Habár ezekben a napokban is nagyban zajlik a texasi King's X európai turnéja, a rocktörténelem egyik legfantasztikusabb triója sajnos ismét nem jutott el Magyarországra, pedig először és utoljára több mint tizenkét évvel ezelőtt fordultak meg nálunk. Doug Pinnickkel hosszú heteken át üldöztük egymást, mire sikerült összehoznunk az alábbi interjút, a némileg rövidebb válaszok is a kaotikus készítésnek tudhatók be. A lényeg azonban az, hogy végül sikerült feltennünk néhány kérdést a banda basszusgitáros/énekesének.
Az új DVD bookletjében azt írjátok, London mindig is speciális koncerthelyszín volt a zenekar számára...
Nagy-Britannia volt az első ország, amely igazán keblére ölelte a King's X-et, és már az első Marquee bulink is teltházas volt. Pedig a lemezünk akkor még csak egy hete volt a boltokban... Hihetetlen volt. Ezek után teljesen egyértelmű volt, hogy az új DVD-t is Londonban kell rögzítenünk.
Más érzés amúgy Európában játszani, mint az Egyesült Államokban?
Az európai rajongók hűségesebbek, hosszabb távon is kitartanak a kedvenceik mellett. Az amerikaiakra inkább az jellemző, hogy addig maradnak, amíg az adott banda menőnek minősül...
A King's X eddigi egyetlen, 1999-es budapesti bulijára emlékszel egyébként?
Magára a koncertre kevésbé, Budapestre viszont élénken!
Van kedvenc koncertdalod, amit különösen szívesen játszol?
Nem igazán. Élőben elsősorban a közönségből táplálkozom: ha ők is élvezik a bulit, én is jól érzem magam. Az Over My Head-et lassan harminc éve játsszuk, szóval önmagában véve halálosan unom, de élőben a nézők olyan magasságokba emelik, amiből én is erőt tudok meríteni.
Ősszel az Accepttel turnéztatok az Államokban. Zeneileg a két bandának gyakorlatilag semmi köze sincs egymáshoz. Nem volt furcsa?
Igazából mindenkivel furcsa együtt játszanunk, hiszen a King's X senki másra nem hasonlít, soha nem is passzoltunk egyetlen skatulyába sem. De bárkivel szívesen koncertezünk, és nem foglalkozunk ezzel...
Közel három évtizede dolgoztok együtt Ty Taborral és Jerry Gaskill-lel. Mi az emberi és zenei titok? Hogy tudtok ennyi idő után is inspirációt nyerni az újabb dalokhoz?
Fogalmam sincs. Talán az, hogy mi önmagunk maradtunk. A legtöbb kedvencem a '70-es és '80-as években alkotott, és azt vettem észre náluk, hogy a siker elvette az éhségüket. Ha túlságosan elégedett vagy magaddal, könnyebben adsz ki a kezedből közepes minőségű zenét. Mi ezzel szemben mindig éhesek maradtunk, és csak azt jelentettük meg, ami egyenesen a szívünkből jött. De összességében tényleg nem tudom, mi a titok.
Van kedvenc King's X albumod vagy dalod? Van-e olyan, amit esetleg nem szeretsz?
Kedvenc albumom nincs. A dalok közül a Black The Sky-t emelném ki, ha már mindenáron választanom kellene. Ami a kérdés másik részét illeti, a szeretet nem a legjobb kifejezés erre, ugyanis nem tudom kívülről nézni a lemezeinket, és annak látni őket, amik valójában.
Melyik volt a zenekar karrierjének legnehezebb korszaka?
Mindegyik korszakunk kemény volt.
A King's X komoly hatást gyakorolt a grunge és a nu metal színterekre. Emlékszel esetleg konkrét pillanatra, amikor rájöttél, hogy néhány zenekar egyszerűen lenyúlta a hangzásotokat, a riffeléseteket?
Akkor kezdtünk rádöbbenni a hatásunkra, amikor 1989-ben mindenki lehangolt D-re.
Mondok pár dalcímet, egy-két szóban légy szíves foglald össze, mi jut róluk először eszedbe! Az első a What Is This.
Megkérdőjeleztem a hitemet...
Mission.
Itt az egyház és szószólói igazmondását, hitelességét kérdőjeleztem meg...
Looking For Love.
Akkor született, amikor szakítottam a kereszténységgel, és a vallás egészét kérdőjeleztem meg.
Fade.
Egy dal arról, ahogy öregebb leszel.
Pray.
Egy nyilatkozat mindazon emberekhez, akik hisznek a saját isteneikben, hogy imádkozzanak értem. Négy különböző hit híveinek címeztem a szöveget: olyan vallások ezek, amelyek mind azt mondták, kövessem az ő útjukat, én azonban inkább azt mondtam, imádkozzanak ők énértem...
Rocketship.
Ez a nóta is a vallásokból való kiábrándultságomról szólt.
Melyik volt életed legfontosabb dala?
Szeretném azt hinni, hogy mindegyik fontos volt, mert mind a szívem legmélyéről jött.
Néhány évvel ezelőtt kisegítetted a Living Colourt egy európai turnén. Mi is történt pontosan?
Corey Glover bizonyos egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a lekötött turnét. Az én szerepeltetésem is az ő ötlete volt. Megkeresett, én pedig azt mondtam: persze, miért is ne. Először persze furcsa volt basszusgitár nélkül színpadra lépni, de teljesen újszerűnek azért nem nevezném az élményt, ugyanis amikor annak idején elkezdtem zenélni, öt évig kizárólag énekes és frontember voltam.
Egy évtizeddel ezelőtt készítettél egy óriási albumot a Trouble gitáros Bruce Franklinnel. Lehet-e valaha is folytatása a Supershine-nak?
Mindketten reméljük, hogy valamikor a jövőben elkészülhet még egy Supershine album, tehát a válaszom igen.
Mi a következő lépés a King's X számára?
Május elejéig Európában turnézunk, utána pedig nekiállunk az új lemeznek.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Túlságosan sok van ahhoz, hogy kiemeljek csak hármat, mert egy könyvet is teleírhatnék a számomra fontos albumokkal. Úgy általában egyébként sem jellemző rám, hogy kedvenceim lennének – minden jó zenében megtalálom az értékeket, és minden koncert inspirál valahogyan, amit csak látok.
Mi az élet értelme?
Épp erre próbáltam fényt deríteni egész életemben azáltal, hogy zenélek, zenét írok. Ha te esetleg tudod, oszd meg velem, és vessük össze a tapasztalatainkat...
