Az első album kiadásakor talán a zenekar sem gondolta volna, hogy ekkora siker övezi majd a muzsikájukat. Az európai tradicionális metal reneszánsz óriási ugródeszka volt a Metalium számára is, ám ehhez legnagyobb szükség persze jó nótákra és karizmatikus zenészekre volt.
A második albumra némileg kicserélődött a tagság, azonban ez cseppet sem érződött a végeredményen. Minderről a zenekar motorja, Lars Ratz számolt be.
Először mesélj nekem a tagcserékről, amelyek az első album óta történtek!
Mikor kijött az első lemez óriási sikere volt. Rögtön felkerült a slágerlistára és a legsikeresebb debütáló metal album lett Európában '99-ben, ami nagyon jól jött nekünk. Elkezdtünk a nagy német fesztiválokon játszani és itt derült ki, hogy a dobosunk nem illik a zenekarba. Ő inkább bérzenész volt és nem zenekarként gondolt a Metaliumra, mint mi mindannyian, hanem inkább, mint egy projectre. Ezért cseréltük le, na meg azért is, mert a turné előtt úgy döntött ő inkább a Savatage-el megy stúdióba. Ezért kellett pót-dobos után néznünk, aki elég jól bevált. Mikor megkérdezte, nem lehetne e teljes tag, azt mondtuk neki, hogy ha a Metalium minden másnál fontosabb lesz neki, akkor igen. Ezt ő meg is ígérte és így lett egy új dobosunk. Ő ugyanolyan technikás jó dobos, mint az előző volt, de sokkal jobban együtt él a zenekarral. Nem az a fontos neki, hogy megmutassa milyen virtuóz dobos, mint az előzőnek volt, hanem, hogy a zene tökéletes egésszé álljon össze.
Mi a helyzet a többi zenésszel, akik az új albumon szerepelnek? Kik ők, és milyen kapcsolat fűzi őket a zenekarhoz?
Paul Morris, a szintis, az egyik vendégzenész, a Rainbowban játszott korábban. Henning (ének) és én nagy Rainbow rajongók vagyunk, ezért ez voltaképp egy valóra vált álom számunkra. Nagyon jó volt vele dolgozni, jó munkát végzett és nagyon jól szórakoztunk. Jutta Weinhold (Goddess of the Fire) egy 10 évvel ezelőtti zenekaromban volt az énekesnő. Ő vokálozott, pl. a Prophecyre. A többi zenész is a zenekar környezetéből került ki, általában barátok. De a koncerteket nélkülük csináljuk meg, magunk.
A lemezen nem csak játszol, de te is vagy a producere JP Genkellel együtt. Mennyi pluszmunkát jelentett ez számodra?
Sokat. Mindent szerettem volna olyannak látni és hallani amilyennek elképzeltem. De a produceri munkán túl én vagyok a zenekar menedzsere, a kiadót is én irányítom. (nevet) Rengeteg dolog van. (nevet) Amint láthatod, amíg a többiek vakációjukat töltik én itt adom az interjút. (nevet)
Meg vagy elégedve a lemezzel, mint zenész, és mint producer is?
Tökéletesen. Sőt, mindkét lemezre el tudom ezt mondani. Az a jó bennük, hogy sokban különböznek. Az első kicsit groove-osabb, ez pedig kicsit speedesre, nyomulósra sikerült. Az emberek 99%-a azt mondja, hogy a második jobban sikerült viszont, mint az első. De a legfontosabb mindannyiunk számára az, hogy végre meg tudtuk mutatni, hogy a Metalium nem egy project. Nem függ nagy nevektől, hanem egy igazi önálló zenekar.
Mindkét album egy történetre épül. Ki írja ezeket, azaz végül is a szövegeket?
Ebből a szempontból a zenekar motorja Henning Basse, az énekes, de tulajdonképpen a zenét egésznek véve mindenki beleszól mindenbe. Ezért is nem tüntetjük fel az albumon, hogy melyik szám kinek az ötlete volt, mert zenekarként írjuk őket, és ennek nem érezzük szükségét.
A lemez koncepciója röviden, hogy a metal harcos küzd a metal túléléséért. Ez miért fontos téma számotokra?
Be kell vallanunk, hogy a metal zene nagyon, nagyon, nagyon kis része a szórakoztató iparnak, amit zenének lehet nevezni. A dance, a folk, a rap zene mellett szinte eltörpül. Ezért szól a lemez amiről szól.
Mi a véleményed a Korn és hasonló zenekarok által képviselt új vonulatáról?
Az is metal zene. De ha valaki megkérdez, hogy mi milyen zenét játszunk én se azt mondom, hogy true metalt, vagy heavy metalt, hanem egyszerűen csak metalt. A kategorizálás szűklátókörűvé teszi az embert. De ilyenek vagyunk. Mindenki szeret kategorizálni. Kimész az utcára látsz egy zöld zakós, piros cipős fazont megmosolygod és azt mondod fura. Ilyenek vagyunk mi emberek. De a zenében én inkább, ha lehet nem használok egy műfajon belül különböző kategóriákat.
Mesélj valamit a budapesti koncertről!
Még sosem jártunk itt korábban, de tudtuk, hogy itt gyilkos produkciót kell nyújtanunk és ezt is csináltuk. Felmentünk a színpadra és lenyomtuk a műsort durván. (nevet) A közönség nagyon jó volt. A nyugat európai országok közönsége - főleg a németek - el vannak kényeztetve, mert el vannak látva minden féle zenével és, ezért nem tudják, úgy értékelni amit csinálunk, úgy, mint ahogy Budapesten azt az ember megtapasztalhatta. Nagyon jól éreztük magunkat. Ezért, ha minden igaz, ősszel visszatérünk a turné keretében ide játszani a Powergoddal.
A nyáron merre jártatok turnézni?
Európában mindenfelé. Ausztrián keresztül Spanyolországig szinte minden fesztiválon, ami létezik. Most pedig az őszi turnéra készülünk, de addig a többiek pihennek.
Milyen a hangulat mikor turnéztok?
Jó szokott lenni, mivel mindannyian nagyon jóban vagyunk egymással. Ez nagyon fontos, mivel az egy óra színpadon töltött időn túl el kell egymást tudni viselnünk a nap hátralévő részében. Hál'istennek sikerült olyan embereket találni, akikkel ez lehetséges, és remélem ez így is marad. Mindig jókat bulizunk. Koncert után kimegyünk beszélgetni a rajongókkal, meghallgatjuk a véleményüket, a mondanivalójukat. A turné túlnyomó része unalmas egyébként, a legjobb mindig a koncert.
Milyen a családi állapototok és ez mennyire befolyásolja a zenélést?
Voltaképpen mindenkinek van barátnője vagy felesége. Nekem az utóbbi, és két gyerek egy 5 és egy 8 éves. Az egyikőjük most kezdett zongorázni. (nevet) Egyébként a hölgyek egész jól viselik a dolgot, sőt néha el is kísérnek minket.
Meg tudtok élni a zenélésből?
Nem teljesen. Nem keresünk vele rosszul, de nekem a kiadóval való foglalkozás is hoz valamennyit a konyhára, a többiek meg néha alkalmi melókat vállalnak.
