Shock!

Röviddel az új lemez megjelenése után látogatott el hazánkba a német Kreator legénysége, hogy a PeCsában egy igen súlyos bulin mindenkit a földbe gyaluljon. A koncert előtt az énekes/gitáros/főnök Mille Petrozzával ültem le egy kis csevelyre.

Ha nem bánod, lenne pár kérdésem a korai időkről!

Rendben.

Ha jól tudom, nagyon fiatalok voltatok, mikor megjelent az Endless Pain...

16, vagy valami ilyesmi. Volt ugye a bandánk, a Tormentor és az egyik barátunk elküldte a felvételünket egy kiadónak. Mi még csak koncertezni akartunk akkoriban, mivel korábban összesen két bulit adtunk, ezért vettük fel az anyagot. A kiadó meg több dalt akart, stúdióba küldtek minket, mi meg, yeah! teljesen kész voltunk. Nem is volt elég dalunk, összesen csak vagy 4-5. A többit ezért gyorsan kellett összehozni. Azt hiszen ezek elég naiv, de ugyanakkor nagyon érdekes idők voltak.

És azt hiszem nagyon szerencsések is…

Tudod, akkor még nem volt ilyen sok banda és így tudtunk rajongókat szerezni a Venom, Slayer táborból, akiktől annak idején még feldolgozásokat is játszottunk. Mikor 12 voltam én is a Priesttel és a hasonszőrű bandákkal kezdtem és utána csöppentem bele a metal undergroundba. Megismerkedtem egy rakás bandával az USA-ból, Norvégiából a világ minden tájáról. Persze jött a cserélgetés, mentek a demók, albumok kézről-kézre. Valahogy így kezdődött az egész, valamikor nagyon régen.

Miért énekli a mai napig Ventor a Riot of Violence-t?

Az első lemezen még cserélgettük a dalokat, sőt a Pleasure to Killen is. Végül azonban Ventor fokozatosan leállt, mert annyira nem jött be neki az éneklés. Azonban meg akartuk hagyni valamennyire ezt a régi dolgot, ezért énekli még mindig a Riotot. Sok ember egyébként nem is tudja, hogy Ventor nyomja, főleg a fiatalabbak csak állnak és nem értik, mi történik, nem találják az énekest! Haha!

A másik, amit mindig is meg akartam kérdezni: Miért változtattad meg a Coma of Souls lemez után az énekstílusodat?

Hogy őszinte legyek problémák voltak a hangommal. Volt, hogy el is ment egy időre. Meg egyébként is új hatások felé néztünk, új dolgokat akartunk kipróbálni. A Coma lemez elég nagy siker lett, mi meg azt mondtuk, ideje csinálni valami mást. Szépen kezdtem lerombolni, amit addig felépítettünk, de szerencsére a nyakunkat nem törtük bele… (nevet). Egy csomó ember azonban nem szerette az új irányvonalat. Másrészről viszont nagy szükségünk volt a váltásra. Soha korábban nem volt alkalmunk, hogy fejlesszük a zenénket. Fiatal metalos kölykökként kezdtük, aztán egyre jobban belemerültünk a gothic, indusztriális meg a punkrock zenékbe. Tudod, mikor hosszú évek óta zenélsz, egyszer csak szűkek lesznek a keretek és másfelé is kutakodni kezdesz. Így kerültünk ebben a punkrock dologba.

A Cause for Conflict tagcserét is hozott, azon a lemezen már nem Ventor dobolt…

Komoly problémái voltak. Pontosan már nem is emlékszem a részletekre, de komoly családi gondokkal küzdött.

A 90-es évek végén volt 2 lemezetek, amelyek gyökeresen különböztek az addigiaktól.

Igen, az Outcast és az Endorama…

Mi volt a változás oka és mi a véleményed most ezekről a lemezekről?

Akkor még mindig tartott a kísérletezős időszakunk. Úgy értem, a kilencvenes években egy kicsit mindenki mást csinált, nézd meg például a Judas-t vagy a Sepultura-t. Valószínűleg ez ránk is hatott, úgy gondoltuk egy új hangzással kell előrukkolnunk. És hogy mi a véleményem most? Azt hiszem, az Endorama, az egyik legerősebb Kreator lemez mind közül, csak sok ember nem igazán érti, hogy mit is akartunk csinálni akkoriban. Nagyon mély az a lemez, rengeteg a melódia rajta, egy nagyon melankolikus anyag. Benne van az az érzés is, amit a millenniummal kapcsolatban éreztem. Senki sem tudta, mi fog történni. Ez hatott ránk akkoriban. Olyasmi, mint egy búcsú a régi évezredtől.

Aztán jött a Violent Revolution és mintha kapcsolódott volna a Coma of Souls anyaghoz. A két borító hasonló volt és a lemez intrója is a Coma-ról lett átmentve…

Igen, kicsit visszatekintettünk a múltra. Visszahallgattuk a régi lemezeket és rájöttünk, hogy egy különleges hangzást alakítottunk ki az évek során, ezt akartuk kombinálni az későbbi Kreator világával, és ez még inkább igaz az új lemezre, amire tényleg sok Endorama hatás is felkerült.

Igen, én is úgy érzem, hogy az új lemez egyfajta összefoglalása a Kreator történelem legjobb pillanatainak. Vannak rajta hatások épp úgy az Endorama-ról, mint a Coma-ról vagy a Pleaure to Killről.

Teljesen egyetértek veled! Tudod, csomó ember van, aki esküszik az új lemezre, de például utálja az Endorama-t és ez olyan furcsa. Jó, nem ugyanaz a két lemez, de azért sokban hasonlítanak is egymásra.

Milyenek voltak a felvételek? Könnyű volt Andy Sneappel dolgozni? Azt hallottam, ő egy igazi zsarnok.

Nem! Jó vele dolgozni, mert kemény ugyan, de valahogy meg is nyugtatja az embert. Lehet rá számítani, mert ha valami szar, akkor azt megmondja, de ugyanakkor nem rúgja szét a segged. Nagyon türelmes, tisztelettel bánik az emberekkel, és jó érzékkel szűri ki a rossz dolgokat.

Nagyon szép lett a booklet, de áruld el, miért vannak állandóan megkínzott arcok a borítóitokon?

Ez a lelkünkből jön ember! (nevet) Tudod, éveken keresztül próbáltunk összhangba kerülni, a nevünkkel. Ugye, egyrészről jelenti a teremtőt, kreálót, de ugyanakkor a német mitológiában van egy démon is, akit Kreatornak hívnak. Mi próbáljuk ötvözni a két jelentést. Nekem az élet sötét oldalát jelentik ezek a borítók. Nem akarunk a világ leggonoszabb bandája lenni, vannak nálunk sokkalta gonoszabbak is, de ez egyfajta védjegy. Másrészről meg, ha azt mondom egy művésznek, hogy csináljon egy Kreator borítót, mindig valami ilyesmi sül ki belőle.

És hogy kerültek a gyerekek a képbe?

Az az én ötletem volt. Láttam a Kukorica gyermekei című filmet és onnan jött az ötlet. A borító egy korai változatáról még hiányoltam valamit. Megvoltak az embriók meg a két csaj, de nem állt össze kerek egésszé, úgy éreztem, valami többnek kéne itt lennie és így kerültek a srácok a képre. Egyébként a tesóm gyerekei.

A szövegeidet olvasva az jön le az embernek, hogy egy dühös, keserű ember vagy, viszont a dvd-n, és most is egy mosolygós, barátságos Millét látok. Csak kiadod a keserűséged a zenén keresztül vagy tényleg két totálisan ellentétes oldalad van?

Az az oldalam, amit a szövegekben mutatok valami olyasmi, aminek ki kell jönnie. Ha valami negatív dologról írsz, akkor az kitisztul a szervezetedből, azzá manifesztálódik, amit alkottál. A művészet segít abban, hogy megszabadulj a negatív dolgoktól, ami persze nem jelenti azt, hogy csak azért alkotok, hogy megszabaduljak a bennem rejlő gonosztól. (nevet)

Az új lemezre csináltatok egy klipet is, amiben egy fickót követhetünk, aki mindenféle borzalmas dolgot lát a tévében. Így látja Mille Petrozza a világot?

Pontosan így van. Szerintem, ha az emberek valami durvát látnak a tévében, le se szarják, már teljesen hozzászoktak. A mi fickónk be van rúgva és látja, hogy semmi sem az igazi, de azért reméli, hogy normális életet él, pedig téved. Valami ilyesmit akartunk ezzel a videóval.

Van egy koncertvideóm, amiről nem tudok semmit és a diszkográfiátokban sincs benne, ez az Extreme Aggression Tour – Live in East Berlin.

Igen, ez egy hivatalos cucc, biztos elfelejtettem berakni a diszkográfiába, később talán majd kiadjuk dvd-n is.

Láttad az új Hitler filmet?

Igen, igen.

Nagyon furcsa, mikor megvettem a lemezt, másnap láttam a Bukást a moziban és van benne egy mondat, ami szinte teljesen megegyezik a World Anarchy két sorával: “A Dark Horde is Coming from the East to Bring the Old Reich to it’s Grave” Hitler is majdnem ugyanezt mondja, mikor már közel járnak az oroszok a bunkeréhez… Van valami kapcsolat a film és a lemez között?

Komoly? Nekem fel se tűnt! (nevet) Nem, a lemezt júliusban vettük fel, a film meg csak sokára azután jelent meg. A készítőket sem ismerjük.

A kilencvenes évek közepén szerepeltél a VooDooCult: Jesus Killing Machine lemezén. Mondanál valamit róla, miféle supergroup volt ez?

Az egy rakás szar volt! Utálom! Volt ez a német alter srác, akit tényleg nagyon kedvelek, Philip Boa. Mindig David Bowie akart lenni, de azért tényleg jó, mindig szerettem a dolgait. Hallottam, hogy akar egy metal lemezt, és hogy Dave Lombardo fog dobolni. Mondom, yeah, csinálni fogok egy lemezt Dave Lombardoval! Amit viszont nem tudtam, hogy Philip Boa már megírta az összes nótát, mind kész volt, mikor csatlakoztam. Nem voltak próbák sem, soha. Kazettákat küldött, nótákkal, amiket meg kellett tanulnom.

Akkor mért nem szálltál ki?

Mert írtam egy dalt a lemezre, talán a Killer Patrolt, de szöveg nem az enyém! Semmi közöm hozzá! (nevet) Vagy várjál, nem is azt, hanem a Blood Surfer City-t. De ebből is csak a riffet írtam, a dob programozott volt. Próbáltam változtatgatni a dobtémákon, de nem lehetett. Totál csalódott voltam, azt hittem, hogy majd egy jót jammelünk a stúdióban Dave-vel, de még csak nem is találkoztunk. Később Los Angeles-ben lejött egy bulinkra, össze is haverkodtunk, de akkor nagyon kiakadtam, hogy nem volt ott senki, se Dave, se a Faith No More-os srác. Chuck Schuldinert ismertem korábbról, de persze ő se volt ott.

Ezért aztán nem is szerepeltél a második lemezen.

Á, dehogyis, földbe is állt utána az egész. Élőben sem láttam őket, csak felvételen, de borzalmas volt. Horror!

Az utolsó kérdésem elég hülye egy kérdés, de gyűjtjük rá a válaszokat, tehát valami nagy bölcsességet mondj! Mi az élet értelme?

Abszolút semmi.