Shock!

Hotel Polimer címmel a napokban jelenik meg a Juhász Marci – Jánosi „Cicó" Szabolcs – Nagy Levente – Újvári Péter felállású Nomad zenekar első nagylemeze, amely ugyanakkor már a második ezen a néven. A csapat október 22-én mutatja be az anyagot élőben a Barba Negrában, ahol valószínűleg már a lemez is kapható lesz – ennek apropóján tettük fel kérdéseinket Cicónak és Marcinak.

Ugyan a személyi változások kérdése nem mai történet, azért nem lenne haszontalan feleleveníteni, pontosan mi is történt a zenekarban. Miért távozott Fodi, és hogyan igazoltad le Marcit, illetve Levit?

Jánosi „Cicó" Szabolcs: A 2009-es Bedlam-reunion és Tankcsapda-turné után Fodi Japánba költözött, és azóta is ott él. Az okokról, amelyek inkább személyes jellegűek voltak, nem gondolom, hogy helyes lenne, ha én nyilatkoznék. Legjobb barátként távozott, és ez így is maradt. Ezt a zenekart a Petyával és a Levivel kezdtük el úgy, hogy a Bedlam-turnén Levi bőgőzött, és olyan vaddisznó volt, hogy megállapítottuk: ő a magyar Póka Egon! (mosolyog) Illetve olyan barátság alakult ki közöttünk, ami mai napig ezt erősíti. Amikor megvoltunk az első négy dallal, akkor kezdtünk el énekest is keresni. Marcit Cserkó ajánlotta a Tankcsapdából, és ő is hívta fel – látta őt a tévében. Aztán már az első próbán kiderült, hogy ő a mi énekesünk!

Marci esetében nem tartottál-e attól, hogy a Csillag születik miatt esetleg lesznek olyanok, akik prekoncepciókkal közelítenek majd az új felálláshoz?

Cicó: Az az igazság, hogy nekem nincs tévém, úgyhogy nem is gondoltam erre, illetve ezeknek a műsoroknak még a hírei sem jutottak el hozzám. Ezért talán én is azok közé tartozom, akiknek prekoncepciói lehettek ezzel kapcsolatban... Nos, az idő azt mutatta, hogy Marci inkább a zenélést választja, mint a celebvilág ideig-óráig tartó stekklámpa-fényét! (mosolyog)

Marci, zenéltél-e korábban hasonló formációban, mint a Nomad? Milyen várakozásokkal indultál neki a közös munkának?

Juhász Marci: Voltak különböző próbálkozások nagyon sok zenekarral, de sajnos nem volt egyikben sem olyan erő, mint a Nomadban. Szerintem nem kell senkinek bemutatni a srácok munkásságát: nagyon jó zenészek, és nagyon sokat tanultam, fejlődtem az utóbbi másfél évben. Amikor elkezdtük a zenekart, persze féltem, hogyan fogad majd a csapat közönsége, de nagyon jól fogadtak.

Voltak-e előzetes elképzeléseitek arról, hogyan kell szólnia az új Nomadnak, vagy teljesen az ösztöneitekre bíztátok magatokat?

Cicó: Inkább az ösztöneinkre és természetességre. Ami a tartalmat, a szöveget, a hangulatot illeti, azt próbáljuk kifejezni, amilyenek vagyunk. Senkit nem szeretnénk utánozni. Ma, 2014-ben nincsenek elvárások, korlátok, és egy mai zenekarnak igazából semminek sem kell megfelelnie. Ez az új Nomad-lemez mi vagyunk. Ami a hangzást illeti, ugyanazokkal a hangszerekkel rögzítettük minden dalt, amiken egyébként játszunk. Tehát minden autentikus!

Utólag visszatekintve hogyan látod: mennyiben sikerült megalapozni a zenekart itthon a Végálommal? Mennyiben tekinthető a mostani felállás az akkori történet folytatásának, és mennyiben új sztorinak?

Cicó: Teljesen új sztori, de inkább egy új fejezet. Új tagok, új zene, satöbbi. Bár a Végálom lemez nagyon kedves, mivel az akkori énemet örökítette meg. Nyilván az új lemez meg a mostanit. (mosolyog)

Milyenek voltak a visszajelzések az elmúlt bő másfél évben a közös tevékenységetekre?

Cicó: Én csak pozitív dologról tudok beszélni. Szép rendben összeforrtunk. Tettük, amit tennünk kellett, és mindenben látok egy fejlődési ívet. Kellett ez az idő nekünk is, és most, a lemez megjelenésével lesz az egész a közönség számára is látható.

Két roppant karakteres figura került a zenekarba. Mennyiben fér meg ennyi dudás egy csárdában?

Cicó: Négy van, nem kettő, de így is kilencfős busz kell a turnéra! (nevet)

Hogyan születtek az új dalok? Jammelésből, vagy mindenki otthon dolgozgat az ötletein?

Cicó: Persze mindenki otthon dolgozgatott a maga ötletein, de többféleképpen születtek a dalok, olyan is akadt, ami jammelésből állt össze. De akartunk olyan dalt is, ami a stúdióban születik, nem pedig előtte próbáljuk össze, így hangulatában meg tudjuk örökíteni.

Úgy tudom, szövegek tekintetében Fodi is hozzájárult a lemezhez. Vele milyen a viszony manapság, illetve mit csinál most?

Cicó: Igen, jó pár dalban szerző. Nemrég hazalátogatott egy rövid időre, és nagyon jó volt újra látni négy év után. Japán nincs közel sajna, pedig örülnék, ha tudna jönni gyakran, és persze én is szívesen meglátogatnám, ha időm és pénzem engedné. Nekem úgy tűnik, hogy nem is fog hazajönni még jó darabig, mert jól érzi magát.

Feltűnően megszaporodtak a koncertjeitek. Több helyre hívnak eleve, vagy ti is jobban pörgetitek a dolgokat?

Cicó: Igen, egyre több a koncert, ahogy híre megy a zenekarnak. Persze logikus is, hogy idővel egyre több emberhez jut el a nevünk, és ez várhatóan a lemezmegjelenéssel csak még inkább fokozódik majd. Mi egyébként tettük és tesszük a dolgainkat, mint azelőtt, és mi is fejlődünk, az viszont nagy könyebbség, hogy a stábunk és a körülöttünk lévő segítőink egyre profibbak. Talán emiatt van a pörgés is.

Szerintetek mely réteg jelentheti itthon a Nomad potenciális közönségét? Milyen arcok járnak a koncertekre?

Cicó: Nyilván az elején olyanok jöttek, akik valamelyik korábbi formációinkból ismertek minket, illetve barátok. Mára annyit változott, hogy nagyon sok új arcot látok, akik valamilyen fórumon rátaláltak a zenekarra, aminek én személy szerint nagyon örülök. Annak ellenére, hogy nem vagyunk egy ilyen potenciális közönségvadász zenekar, azt látom, hogy elég széles réteg jár a koncertjeinkre.

Kikkel éreztek zeneileg, illetve koncepciót, hozzáállást tekintve rokonságot itthonról, illetve külföldről?

Cicó: Nagyon sok zenekarral játszottunk az elmúlt évben, és nagyon jóban vagyunk a legtöbbjükkel. Én személy szerint nem tudnék kiemelni bandát, akinek épp pont hasonló koncepciója, lenne. Ez szerintem később, ha a lemezünk kijön, változni fog, és biztosan lesz rokonlelkű zenekar is.

Milyen várakozásokkal tekintetek a lemez elé? Milyen eredményekkel lennétek elégedettek?

Cicó: Számunkra is izgalmas, hogy a közönség miként reagál majd a zenénkre, illetve hány emberhez fog eljutni. Ami az eredményeket illeti, nem tudom, milyen zenei díjak léteznek ma, ami nyilván azt is jelenti, hogy ha azokra hajtanánk, vagy azokból kapnánk, amikről azt sem tudom, micsodák, az nem jelentene túl sokat. Ezért a megelégedettséget az eredményezné, ha egyre több helyen telt házas bulikat tudnánk csinálni.

Várható-e bármilyen Bedlam-féle megmozdulás a jövőben, vagy ez Fodi külföldi élete miatt eleve kizárt?

Cicó: Nem beszéltünk mostanában erről, talán azért is, mert van fizikai akadálya, bár néha kérdezgetik ismerősök. Én személy szerint nem nagyon szeretek visszafelé tekinteni. Részemről akkor lenne értelme újra előhúzni a Bedlamot, ha elő tudnánk állni egy ismét korszakalkotó anyaggal, ami ugyanúgy húsz éven keresztül hallgatható lenne. Egyébként meg a mi szintünkön a nosztalgiabuliknak nincs meg az anyagi háttere.

Mondjatok öt-öt lemezt, amiket sokat hallgattok az utóbbi időben!

Cicó: Én bevallom, nem rendelkezem médiaeszközzel, ezért inkább csak dalokat tudnék mondani, amiket néha hallgatok, de ez is csak inkább véletlenszerű.

Marci: Sokat próbálunk, így nem igazán hallgatok zenét!

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Cicó: Nekem nincs, de nem a U2! (mosolyog)

Marci: Az ős-Bikinitől a Hova lett..., az AC/DC-től a Back In Black és Deák Bill Gyulától a Rossz vér.

Mi az élet értelme?

Cicó: Az élet! (mosolyog)

Marci: Hogy legyen miért és kiért élni.

Nomad „Hotel Polimer" Lemezbemutató Koncert
Barba Negra Klub, 2014. október 22.
Nomad kezdés: 21.00