Shock!

Szeptember 22-én, Élet a halál előtt címmel jelent meg a Leander Kills második nagylemeze, amely az utóbbi években a Tankcsapda nyomán elterjedt benzinkutas terjesztéssel került forgalomba, és az előzetes dalok visszhangjának köszönhetően mindössze egy hét alatt aranylemez lett. A zenekar a következő hetekben már egy országos turnén népszerűsíti az albumot, Köteles Leandert pedig az aktuális ügyekről kérdeztük ki.

Most már jó ideje működik a Leander Kills. Hogy látod, okozott-e bármiféle törést a Leander Risingből történt átmenet?

Nem igazán, és nem is számít igazán. A lényeg az, hogy egyre többen szeretik a dalainkat, egyre többen vannak a koncerteken, és szerintem ez az igazi mérője egy zenekarnak. Nem pukkadt ki, nem volt lufi, haladunk felfelé: volt olyan város, ahol egy év alatt háromszorosára nőtt a közönség száma a koncerten.

Te magad új történetként vagy a régi történet más formájú folytatásaként tekintesz ma erre a zenekarra? Nekem kívülről szervesen összefüggőnek tűnik a dolog, azzal együtt is, hogy a két formáció között te vagy az egyetlen személyes összekötő kapocs.

Én mindenképp új történetnek veszem ezt. A saját bőrömből nem tudok kibújni, és mivel az énektémákért és szövegekért mindig én felelek, természetesen hasonló hatást váltanak ki a régi és az új dalok. Időközben a Kills nagyon szépen összeállt, összeszoktunk a sok koncert alatt, és boldog vagyok, hogy ilyen remek emberekkel dolgozhatok együtt, mint ez a három tróger. (mosolyog) Emellett Szarka Josephfel és a menedzsmenttel is nagyon sok mindenen mentünk keresztül, és kezd tisztán látszani, hogy remekül tudunk együttműködni. Úgy vélem, a gépezet hibátlan és működik, innentől csak a dalok számítanak.

Cserélődött-e a tábor a két zenekar összehasonlításában? Kapsz-e még olyan visszajelzéseket, amik a régi Leandert sírják vissza?

Nem igazán. Attila, Béla és Jozzy kiváló zenészek, és mai napig a barátaimnak tartom őket. De az a történet ennyit tudott, elfáradt, sajnos. Nagyon szép időszak volt, de menni kell tovább, és ezt felfrissülést a közönség is jól fogadta.

Az új lemezt meghallgatva elsőként az jutott eszembe, hogy egyre több és egyre nyíltabban jelennek meg a magyaros zenei motívumok a dalokban. Ez tudatos törekvés a részedről?

Nem tudatosak, csak öregszem, és valahogy ezek jönnek teljesen természetes módon. Emiatt volt is egy olyan elképzelésem, hogy szeretnék az ilyen témáknak nagyobb teret engedni. Amúgy nem gondolom ezt igazán egzotikumnak, mivel a saját népem dallamai szolgálnak ihletként. (mosolyog)

Zeneileg miként jellemeznéd a mostani csapatban működő kölcsönhatásokat? Kinek mi a szerepe az egyenletben zeneileg, illetve emberileg?

Ez elég összetett dolog. Miki szerintem az ország talán legjobb gitárosa, hiperérzékeny ember, de azon gitárosok egyike, aki dalban gondolkodik, nem hangszerben, és ezt a fajta alázatot én nagyon nagyra tartom. Épp ezért két közös zenekarunk is van, a Leander Kills mellett az Amigod, ahol a gyerekkorunkat próbáljuk visszahozni a synth-pop és synth-wave stílussal. (mosolyog) Valentin egy igazi „ájtí" arc, baromi gyorsan és magasról átlátja a problémákat, és mire mi elkezdenénk gondolkodni, ő már tudja is megoldást. Nem mellesleg elviszi a show-t a színpadon, ami azért remek, mert mi hárman olyan introvertáltak vagyunk, hogy gyakorlatilag egy négyzetméteren mozgunk, és mínusz 3 centiig látunk el. (mosolyog) Andris pedig viszonylag friss igazolás a zenekarban, egy tiszta szívű, már-már zavarbaejtően túl jó ember, aki rengeteg pozitív kisugárzást visz a mi kis kommunánkba. Emellett megszállott grunge-rajongó, ami érződik is a játékán, és ezt imádjuk.

Az első lemezről azt mondtad, gyakorlatilag még szólóalbumnak tekinthető. Mi a helyzet ezzel a mostanival? Mennyire folytak bele a többiek a dalszerzésbe, a hangzás kialakításába?

Túl gyorsan jöttek belőlem a dalok, úgyhogy valahol ez is az lett, de pár dal erejéig zenekari szinten történt a nótaírás. Volt, ahol Mikivel ketten, volt, ahol nemhogy az egész zenekar, de még Máté is részt vett a dalszerzésben. A többi úgy született, ahogy a Túlélő lemez: elkészítettem a demókat, aztán pedig Miki és Valentin a maguk képére formálták a dobot és a gitárt, de lényegében kész dalokból dolgoztunk. A lemezt pedig ezúttal is én kevertem, de a fiúk sokat segítenek, amikor betelik a fülem.

Ahogy néztem, a két előzetes dal igen vegyes visszajelzéseket váltott ki. A Vigyetek kórházba klip csajos vonala szerinted pár hónap távlatából jó ötlet volt, vagy túlzás?

Én imádom, nekem a kedvenc klipem. Sikerült megcsinálnunk azt az ambivalenciát a szöveg és a kép között, amit akartunk, de hát valamiről mindig kell beszélni, nem? (mosolyog)

Az Egy hónapja nem láttalaknál ahogy néztem, a bevezető részre húzták fel sokan a szemöldöküket, és a teljes album ismeretében tényleg nem annyira nyilvánvaló választás felvezetésnek szerintem sem ez a szám. Netán direkt ezért választottad?

Én nem láttam egy szemöldököt sem, ahogy a kommenteket sem, bár ez a dal pont arról a generációról szól, akiknek véleményük van, csak épp a mérleg másik oldalán nem érzem a súlyokat. (mosolyog) A Vigyetek kórházba dalnál valóban kicsapta a biztosítékot az a pár mázsányi női hátsó, de az Egy hónapja dalnál kizárólag pozitív kritikák értek bennünket, olyannyira, hogy közel egy hét alatt aranylemezig juttata az új albumot.

Szerinted melyek azok a dalok az új albumról, amelyek meglephetik azokat, akik mondjuk csak a korai szerzeményeidet ismerik?

Minden dal valahol nehéz nálunk. Olyan, mint egy jó barát, vagy egy rendesen induló kapcsolat. Eleinte nem érted, fura és szokod, aztán valahogy hozzád nő, és nem akarod elengedni. (mosolyog)

Mik a tervek az angol nyelvű kiadással, illetve van-e valamiféle menetrend külföld irányába a közeljövőben?

Lassacskán alakulnak a külföldi koncertek, először csak a környező országokba megyünk. Sok visszajelzést kapunk, hogy várnak minket, utána pedig sokkal jobban ráfekszünk az angol terjeszkedésre, amihez persze hangzóanyagot is készítünk.

Elég szép nézőszámokat produkáltok idehaza. Te ma hol helyeznéd el magatokat a hazai színtéren népszerűség szempontjából? Szerinted meddig bővíthető még a tábor?

Fogalmam sincs, én csak szeretek dalokat írni, és amikor menni kell fellépni, akkor megyek, a közönségünk pedig feltölt engem. (mosolyog) Nagyon jó látni, hogy tényleg egyre többen vagyunk, és nem tudom, hol a vége. A rock- és metalzene hálás műfaj. Egy rendes szülő továbbadja a tudását és a lemezeit a gyerekeinek, valamint hozza őket a koncertekre. Örülök, hogy ebben a műfajban vagyunk, mert ameddig a saját értékrendünkhöz őszinték és hitelesek tudunk maradni, addig helyünk lehet ebben a közegben.

Mik a konkrét tervek a következő időszakra?

Angol anyag, külföld, világuralom, és persze kis hazánk bejárása az új anyaggal. (mosolyog) Miskolcon kezdjük a turnét, ahol még sosem jártunk a Killsszel, és október közepén végre eljutunk Erdélybe is: nagyon várjuk már azt a négy koncertet! Győrben biztosan duplázni fogunk, és a december 1-jei, budapesti lemezbemutatóra is hihetetlen mértékben pörög az elővét. Nem fogunk unatkozni a következő hónapokban sem, az biztos. (mosolyog)

Az Amigoddal mi most az ábra? Nyáron koncerteztetek, de gondolom, most a Leander Killsé lesz a terep jó ideig. Mikor állhat legközelebb színpadra a csapat?

Az Amigod egy baráti project, ahol Mikivel, Maczák Márkkal és Jingissel éljük a '80-as éveket, örömből készítünk giccses dalokat, amiket imádunk. (mosolyog) Média szinten nagyon pörög a dolog, országos rádiókban megy fő rotációban néha akár két-három dalunk is, de ez egy más műfaj, a rock és metal közönség koncertre járós, itt pedig dalhallgatás van. Természtesen voltak koncertek és lesznek is, de előtte készülünk még pár nagyobb durranással. (mosolyog)