogy összegyúrjam az "élő hangszerek" és az MPC2000-ből jövő minták hangképét. Ezen a lemezen minimális mennyiségben használtunk "kész" mintákat, 95%-ban saját magam által készített groove-okat, loopokat használunk. Rengeteg időt töltöttünk hangszeres számírással, tehát a Drive My Handtől eltérően minden szám a próbahelyen, nem az előkészítő stúdióban íródott.
Változott körülöttetek valami az Arany Zsiráf megnyerése óta? Gondolok itt arra, hogy több lett a tévés fellépés, vagy nyitott felétek a kommerszebb média?
A Zsiráf megnyerése igazából azt jelentette számunkra, hogy hiába akartak bennünket sokan megfúrni, ellehetetleníteni, hiába maradtunk ki eleinte minden olyan megmozdulásból, amelyben másnak természetes volt a részvétel, a kitartás és a látszólag értelmetlen pluszmunkák áttörtek egy olyan falat, aminek mások fejjel rohantak. Köszönetet ezért csak a közönségnek mondanánk, akik természetszerűleg tényleg objektívan szelektáltak, hozzásegítettek ahhoz a státuszhoz, hogy most már nem lehet bennünket lesöpörni, de még csak megkerülni sem! Hadd mondjam még azt el, hogy működésünk alatt soha nem azok az emberek hátráltattak és tettek keresztbe, akiket oly szívesen szidnak, akik tényleg fontosak és ismertek. Ellenkezőleg, bennünket mindig olyanok próbáltak visszaszorítani, akikkel egy csónakban eveztünk. Segítséget igazán csak nagy kaliberű szakmabeliektől kaptunk. A tévés fellépések természetesen sűrűsödtek, folyamatosan sűrűsödnek. Örülünk neki, mivel az alatt az idő alatt, amíg mi vagyunk a képernyőn, nem a Bubble Gum ugrál, vagy nem egy visszataszító médiasztár, aki még elég ronda ahhoz, hogy ebben az országban a háziasszonyok elfogadják, mint sztárt. Tehát nem azon kéne egyes rockzene-hallgatóknak zúgolódni, hogy a FF már megint ott van, hanem inkább örülni, hogy egyáltalán ott van valaki közülünk, rockzenekarok közül. Ha nagyon akarna, ott lehetne mindenütt a Tankcsapda is, csak ők tudják, hogy az ő közönségük fölháborodna, ha teszem azt megjelennének egy kereskedelmi adón. Hát így semmi sem fog megváltozni. Azon hogy valakinek nem tetszik, ha föllépünk a TV-ben, túltettük magunkat. Hátha aki utánunk jön már nem kap annyi "köpést" ezért. Egyébként a rádióból teljesen száműzve vagyunk, az EstFm, akinek a matricáját rá kellett ragasztani a borítónkra - ami már eleve kinyitja a bicskát a zsebemben -, egyetlen egyszer sem volt képes lejátszani egyetlen számunkat sem.
Az AC/DC-s koncert után mi volt a visszhang, elég sok negatív megjegyzést hallottam, illetve, hogy ezért nektek ennyit meg ennyit kellett fizetni... És ha már itt tartunk sok kritika ér benneteket?
Az AC/DC-s koncertnél sokan várták, hogy majd jól ráfaragunk. Miután a koncert számunkra is meglepően teljes siker volt, ezt látták cseh, magyar újságírók ez tény. "Jóakaróink" nem késlekedtek, ha a produkcióba nem tudtak belekötni, találtak mást. Erre a kérdésre más választ nem tudok adni. Egyébként nyilván sok kritika ér bennünket, hiszen ha valaki kicsit ismertebb lesz, rögtön lesznek ellenségei, arról nem is beszélve, hogy az embernek sok minden mellett - vagy ellen - konkrétan állást kell foglalni és ez önkéntelenül "pro-kontra helyzetet" szül. Tehát nem tudunk és nem is akarunk mindenkinek tetszeni, megfelelni, de egy egyenes úton haladunk, nem is okozunk így nagy csalódást.
Szerintem az egyik legkitartóbb zenekar ti vagytok, sokat kell küzdeni az elismertségért?
Kitartani csak akkor nehéz, ha az ember valami olyat tesz, amit nem szeret, vagy olyan társakkal csinálja, akiket nem szeret. Az elismertség nem olyan fontos, mint az a tudat, hogy jót csinálsz. A FF előbb volt egyébként elismert, mint saját mércével jó.
A zenekarnak melyik volt a legrosszabb időszaka?
A legnehezebb időszak egyértelműen Pityesz érkezése előtt volt. Teljesen kiüresedett, ötlet nélküli, kétségbeesett időszak volt. Görcsösen gondoltam arra a Nerve után 2 évvel, hogy egy alapvetően nagyon sikeres lemez után nagyobbat kell dobnunk, de ez akkor nem volt benne abban a felállásban. A próbahelyen Matyival és Andrással azon törtük a fejünket, hogyan lehetne úgy előrelépni, hogy ne kelljen ebben Vörire (Vörös András ex-énekes, ma Superbutt) támaszkodnunk, aki abban az időben 150 méterre lakott a próbahelytől és egyszer nem volt képes lejönni próbálni, csak azután, hogy kicibáltuk az ágyból 2 órakor. Semmi nem működött abban a pillanatban, amikor rákerült az ének a számokra. Ordítoztunk egymással, pedig Vörit nehéz kihozni a nyugalmából, de szerintem ő is érezte, hogy ez ezúttal nem lesz elég, ugyanakkor azt is tudtuk, hogy ő ebben az atmoszférában nem fog tudni dolgozni. A fő probléma egyébként az volt, hogy Béci, András és én olyan mondanivalót szerettünk volna, amivel tudunk azonosulni.
Gondoltok az új lemez készítésénél a rajongói elvárásokra?
Igazából csak arra gondolunk, hogy sokat kell dolgoznunk, és ha elég lelkiismeretesen csináljuk nem lehet, hogy csalódást okozzunk. Egyébként azt gondolom, hogy az igazi zenehallgató, aki szereti a zenénket, azt várja el tőlünk, hogy ne hagyjuk magunkat senkitől és semmitől befolyásolni, magyarul magunkat adjuk. Persze azért nem kezdhetünk el progresszív glamet játszani, de azok nem is mi lennénk.
Mennyben fog eltérni az új album a Drive My Hand vonalától?
Az új anyag még inkább koncepciózusabb lesz, mint a DMH volt. Jóval több munkánk van benne már most, és a stúdióig további rengeteg munka vár még ránk. Oda viszont teljesen kész számokat fogunk vinni. A szövegek egységesek, azonos témákat feszegetnek. Bulis, humoros szám nem lesz.
Mi az alapvető hiba a magyar rock műfajban szerinted?
Az, hogy nem hiszi el senki önmagáról, hogy tud akkora hatást gyakorolni a közönségre, magyar rocker létére is, mint Mick Jagger vagy Kurt Cobain. Másrészt pedig a rockban nem a zenélés, meg a csajozás (a többiről nem is beszélve) a lényeg, hanem a csapat önmegvalósítása és az egésznek a szertartás jellege. Ha prózai és nem ilyen fennkölt válaszra vagy kíváncsi, akkor az, hogy egy árva peták sincs benne…
Milyen a magyar, illetve ha van, a külföldi média hozzáállása a zenekarhoz?
A magyar média mindig is egy személyes, érdekektől vezérelt valami volt. Ha elég nagyot köszönsz, akkor jót írnak, de ha túl nagyot, akkor olyan rosszat, mintha nem is köszöntél volna. A külföldiekről nem tudok semmit, de ha írtak eddig, általában jót.
