Gus G., azaz Kostas Karamitroudis idén szeptemberben ünnepli 30. születésnapját, és alighanem még néhány évvel ezelőtt sem gondolta volna, hogy a jeles nap a világ egyik leghatalmasabb turnégépezetében köszönt majd rá. A Firewind, a Dream Evil és a Nightrage révén az európai metal színtéren már komoly nevet szerzett görög gitáros tavaly került be Ozzy Osbourne csapatába, és a június 15-én megjelenő Scream lemezen már az ő játéka lesz hallható.
Habár az album kapcsán egyelőre elég nagy a titkolózás, Gus készségesen válaszolt a Shock! kérdéseire.
Hogy talált rád az Ozzy tábor?
Nem tudom, hogy találhattak meg, talán a Firewind révén hallottak rólam, de ebben nem vagyok biztos. A 2005-ös Ozzfesten is felléptem, szóval az is lehet, hogy valaki ott látott játszani az Arch Enemyvel… Azelőtt még a legvadabb álmaimban sem jött elő, hogy valaha is egy ekkora történet részese lehetek!
Milyen volt az első meghallgatás? Melyik dalokat játszottátok, és mikor döntötték el, hogy te leszel az új gitáros?
Egy sor klasszikus Ozzy dalt nyomtunk, azt hiszem, talán hatot, vagy valami ilyesmi… Miután meghallgattak, elégedettek voltak velem, és szinte azonnal megkérdezték, hogy vissza tudnék-e menni lejátszani egy teljes koncertet Ozzyval. Ez volt az a bizonyos BlizzCon buli.
Arra volt lehetőséged, hogy közösen írjatok dalokat az új lemezre, vagy ezek már teljesen készen voltak, mikor csatlakoztál?
Az utóbbi. Mikor bekerültem a képbe, az album már készen állt, csupán némi gyilkos gitárjátékra volt szükségük hozzá. Pár dolgot kiforgattam, átvariáltam és jobban a saját képemre formáltam, kidolgoztam a szólókat, dallamokat, és így tovább. Azt akarták, hogy önmagamat nyújtsam, és azt csináljam, amit általában szoktam. Az ilyesmi normális esetben könnyen és magától megy nekem, Ozzy albuma esetében azonban kemény feladat volt. Gondolj csak bele, milyen arcok helyére kerültem! Megpróbáltam minél kevesebbet gondolni erre, és jól érezni magamat a munka közben…
Hogy jellemeznéd a Scream albumot, ha össze kellene hasonlítanod a legutóbbi Black Rainnel vagy a klasszikus Ozzy lemezekkel?
Azt hiszem, más lett, mint a Black Rain, aminek elsősorban az az oka, hogy ezúttal mások írták a nótákat. Elég változatos az anyag, ami jó dolog, Kevin Churko pedig remek producer és dalszerző. A klasszikusokkal azért nem tudom összehasonlítani, mert egyedül az idő döntheti el, mennyire állja meg mellettük a helyét ez a lemez.
Mik a kedvenc dalaid, riffjeid és szólóid Randy Rhoadstól, Jake E. Lee-től és Zakk Wylde-tól?
Imádom Randy játékát a Mr. Crowleyban, a Crazy Trainben és az Over The Mountainben, egyszerűen zseniális munkát végzett! Jake-nek ugyanígy akadt jónéhány elképesztő húzása. Tőle talán a Killer Of Giants és a Bark At The Moon a kedvenc dalaim. Zakknek is sok óriási pillanata volt: Bloodbath In Paradise, Miracle Man, No More Tears, Desire, Perry Mason, és még sorolhatnám…
Randyvel és Jake-kel nyilván nem láttad Ozzyt élőben, de mi a helyzet Zakk-kel vagy Joe Holmes-szal?
Joe-val láttam Ozzyt 1999-ben, Floridában.
És személyesen találkoztál valaha valamelyik korábbi gitárossal?
Zakk-kel soha, Joe-val viszont igen, ugyanis lejött arra a bulira, amit a tavalyi Sunset Strip fesztiválon játszottunk. Szimpatikus, szerény srác.
Melyik Ozzy dal megtanulása és hű előadása jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
Mindegyik! Az összes dalt egyforma alázattal kezelem. Technikailag nyilván akadnak közöttük könnyebbek is, de ez ebből a szempontból nem számít.
Milyen ember Ozzy a magánéletben? És mi a helyzet Sharonnal?
Nagyszerű család, nagyszerű emberek. Mindenkit egyforma tisztelettel kezelnek, és óriási szívük van. Szeretem őket.
Emlékszel arra az alkalomra, amikor életedben először hallottad Ozzy hangját?
Biztos vagyok benne, hogy a Paranoidot hallhattam először valahol a rádióban, de az első alkalom, amikor igazán rádöbbentem a zenére, már a középiskolában volt. Egy osztálytársam odaadta a Black Sabbath Master Of Reality kazettáját, és már az első dal, a Sweet Leaf hangzása is teljesen elvarázsolt.
Idén egy új Firewind lemez is esedékes. Miként érinti az Ozzy sztori a Firewind létét és tevékenységét? Elsősorban a turnézásra gondolok most, hiszen Ozzy az egész pályafutása legalaposabb turnéjáról beszél az aktuális interjúkban.
Mikor Ozzy mellé kerültem, már nagyban dolgoztunk az új Firewind albumon, ami mostanra többé-kevésbé el is készült. A kiadását ugyanakkor eltoltuk néhány hónappal az Ozzy lemez és turné miatt. Jövőre azonban biztos vagyok benne, hogy ismét aktívabb lesz a csapat, és ha Ozzy világkörüli turnéja végetért, természetesen a Firewinddel is nekiindulunk majd. Ami az új lemezt illeti, az vélhetően a Century Mediánál jelenik meg valamikor ősszel, de ennél pontosabb dátumot egyelőre még nem tudok mondani neked.
Pár bulitok idén is lett volna Mexikóban, ezeket azonban lemondtátok…
Mert a helyi szervező átvert minket. Szerencsétlenül jött ki a dolog, nagyon szomorú és dühös voltam miatta. Sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy amennyiben nem találunk egy komoly szervezőt Mexikóban, nem is pótoljuk be ezeket az elmaradt koncerteket.
Korábban játszottál még néhány óriási zenekarban, amikben ma már nem vagy érdekelt. Miként emlékszel vissza a Dream Evillel és a Nightrage-dzsel töltött évekre, és hogy tetszenek a már nélküled készített lemezeik?
Mindkét csapatról nagyon kellemes emlékeket őrzök. Fredrik (Fredrik Nordström producerguru, a Dream Evil alapító gitárosa) révén törhettem be a zeneiparba, így az egyes Dream Evil album máig a kedvencem, egy határozott időszakot fémjelez az életemben. Ami a Nightrage-et illeti, az is egy fantasztikus csapat. Mariost (Marios Iliopoulos Nightrage-főnök) máig a legjobb barátomként tartom számon, gitárosként pedig mindig is felnéztem rá. Valami egészen hihetetlen érzéke van a riffekhez! Az első Nightrage lemez szintén különleges jelentőséggel bír számomra, mert a poklokat is meg kellett járnunk ahhoz, hogy elkészülhessen. A távozásom után készített albumokat is szeretem mindkét csapat esetében.
Melyik volt az a dal, aminek hatására metalt kezdtél hallgatni?
Pontosan már nem emlékszem, de vagy a Guns N’ Roses You Could Be Mine-ja, vagy a Metallica Enter Sandmanje lehetett. 11 éves voltam, amikor ezek megjelentek. Később pedig már megvesztem a Sabbath-ért, az Iron Maidenért és a többiekért is.
Görögországban manapság elég erős a heavy metal mozgalom és a színtér. Így volt ez akkor is, amikor elkezdtél metalt hallgatni?
A ’90-es években egyáltalán nem, akkoriban a metal szinte kizárólag a kívülállók és a suliban nehezen beilleszkedő kölykök zenéje volt. Manapság tényleg sokkal elfogadottabb és menőbb is, azt hiszem…
Melyik volt az első dal, amit megtanultál eljátszani?
Talán a Break On Through a The Doorstól. De ha az első metal dalt kérdezed, az a Sweet Leaf volt.
Mi az ultimatív heavy metal dal?
A Sabbath Children Of The Grave-je, vagy akármi a Master Of Realityről.
Ki a legnagyobb party vadállat a rockszíntéren, akivel valaha találkoztál?
Csendes gyerek vagyok, nagyon ritkán bulizom keményen. Így aztán party vadállatokat sem igazán ismerek.
Mi volt életed legjobb koncertje?
15 éves koromban láttam egyik nagy bálványomat, Yngwie Malmsteent, aki akkor játszott először Görögországban, így igazán különleges alkalom volt. Utána még ugyanabban az évben az Iron Maiden is eljutott a szülővárosomba (Thesszaloniki), ami hasonlóan emlékezetes élmény maradt, ugyanis az volt az első igazán nagy és monumentális show, amit életemben láttam.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Nem hinném, hogy léteznének legjobb lemezek. Ha tudsz ilyenekről, szólj!
Mi az élet értelme?
Légy szabad, légy boldog, és légy azokkal az emberekkel, akiket szeretsz.
