Shock!

Van, amikor egy név annyira különleges, hogy már az alapján külön kategóriában helyezi a gyanútlan hallgató a zenekart. Ez történt velem a MMM kapcsán a legelső Prog Camp alkalmával, és amint meghallottam a csodabogár névhez társuló szintén nem mindennapi zenét, ott is ragadtam a színpad előtt. A srácok új albuma régi dalaiknak átdolgozott, akusztikus hangszerelésű verzióit tartalmazza, viszont Szigetváron a stinges-swinges hangulatok helyett progrockos énjüket tárják elénk. Török Viktor énekesfenomén a záporozó kérdések ellenére is állta a sarat.

Kik vagytok, mit csináltok és miért?

Volt egy csomó közös szerelem-zenénk (Peter Gabriel, Genesis, Dave Matthews, Toto satöbbi), amiket valamiért nem szokás élőben játszani Magyarországon, úgyhogy jól megalakultunk a Kőbányai Zenei Stúdióban 2009 körül. Aztán lett pár saját lemez (Brainforest, Changing Moods, Vortex of Nonsense, The Dissection of the Mind: Songs from the Inside), ahol megírtuk, amit jónak gondoltunk, úgy ahogy nekünk tetszik. Azóta másoknak is tetszik. (mosolyog) Jobb megnevezés híján progresszív rock a stílus, de leginkább vegyi-gyümi. A jelenlegi felállás: Bóna Krisztián – dobok, Kovalik Miklós – basszus, Tarcza Vilmos – gitár, Török Viktor – ének, gitár.

Honnan jött a zenekarnév?

Viccnek indult, minden tag nevére kitaláltunk alliteráló zenekarneveket, és ez lett a legéletképesebb. Nem könnyű megjegyezni, de ha sikerül, és valaki ránk keres, csak minket dob ki a kereső. (mosolyog)

Ha egy ételhez kellene hasonlítani a muzsikátokat, mi lenne az?

Mindenképp valami sokösszetevős ízkavalkád, ami elsőre szokatlan, de meglepően finom elegyet képez. Van, akinek megüli a gyomrát, de az ínyencek az ujjukat nyalogatják. Mondjuk curry tenger gyümölcseivel?

Mik voltak az eddigi legnagyobb történések a csapat életében?

fesztiválszereplést nagy örömmel éltünk meg, ahol olyan közönségnek játszhattunk, akik valóban erre a zenére kíváncsiak (pl. Művészetek Völgye, ProgHeaven, Abaliget Prog Camp), de a legtutibb talán a Special Providence vendégeként volt a Barba Negra Trackben.

Jártatok-e már a Prog Campen? Milyen volt? Ha nem, mit hallottatok róla?

Két éve játszottunk a Prog Campen, és óriási élmény volt az a szeretetteljes és figyelmes, zeneértő közeg, ami ott fogadott. Azóta minden héten ilyen bulit szeretnénk.

Szerintetek miért, mi alapján passzoltok a fesztiválra?

Sokféle stíluselemet vegyítünk, hogy minél színesebben és kifejezőbben tudjuk elmesélni a történeteinket, de a progresszív üst alján mindig rock fortyog.

És mi az, ami miatt kilógtok onnan?

Az egyébként kiváló felhozatalt megnézve talán bennünk a legkevesebb a metál, cserébe klasszik rock-kal kompenzálunk.

Milyen merch-öt hoztok magatokkal?

Az utolsó két lemezünkből vannak még elérhető példányok, a régebbiek elfogytak. A Vortex of Nonsense talán a legegységesebb albumunk, tematikailag fontos társadalmi-pszichikai kérdéseket feszeget. A The Dissection of the Mind: Songs from the Inside az idén megjelent kísérleti projektünk, amelyben saját szerzeményeinkből értelmeztünk át néhányat akusztikusra, érdekes vendéghangszerekkel ízesítve: fuvola, trombita, zongora.

Min dolgoztok mostanában?

A karantén alatt és azóta is leginkább feldolgozásvideókkal örvendeztettük meg magunkat és az érdeklődőket, amit már régen terveztünk, de sosem volt rá időnk. Nagyon vegyes a merítés (Pink Floyd, Journey, Genesis, Boston, Peter Gabriel, Tom Petty stb.), de annyira bejött a virtuális együttműködés az illusztris kollégákkal (például BZ, Nagy-Miklós Péter), hogy tervezünk még jó párat.

Mi szól a háttérben, miközben ezt gépeled?

Cry Of Love: Brother

Egy dal, ami a legjobban jellemzi a bandát.