Nemrég megjelent egy igen sajátos hangzású lemez: stoner rock, power metal énekkel... Bizarr kombináció, kétségkívül, de működik, ráadásul az albumot elkövető zenekart az első hírek Joacim Cans (a Hammerfall énekese) projectjeként emlegették.
Mi Christ (The Awesome Machine), a csapat gitárosát kérdeztük a dolgok hátteréről.
Elmondanád röviden, mikor, hol, és hogyan alakult a zenekar?
Nos, a csapatot '95 végén, '96 elején alakítottam a dobos Mike-kal, itt, a Svédországi Gothenburgban. Ez tulajdonképpen egy project volt, csak azzal a céllal alakult, hogy írjunk néhány klassz dalt, mivel szerettük egymás játékstílusát, és úgy gondoltuk, átkozottul jó és eredeti hangzású nótákat tudnánk összehozni. Egy kicsivel később, ahogy kezdtek kialakulni a dalok, rájöttünk, hogy egy iszonyú jó énekesre lesz szükségünk, hogy megvalósíthassuk azt, amit eredetileg elképzeltünk. Joachim kézenfekvő választás volt, ő volt az egyetlen énekes, aki egyáltalán szóba jött. Én és Joachim akkor már legalább tíz éve jóbarátok voltunk. Mikor felhívtam, és beszéltem neki a projectről, nem volt különösebben lelkes, mivel úgy érezte, nem lenne képes megfelelni az elvárásainknak, és amúgy sem érdekelte különösebben ez a fajta súlyos rockzene. Azt válaszoltam, nincsenek elvárásaink, csinálhat, amit akar, teljesen szabad kezet adunk neki, mire ő: "Jól van, adjatok néhány dalt, hadd halljam őket!". A dalok a "Going home" és a "Dying day" voltak. Pár nap múlva felhívott azzal, hogy kidolgozott néhány dallamot. Mikor meghallgattuk, mind a hárman úgy vigyorogtunk, mint gyerekek a cukorkaboltban. Az elképzeléseink tökéletesen illeszkedtek. Innentől kezdve hárman folytattuk a nóták írását.
Változott valamit a felállás az idő folyamán?
Egyedül a basszusgitárosi poszton történtek változások, nem találtunk megfelelő embert, leszámítva az utolsót, Peter Iwerst, ő játszott velünk a koncerteken, és igazán kitűnő munkát végzett. Egyáltalán nem lepett meg, hogy az In Flames-ék őt választották, mikor új bőgős után kellett nézniük.
Mrs. Hippie, ez egyfajta szójáték a "Mississippi"-re, ha jól értem. Miért választottátok ezt a nevet?
Egyszerűen csak megtetszett nekünk ezeknek a szavaknak a kombinációja, ennyi az egész.
Ki hozta fel a lemez kiadásának ötletét?
Az album kiadása Joachim ötlete volt, ő hívott fel engem, mikor véget ért a legutóbbi Hammerfall turné, és hirtelen túl sok szabadideje lett, amivel nem tudott mit kezdeni. Elkezdte hallgatni a régi Mrs. Hippie próbatermi felvételeket, és úgy érezte, túl jók ezek ahhoz, hogy a fiókban heverjenek. Megkérdezett engem és Mike-ot, nem volna-e kedvünk kiadni a nótákat, és ezt mi is remek ötletnek találtuk.
Tudomásom szerint a lemez remasterizált stúdió-demókból állt össze, ennek ellenére a hangzás kiváló...
A dalokat 1996. során vettük fel. A hangzás már a remasterizálás előtt is ilyen jó volt, mivel annak idején, mikor felvettük a számokat, nagyon komolyan vettük a dolgunkat. Nem volt kedvünk szar hangzású demót csinálni, mind úgy gondoltuk, ha egyszer az ember felvételt készít, miért ne tegye magasra a mércét?!
Ki volt a lemez producere, és hogyan dolgoztatok a stúdióban?
Az albumot mi magunk produceltük, mivel pontosan tudtuk, milyen hangzást akarunk. A dobokat és a gitárokat teljesen élőben vettük fel. Mikor minden dal elkészült instrumentálisan, akkor adtuk hozzá az éneket és a basszust.
Úgy tudom, Joachim azért lépett ki a csapatból, mert nem volt igazán elégedett a zenével...
Joachim nem azért hagyta el a zenekart, mert nem szerette a zenét, nagyon is tetszett neki, de annyira nem volt oda érte, mint én és Mike. Mikor a Hammerfall megkereste, nem tudott ellenállni a csábításnak, hiszen ott pontosan azt csinálhatja, amit a legjobban szeret: power metalt énekelni. Én is ugyanekkor léptem ki, hogy megalakítsam a The Awesome Machine-t. Azt hiszem, a zenekar egyszerűen az idő és a kellő odaadás hiánya miatt futott zátonyra.
Létezik még a zenekar? Terveztek kiadni újabb lemezt, fogtok még valaha koncertezni?
Adunk majd néhány koncertet itt-ott, amint mindannyian tudunk rá időt szakítani. Ez egyelőre meglehetősen megoldhatatlannak tűnik, mivel mind nagyon be vagyunk táblázva, de azért vannak terveink, Új felvételeket is készítünk majd, amint lesz rá időnk.
Hol koncerteztetek annak idején, és milyen volt a fogadtatás?
Adtunk néhány koncertet itt Gothenburgban, '96 táján, amelyek őrületesen jól sikerültek. A közönség imádta ezt a fajta stílusmixet.
Mostanság nagy divat különféle zenei stílusokat keverni, mi a véleményed erről?
Úgy gondolom, klassz dolog a stílusok ötvöződése, egészen addig, míg ez nem fordul extremitásba. Mondjuk nem hiszem, hogy különösebben lelkesítene, ha valaki a metalt a jódlizenével próbálná keverni! (nevet)
Mely bandák hatására kezdtél el zenélni?
Legnagyobb hatással olyan bandák voltak rám, mint a Doors, a Creedence Clearwater Revival, a Thin Lizzy, a korai Iron Maiden (a '79 és '83 közötti korszakuk), a Kiss, vagy a Black Sabbath, de zenélni azután kezdtem el, hogy a papám megtanított nekem néhány régi, 60-as évekbeli popdalt. Teljesen lepadlóztam tőlük, azonnal tudtam, hogy én is ezt akarom csinálni.
Kik a kedvenc gitárosaid?
Kevés példaképem van, olyanok, mint Brian Robertson a Thin Lizzyből, John Fogerty a Creedence Clearwater Revivalből, vagy Michael Schenker.
Végezetül mondj valamit arról, hogy mivel foglalkozol jelenleg!
Jelenlegi csapatom, a The Awesome Machine most jelentette meg első hivatalos lemezét, melynek címe "It's Ugly Or Nothing". Egy független kiadó hozta ki, a People Like U Records. Az albumot nagyon jól fogadta az európai rocksajtó, a Rock Hard például 8 pontot adott rá 10-ből, a Kerrang 4-et 5-ből, a Metal Hammer 6-ot 7-ből. Ősszel nagy Európa-turnéra indulunk, hogy népszerűsítsük.
