Shock!

Július 19-én jelenik meg a Rómeó Vérzik zenekar legújabb lemeze, az Újratervezés. Az 1995 óta létező somorjai rocktriónak ez a lesz a hetedik albuma, rajta tíz vadonatúj dallal. Az új lemez producere Scheer Viktor, akivel a srácok már korábban az Engedd belém! és a Rock 'n' Roll az élet! lemezeket is készítették. A felvételek a törökbálinti SuperSize és az RV stúdiókban készültek, és a megjelenés napján a csapat a Barba Negra Trackben koncertezik. Kovács Koppány énekes/basszerrel beszélgettünk.

Miért pont Újratervezés?

Ez a cím nagyon sok mindent magába foglal. Kicsit változott velünk a világ, és nagyjából úgy december végén megfogadtuk, hogy még nagyobb fordulatszámra kapcsolunk. Kiadót váltottunk, újra visszatértünk a régi zenei producerünkhöz, Scheer Viktorhoz, akivel annak idején, 2004-ben az Engedd belém lemezt is készítettük, vagyis sok-sok tényező miatt esett végül a választásunk erre a címre a többi öt-hat elképzelés közül.

Milyen elképzeléseitek voltak még?

Azokat már el is felejtettem! (nevet) Volt egy olyan, hogy Sose azt nézd, de azt végül azért vetettük el, mert minél pozitívabbat akartunk.

Az Újratervezés pozitív? Számomra van ennek a szónak egy olyan kicsengése, mintha valami elcsesződött volna, és ismét helyes vágányra kellene rakni a dolgokat.

Nem, semmi sem csesződött el, az elmúlt évek alatt inkább pont, hogy új erőre kaptunk. Van ilyen a házasságban, a párkapcsolatokban is. Pontosan nem tudom megfogalmazni, minek köszönhető ez az új erő, de rengeteg mindennel összefüggésbe hozható. Kicsit mást is akartunk most csinálni, de a lényeg annyi, hogy összetettebben, átgondoltabban szeretnénk dolgozni, Már ezelőtt nyolc-kilenc évvel is ott mozgolódott bennünk ez a tudatosság, de mára tényleg eljutottunk oda, hogy az ösztönösség már csak a zenében, a szövegekben és a színpadi produkcióban tükröződik.

Tükröződik-e ez a friss hozzáállás a zenében is?

Igen, vannak új dolgok, csak meg kell hallgatni: sokkal zeneibb ez az album, mint bármelyik előző. Persze azokat sem mondanám egysíkúnak, egyik sem volt az, de most sokkal nagyobb érzelmi hullámokat kiváltó dalok kerültek egymás mellé a gyorsabb punkszámtól a lírai, zongorás témán át a heavy metalos keménységű dolgokig vagy a régi lemezeinket idéző „térdeljelém"-rockig. (nevet) Az eddigi munkásságunk kicsúcsosodását jelenti az Újratervezés. Kiforrottabb a zene, ami nagyban köszönhető Viktornak is, mert remekül ötvözte az én lágyabb, itt-ott kicsit countrysabb megközelítésemet Ricsi keményebb, heavy metalos dolgaival.

Eszerint Max tényleges zenei rendezőként dolgozott veletek, és a dalokba is beleszólt?

Tényleges zenei producer volt, igen. A dalvázlatok persze megvoltak, mire bekerült a képbe, de ezekből már az ő segítségével formáltunk végleges nótákat. Elküldtük neki a próbatermi felvételeket, aztán két hetet kint töltött nálunk, és felvettünk egy próbademót közösen. Mindenhez volt ötlete: ide ez kell, oda írj még szöveget, itt duplázzuk meg a refrént, és így tovább. Az énekszólamokat, gitárdallamokat is vele véglegesítettük. Mikor ennek a fázisnak a végére értünk, akkor kezdtük el betanulni a dalokat, immáron a végleges formában.

A dalaitok a saját gyermekeitek. Nem kíván meg aránytalanul sok kompromisszumot ez a munkamódszer, amikor odaengedtek hozzájuk egy külsőst?

Eleve ismertük Maxet, és tudtuk, hogy nem a saját stílusát erőlteti rád, hanem a tiédet emeli fel egy magasabb szintre. Olyan ez, hogy megírsz egy dalt meg egy szöveget, aztán a végleges verzióban rácsodálkozol: jé, ezt én írtam? Ilyen jó vagyok? (nevet) Tehát nem arról van szó, hogy mondjuk lírává alakítana egy punkszámot. Ott van például a Mindent megbocsát, amihez akkor találtam ki két akkordot, amikor Ricsi éppen a SuperSize-ban rögzítette a gitárokat. Felvettem akusztikus gitárral a szóban forgó verzerészt, és írtam neki, hogy próbálja ki így, mert sokkal jobb lesz. Max pedig visszaírt, hogy hagyjam meg ezt a telefonos feljátszást, mert csinálunk belőle egy dalt. Így is lett, és ez az akusztikus változat került végül az album végére tizenegyedik számként.

Melyik közülük a kedvenced?

Mindegyik. Nagy dilemmában voltunk már azzal is, melyik legyen az első hat szám az albumon, sokat kellett gondolkodnunk a számsorrendben is. Ezt az albumot most bármikor be tudom tenni a kocsiban, és alig várom, hogy mind a tizenegy dalt játsszuk majd élőben is.

Érdekes, de az első felvezetőként kihozott Nyár van végre szerintem egyáltalán nem jellemzi az album egészét...

Abszolút nem, de ez direkt így jött ki: 19-én jelent meg, 20-21-én pedig beköszöntött az igazi nyár 30-35 fokokkal, szóval nagyon jól sült el! (nevet) Viccet félretéve, ez a szám volt az Ukk'N'Roll fesztivál hivatalos dala, és azon a héten jött ki, amikor a rendezvényt tartották. Szerintem egyébként nem rossz, hogy egy ilyen lájtosabb, punkosabb téma az első klip, mert így egy szélesebb réteg is értesülhetett róla, hogy jön az új Rómeó Vérzik-album.

Ha már szélesebb rétegek: az előző albumotok listavezető lett, és bearanyozódott, mi most a cél ezen a téren?

Az aranylemez mindenképpen cél most is, de tudod, hogy van ez: Magyarországon eladhatsz X számú albumot, de egy zenekar itt alapvetően attól fog tudni feljebb lépni és még nagyobb produkciót csinálni, ha minél többen elmennek a koncertjeire. A két dolog persze összefügg, de akkor tudsz majd tűzijátékot, ledfalat, fénycsóvát vinni mindenhová, ha sokan kíváncsiak rád. Ehhez pedig nem elég az, ha százötven-kétszáz ember jön le a koncertekre. Vagyis még mindig van hová lépnünk. Úgy gondolom, ha vidéken is mindenhol behozol két-háromszáz nézőt, már egy sikeres zenekarról beszélünk. Ez szerintem reális célkitűzés.

És ami a konkrét kiadást illeti, esetleg ti is a 999 forintos CD-ben gondolkodtok majd?

Mi most nagyon nekifeküdtünk a minőségnek, és ennek bizony ára van, szóval ez most nem ezerforintos lemez lesz. Viszont nyugodtan mondhatom: sem külsejében, sem zenei tartalmában nem is olyan szintű, mint az ezerforintos kategóriába eső legtöbb lemez. Az a helyzet, hogy a drága stúdiót meg a többi járulékos dolgot egyszerűen nem lehet kihozni ilyen árakból úgy, hogy érdemes legyen megcsinálni.

Kivéve, ha Tankcsapdának hívják az adott zenekart...

A Csapda esetében már olyan eladásokról beszélünk, ahol teljesen más az alapállás. Az egy teljesen egyedi eset, egy sokkal magasabb szint. Ők nagyon jól megcsinálták ezt a saját szempontjukból, kiiktatva a rendszerből a kiadókat, de mi nem tudjuk ugyanúgy megvalósítani a dolgot úgy, hogy megérje, egy párszázas közönséggel rendelkező, kicsi zenekar meg aztán főleg nem. Nem titok: mi is futottunk egy kört a benzinkutaknál, de egyszerűen nem érte volna meg a dolog, mert nem lehetett volna kihozni a háromszorosan kihajtható, poszterbookletes digipak CD-t rentábilisan, csak ha mondjuk elmegy belőle nyolcezer példány. Mi pedig jelenleg semmilyen körülmények között nem tudnánk eladni nyolcezer példányt az új albumból, ezt be kell látni. A dolog kiadói oldalán pedig az van, amit sokan képtelenek megérteni: ha valaki befektet, és vesz egy gépet, azt várja, hogy a gép termeljen is. Ez az eset pontosan ugyanaz. Így aztán azt mondtuk: ha nem éri meg, hát ne erőltessük a 999 forintos lemezt, hanem legyen az ára mondjuk 2500 forint, de legyen tényleg kurva szép a kiadvány. Aki akarja, úgyis megveszi, hiszen ha belegondolsz, a 2500 forint sem sok: ha lemész valahová szórakozni egy este, és kikérsz egy Jacket meg két sört, már kábé ennyinél tartasz. Ha pedig valaki nem akarja megvenni, az is meghallgathatja az összes ismert streaming-felületen.

Említetted az előbb a koncertnézőszámot. Magyarországon elég sok zenekar mozog azon a rock'n'rollos vonalon, mint ti, és ugyan nyilván nem vagytok egyformák a Depresszióval, a Roaddal és a többiekkel, az átfedések azért egyértelműek. Nem nehezíti ez a dolgokat élő fronton?

Mi igazság szerint kimaradtunk ebből a Magyarországon jellemző versengő stílusból. Nekünk a rock'n'roll nem versenyfutás, hanem életforma... Amúgy meg mindenki inspirál mindenkit, mindig lehet tanulni mástól, és egyáltalán nem szégyen mondjuk a jó dolgokat ellesni a Depressziótól, mint ahogy ők is néztek el tőlünk pár apróságot. Szóval én nem úgy állok ehhez, hogy jaj, rájuk annyian mennek el, ránk meg miért nem. Amikor amúgy 2004 környékén elkezdtünk intenzívebben mozgolódni itthon, még nehezebb volt a helyzet. Előfordult, hogy Sancho beült egy 120-as Skodába egy motoros barátunkkal – aki azóta sajnos meghalt –, és két héten át csak hurcolták az írott CD-ket a motorosklubok elnökeinek, hogy itt van a zenekar, jók vagyunk, hívjatok el bennünket koncertezni! (nevet) Ma meg kiteszed a klipet a YouTube-ra, és látod, hogy tíz nap alatt eljut nagyjából 25 ezer megtekintésig, tehát jól pörög. Az embereket tehát könnyebb elérni, de ezáltal nagyobb is a dömping.

Otthon, a Felvidéken mennyire erősek a pozícióitok mostanában?

Nincs még egy másik zenekar, ami olyan nézőszámokat csinál, mint mi, nagyjából olyan három-ötszáz embert hozunk be koncertenként. Persze jönnek már mögöttünk gőzerővel a bitorlók (nevet), például a Phoenix Rt., akiket amúgy nagyon szeretünk. Fiatal srácok, akik mindent megtesznek a sikerért, és igyekeznek minél többet mozogni mindenfelé. Ezt így is kell csinálni. Ugyanakkor a Felvidéken nem igazán létezik klubélet, magyar zenei klub talán három, ha működik... És eleve csak Dél-Szlovákiára szűkül a területünk, hiszen a magyar nyelv miatt Zsolnán vagy Nyitrán már lehet, hogy nem fogadnának annyira szívesen. Magyarul csak egy zenekar mehet el akárhová, az Omega, akik Prágában is stadionban játszottak! (nevet) Egyébként a Topfesten, ami kábé akkora fesztivál, mint Magyarországon a VOLT, sikerrel játszottunk pár éve, szóval teljesen reménytelennek azért nem nevezném a helyzetet. Tervezünk is kora télre egy teljes felvidéki turnét nagy kultúrházakkal, nagy hangosítással, szóval jó lenne ráfeküdni a promócióra Szlovákiában is.

Ezen túlmenően milyen terveitek vannak még az idei évre?

A lemez július 19-én jelenik meg, aznap lesz is egy koncertünk a Barba Negra Trackben, de ez még nem a lemezbemutató, az csak ősszel esedékes a Barba Negrában, a Hollywood Rose-zal. Ősszel pedig egy nagyobb turné jön, hat önálló bulival és négy-öt további koncerttel a Depresszióval. A cél, hogy a következő fél-egy évben a lehető legtöbb helyre juttassuk el az új album dalait.

Huszonkét éve zenéltek együtt. Mi a titka annak, hogy még mindig nem unjátok egymás társaságát?

Van ennél rosszabb is, mert Sancho nemrég mellém költözött! (nevet) Elköltöztem falura, erre a hülye megveszi a mellettem lévő házat! Mondtam neki: tudtam, hogy örökre veled fogok zenélni, de azt nem, hogy melletted is fogok megöregedni! Már viccelődünk vele, hogy majd hegesztjük a kispadot, aztán öregen onnan füttyögünk majd a fiatal menyecskéknek! (nevet) Komolyra fordítva a szót: nyilván voltak itt is súrlódások, és Püke, illetve Ermi személyében két gitáros is lemorzsolódott az évek során, de a mostani hármasban azok játszanak együtt, akik tényleg komolyan gondolják ezt az egészet. Ma is akadnak nézeteltérések, de olyan nincs, hogy nem bírjuk egymást. Végső soron többet éltünk együtt, mint a feleségeinkkel... Pontosan tudom, hogy mikor hogyan áll Sancho vagy Ricsi szeme. Olyan dolgokon kapunk össze, mint például amikor a múltkor valahol kaptam egy üveg páleszt, amit utána a buszban felejtettem, Sancho meg hazavitte. Ezen kicsit morogtam, ő meg, hogy jó, akkor visszahozza, de aztán az lett a vége, hogy ne hozd vissza, bazmeg! (nevet) Szóval nincsenek komoly viták, nem is éri meg. Ma már elsősorban mindenki a családjával törődik, mellette meg örülünk, ha pénteken együtt beülünk a buszba, és vasárnap éjjel valahogy hazaérünk.

A család hogy viseli egyébként ezt az életmódot?

Az én feleségem van benne ebben az egészben a legrégebben, hiszen 1997 óta együtt vagyunk, és 2003-ban házasodtunk össze. Ő tehát „beleszületett" ebbe az egészbe, és fejlődött a zenekarral együtt. Tudta: ha menni kell, akkor menni kell. Sancho kicsit később állapodott meg, és ott eleinte akadtak kisebb feszültségek, de az ő párja is belátta, hogy mennyire fontos számunkra ez az egész. Ricsinek meg odaadtam Lemmy könyvét, és két héten belül elvált, mert látta, hogy létezik másik út is! (nevet) Most van egy új barátnője, aki kicsit még lázadozik, de már most látja, hogy semmi értelme! (nevet)

Hol látod magatokat újabb huszonkét év múlva?

Nézd, mi mindig arra vágytunk, hogy nagy színpadokon játszhassunk, és mindent meg is tettünk ennek érdekében. Pont a minap beszélgettünk róla, mi mindent éltünk át: nekiindultunk két személyautóval, nyakunkban a Marshall-ládával, hogy aztán egy akkora helyen koncertezzünk, mint ez a kávézó, ahol ülünk, aztán visszatoljuk a biliárdasztalt, és azon aludjunk. Reggel pedig indultunk tovább, hogy másnap a vasútállomáson vagy a benzinkútnál aludjunk. Sokan persze ma is ezt csinálják. Mindig ott mozgott bennünk, hogy egyre feljebb és feljebb kell törni, ami sikerült is: aranylemezünk lett, Szlovákiában pedig négyszer is elnyertük az ottani magyar zenészélet díját, a Harmóniát. Ma már sokan azzal viccelődnek, hogy azt a díjat ránk szabták, mert mi vezetjük a listát, miután egyszer az év zenekara lettünk, háromszor pedig az év daláért kaptuk meg az elismerést. Ez egyébként egy elég sokrétű díj, népzenészek is vannak benne, meg minden... Szóval ilyen alapozás után én nem hinném, hogy ennek a történetnek egyik napról a másikra, hirtelen vége lenne. Ha lesz újabb húsz év múlva Rómeó Vérzik, ha nem, azt már most elmondhatjuk: sikerült olyan albumokat, dalokat letennünk az asztalra, amit szeret a közönség. És ma már a gyerekeiket is hozzák a régi arcok, sőt, rengeteg kissrác az édesapjától örökölte a rajongást, és például miattunk kezdett el maga is zenélni. Ha ezt sikerül tovább fokozni, és még több fiatalt megnyerni, elmondhatjuk: sikerült egy halhatatlan dolgot megteremteni és Rómeó örökre vérzik majd! (nevet)