A finn folk metal zenét erős bulihangulattal ötvöző Korpiklaani - akiket joggal nevezhetünk a Finntroll unokatesójának, nemrég fergeteges bulit adott Magyarországon, és bizony lehet újra készülni a táncra, hiszen hamarosan ismét hazánkba látogatnak. Közben megjelent új lemezük, a Tales Along The Road című album. Ennek kapcsán az énekes/gitáros Jonne válaszolt kérdéseinkre.
Pár szóban elmesélnéd a Korpiklaani, illetve elődjének a Shamannak a történetét?
Az első lemezt 1996-ban rögzítettük, ezt megelőzően, 1995-ben készült el az első kislemez. Ezt Shamaani Duo néven jegyeztük, és mint láthatod, csak kétszemélyes zenekar voltunk. Ez teljesen akusztikus népzene volt, én gitáron játszottam, Maaren - a másik tag - pedig sámándobon, és felváltva énekeltünk.
Aztán az első lemez után Maaren abbahagyta a zenélést és Norvégiába költözött. Én összegyűjtöttem pár srácot, és egyszerűen folytattuk az eddigieket, de mivel mindannyian szerettük a metal zenét is, így teljesen természetes folyamat volt, hogy folk metalos irányt vett az egész. Így indult útjára a Shaman. Két albumunk jött ki, aztán megjelent a brazil Shaman zenekar, és mivel ők az Angra volt tagjaiból álltak, nagyobb hírnevük volt mint a mi kis kompániánknak, ezért döntöttünk úgy, hogy nevet változtatunk. Ekkor alakult meg a Korpiklaani, ami egyébként erdei törzset jelent.
Milyen zenei különbségek vannak a Shaman és a Korpiklaani között?
Elég sok a különbség, ezért is jött jókor a névváltoztatás, mondhatni tökéletes volt az időzítés, mert akkoriban változott nagyot a zenénk is. Akkoriban a Finntrollban is zenéltem két évig, a Jaktens Tid album idején, de elég sokat szívtam velük, és ez a dalírásra is rányomta a bélyegét.
A Shaman kevésbé volt kemény, inkább afféle világzene volt. Nagyon sok dalt yoik stílusban számi (lapp) nyelven énekeltünk, ez utóbbi nyelvet csak Finnország északi részén, Svédországban és Norvégiában beszélik. Finnországban alig ötezren értik. A Korpiklaani sokkal gyorsabb és súlyosabb, és most angol és finn szövegeket írunk, bár itt-ott néhány sorba még a yoik is belefér…
Hogy kerültetek kapcsolatba épp egy osztrák kiadóval, a Napalm Records-szal?
A második Shaman albumot egy családi vállalkozás keretein belül adtuk ki, de én szélesebb körben szerettem volna terjeszteni a zenénket, ezért egy nagyobb lemezkiadó után néztem. Elküldtem a Wooden Pints című nótánk felvételét több kiadónak, aztán vártam, hogy mi fog történni… Kaptam néhány érdeklődő mailt, de a számunkra legérdekesebb a Napalm Records-é volt. Levelezgettünk pár hónapig, aztán megkezdtük az együttműködést.
Nálunk Magyarországon a tavalyi Voice Of Wilderness album által lettetek ismertebbek. Milyen visszajelzéseitek voltak arról az albumról? Tudjátok, hogy mennyi fogyott belőle?
Jók voltak a visszajelzések, és örülök, hogy nálatok is ismernek minket. Hamarosan úgyis találkozunk, októberben az európai turnén, és úgy tudom Magyarországon két koncertünk is lesz! Azt nem tudom, milyen mértékben adtunk el belőle, gondolom nem túl sokat, mert nem nőttek hatalmasra a bankszámláink a jogdíjak miatt, de mi ezt nem is a pénzért csináljuk, különben ez az interjú sem jött volna össze…
Nagyon tetszett a Voice Of Wilderness borítója, az a jel rajta mit ábrázol? A borítója nagyon szép volt, megragadott a hangulata. A rajta látható jel mit ábrázol?
Egy sámánt, dobbal. Az új albumunk borítóján is ő látható, csak azóta felszedett a csontjaira egy kis húst. (vigyorog) A kezében látható dobon is ugyanezt a jelet láthatjátok.
Pár szóban bemutatnád az új albumot?
Ugyanaz a szar, más csomagolásban.
Milyen zenék voltak rád hatással, és milyen zenei befolyások érnek manapság?
A zenémre ható egyetlen befolyás az életem, ez így volt, így van és így lesz a jövőben is. Ugyanazokat a zenéket hallgatom, mint huszonöt éve, úgyhogy zenék, vagy zenekarok nem nagyon vannak rám hatással. Az hat rám, amit látok, amit hallok – az életem.
Valahányszor Finnországban jártam, megfigyeltem, hogy a finn emberek mennyire harmóniában élnek a természettel. Ti hogyan viszitek bele mindezt a zenétekbe?
Igen, most, hogy mondod, a természet is nagy hatással van a zenénkre, ezt az előbb el is felejtettem említeni. Talán azért, mert ahogy mondtad, mi harmóniában élünk a természettel, és ez annyira magától értetődő,hogy nem is fordítunk rá külön figyelmet. A természet egy kifogyhatatlan forrása a szövegeinknek. Nálunk tulajdonképpen az élet a természet, és a természet az élet.
Nagyon sok folk metal zenekar, vagy éppen a finn epikus metalzenekarok az anyanyelvükön énekelnek. Nálatok miért olyan sok az angol szöveg?
Számomra valahogy sokkal könnyebb angol szövegeket írni. Ez viccesen hangozhat, mert nem tudok jól angolul. Amit pedig az anyanyelvemen írok, valahogy túl naiv és közhelyes, ezért írok inkább angol szövegeket. A finn szövegek írásában nagyon sok segítséget kaptunk Virva Holtitontól, aki egyébként közreműködik a lemezen. Az új albumon fele-fele az aránya a finn és az angol nyelvű számoknak.
Mit gondolsz, mi lehet az oka, hogy Finnországban sok a jó zenekar és a tehetséges zenész? A finn levegő, a szauna, vagy a talán a Finlandia vodka?
Szerintem inkább a hosszú, hideg tél és a sötét évszak. Az emberek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni magukkal, otthon maradnak és gyakorolnak a hangszereiken. Tulajdonképpen kellene egy tévés valóságshowt csinálni arról, hogy különböző nemzetiségű emberek hogyan vészelnék át Finnországban ezt a szeptembertől májusig tartó időszakot… Ki válna zenésszé, kiből lenne alkoholista, és ki jönne ki a végén pirospozsgásan, meghízva… Ez utóbbi fejtette meg a szaunázás titkát.
Ha jól tudom, van aki a Falchion nevű zenekarban is játszik, erről tudnál valamit mesélni?
Igen, Juho, a harmonikásunk a Falchion alapító tagja, de ott ő gitáros/énekes, és ő írja ott a dalokat is. Klassz cucc, ha szereted a sötétebb folkmetalt.
Egyébként mivel foglalkoztok a zenélésen kívül?
Néhányan dolgozunk, néhányan meg kéregetünk.
Néhány hónapja játszottatok Magyarországon egy kis klubban. Milyen élmény volt?
Pocsék! ...Nem, csak vicceltem. Azon a turnén ez volt a legutolsó bulink, úgyhogy mindent kiadtunk magunkból. Kicsit talán többet ittunk a kelleténél, és ezért gyorsabb tempóban játszottunk. Jó móka volt és sok jó arccal ismerkedtünk meg, ezért lesz majd ősszel két bulink is Magyarországon. Annyira részeg voltam, hogy a rénszarvasbőr csukáimat bedobtam a közönségnek! Ezeket majd kérem vissza, persze csak az „illatos” zoknik nélkül, amik sajnos benne maradtak a cipőben…
És milyennek találtad a magyar embereket (már ha vissza tudsz emlékezni)?
Kedves emberek. Sokakkal megismerkedtem és emlékszem is rájuk. Egy lány még a sálját is nekem adta, és kérte, hogy ha legközelebb jövünk, akkor vegyem fel. (Ha most ezt olvassa a leányzó, sajnos annyit mondhatok, hogy nem tudom megtenni, mivel elégett. Otthon némi problémát okozott a sálon érezhető parfüm...).
Mik a terveitek a jövőben? Sok bulit terveztek az új album bemutatására?
A jövőben még több album, és még több koncert. Az új albumról legalább öt számot fogunk játszani az elkövetkező koncerteken.
Végezetül, amit mi mindenkitől megkérdezünk: szerinted mi az élet értelme?
Természetesen az, hogy annyi örömöd legyen az életben, amennyi csak lehet! Mondjuk gyere el egy Korpiklaani koncertre, és megmutatjuk az élet értelmét!
