Shock!

Új formáció élén tér vissza a színre a tavaly év végén szétment Leander Rising után Köteles Leander, akinek új csapata a Leander Kills nevet viseli, és zeneileg is képvisel némi folytonosságot az előzményekhez képest. Az énekes/basszer társai az új bandában Czifra Miklós gitáros (Amigod), Jankai Valentin dobos (Blind Myself) és Bodor Máté gitáros (Alestorm, ex-Wisdom), és az első albumra nem is kell sokat várni: már március 18-ától fizikai és digitális formátumban is beszerezhető lesz a jelenleg még cím nélküli, tízszámos debütáló anyag. Leandert kérdeztük az új kezdetről és a jövőbeli tervekről.

Tudom, hogy nem akarjátok kiteregetni a pontos részleteket, de azért akkor sem kerülhető meg teljesen: miért lett vége oly hirtelen a Leander Rising sztorinak? Nem lett volna mód folytatni valahogy mégis a dolgot?

Ennyit tudott a történet, máshogyan láttunk dolgokat, és mielőtt az egész elindult volna rossz irányba, közös megegyezéssel befejeztük a Leander Risingot.

Megmaradt azért a jó viszony a többiekkel?

Teljes mértékben, mivel ez az egész nemcsak a zenélésről szólt, hanem a barátságról is. Érdekes módon már a búcsúkoncertek alatt is beszéltünk egymásnak a jövőbeli tervekről, bármilyen furcsán is hangzik ez. (mosolyog)

Ugyan a Leander Rising száz százalékos zenekar volt, valamelyest mégis a te neved alatt futott, és a zenei világ a Leander Kills esetében is rokon. Mindenképpen muszáj volt megváltoztatni a nevet?

Szeretem a dolgokat tiszta lappal kezdeni. A saját zenei világomból pedig nem nagyon tudok kilépni, mert ha metalról van szó, akkor ez jön belőlem, bármennyire is szeretnék mást csinálni.

Miklós nyilván valamennyire adott volt, de hogyan jöttél össze a mostani zenésztársakkal?

A Blind Myself és a Leander Rising szerintem több tucat közös koncertet nyomott együtt, így én már jól megismertem Valentint a turnék alatt. Amikor meséltem neki a zenekar feloszlásáról, egyből jelezte is, hogy jönne dobolni, ha tovább metalkodnék. Így is lett. (mosolyog) Mátéval pedig régen levelezgettünk, és amikor Mikivel tanakodtunk, hogy ki lenne az ideális gitáros, Máté állt a legközelebb a dologhoz. Megkerestük, átjött, zenéltünk és ittunk egy nagyot, és egyből nem volt kérdés, hogy ez nagyon is fog működni. (mosolyog)

Máté az Alestorm miatt eléggé elfoglalt. Hogyan fogjátok összeegyeztetni főleg a fesztiválszezonban a naptáratokat?

Ott inkább rövid, de tömör turnékra megy, szóval úgy tűnik, simán meg tudjuk oldani a dolgot.

Mennyire várható horizonttágítás vagy -módosítás zeneileg a Leander Kills első lemezétől a Leander Risinghoz képest? Szerinted miben tér el egymástól a két zenekar?

Ez a lemez gyakorlatilag szólólemez lesz, mert egy az egyben én írom a dalokat. Persze a zenekari klipes nótáknál Miki és Máté saját magára formálta a gitárokat, mert hát mégis ezerszer jobbak nálam. (mosolyog)

Feltűnően gyorsan elkészült a debütáló album. Ezek mind friss dalok lesznek, vagy folyamatosan írsz, és a talonban lévők közül válogattál?

Mindkettő egyszerre. Nekem mindig is a határidő volt a legszebb múzsám. (mosolyog) Voltak régi ötletek is, de leginkább csak szimplán leülök és megszülöm a dalokat, nem hagyok időt magamnak túlagyalni és túldolgozni az ötleteket. Így remélem, egy kellően őszinte cucc kerekedik ki ebből.

Mennyiben változik a dalszerzés a Leander Risinggal összehasonlítva? Mennyire folynak majd bele a munkába a többiek? Van-e olyasmi, ami oda nem fért volna be, illetve fordítva?

Itt ugye első körben szólólemezről beszélünk, de a későbbiekben természetesen együtt fogjuk írni a dalokat. A Rising esetében Attila és Jozzy sok témát hozott, a szövegért és az énekdallamért viszont mindig is én feleltem.

Milyen megfontolásból indítottátok el ezt az előzenekaros programot, ami most fut? Miért jó ez a Leander Killsnek, és miért jó a jelentkező zenekaroknak?

Mert hiszünk a tehetségekben és abban, hogy nekünk is baromi jó lett volna a saját kisvárosunkban fellépni egy „nagyobb" zenekar előtt, így eljutni sok emberhez. Nagyon inspiráló tud lenni az ilyesmi, és mi szeretnék ezt a lehetőséget megadni a magunk módján az arra érdemeseknek.

Szerinted ott folytatja a Leander Kills, ahol a Leander Rising abbahagyta, vagy másik történetként tekintesz erre a zenekarra?

Erre csak pár hónap múlva fogom tudni a választ, de a visszajelzésekből úgy tűnik, sok új emberhez sikerült eljutni. Még mindig nem adtam fel azt az álmomat, hogy valami igazi, érdekes, „magyaros" világú metalt szeretnék vinni külföld irányába, úgyhogy amint kész a lemez, megcsinálom az egészet angolul is.

Mit remélsz ettől a zenekartól rövidebb és hosszabb távon? Melyik most a fő csapatod, az Amigod vagy ez?

Nincs fő csapatom, a Killsben a dühös énemet élem, az Amigodban pedig a lírait, ráadásul ott a gyerekkori fétisemet is megpróbálom elővenni: a '80-as évek synth wave hangzásvilágát. (mosolyog)

A múltkori interjúnkban már szóba került, hogy eléggé megosztod/megosztjátok a közönséget, és mondtál is erre egy lehetséges indokot, hogy miért. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy zavarnak-e a fikakommentek, az anyázás, a trollkodás, ami szerintem ugyanúgy kíséri ma már a zenekart, mint a Tankcsapdát, az Ossiant, a Depressziót, a Roadot. Olvasod-e ezeket egyáltalán?

Őszintén szólva örülök nekik. (mosolyog) Az elmúlt hat évben tisztán láttam, hogy a „kanapérockerek" addig támogattak, amíg nem jelent meg tömeg a dalok mögött. Tehát az, hogy mindig van egy hangos és kritizáló kis százalék, csak annyit jelent, hogy a munkámnak van eredménye. Sajnos egy olyan generációba születtünk bele, ahol az előző rendszerben felnőtt szülők a gyerekeiket úgy nevelték, hogy nem lehetséges minden, és ha valami nem jön össze, annak az okát másban keressék.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Őszintén megmondom, az elmúlt egy-két évben semmilyen zene nem tudott inspirálni sajnos. De még mindig a legnagyobb kedvencek a Gojira, a Periphery, a TesseracT és az Impending Doom.

Mik a tervek 2016-ra nézve a Leander Killsszel és az Amigoddal? Dolgozol-e ezek mellett más projekteken is?

Tavasszal kijön a Leander Kills-lemez, és rengeteg koncert lesz az idei évben. Emellett nagyon szeretném, ha elkészülne egy érett Amigod-album, mert imádok a fiúkkal dalokat írni, és azt hiszem, hogy már megtaláltuk azt a zenei világot, amit igazán képviselni szeretnénk. Velük egyébként most gőzerővel készülünk a következő budapesti bulinkra, ami március 11-én lesz a GMK-ban, a Heavenhike társaságában.