Szeptember 8-án kerül a boltokba a norvég Satyricon új, sorrendben nyolcadik stúdiólemeze. A zenekar nevét viselő album ismét számos újdonságot és zenei kísérletet ígér, köztük olyanokat is, amelyeken sok rajongó garantáltan meglepődik majd. Azt, hogy az album sok vitát eredményezhet, már az első netre került dalok visszhangja is egyértelműen mutatja, a csapat dobosa, Kjetil-Vidar Haraldstad, azaz Frost ugyanakkor a Shock!-nak adott interjújában elárulta: véleménye szerint a Satyricon zenei veleje nem változott a korai időkhöz képest. A zenekar decemberben mindezt élőben is prezentálja majd Budapesten.
A zenekarok általában akkor szokták lemezcímként a nevüket használni, ha egy definitív albummal állnak elő. Eszerint az új Satyricon lemez is valami ilyesmi?
Elég nehéz összefoglalni, milyen is ez a lemez, annyi viszont biztos, hogy a zenekar eddigi legjobb produkciójának tartjuk mind a ketten. Ott van rajta a muzsikánk lényege, de nem csak az, amit várnál a Satyricontól, hanem minden, amiről ennek a csapatnak valaha is szólnia kellett. Benne van a sötétség, az agresszió, az intenzitás, a kosz és a mocsok, a groove, és mindemellett ismét akadnak új elemek is. Azt is mondhatnám, utóbbiak tették teljessé a puzzle-t.
Mit tartasz a legkomolyabb újításnak?
Dinamika szempontjából szerintem újat hoz ez a lemez. Megtaláltuk a módját annak, miként tehetjük még intenzívebbé a zenénket, ráadásul úgy, hogy ez az intenzitás valósággal robbanjon a megfelelő pontokon, méghozzá mindig a megfelelő helyeken. Olyan ez, mint az autóvezetés: megvan a funkciója annak is, amikor 30 km/h-s sebességgel mész, meg annak is, amikor 200-zal, de nagyon nem mindegy, hogy mikor. Jó, mi azért alapvetően maradunk a 115 és 180 km/h közé eső tartományoknál! (nevet) De a lényeg tényleg ez: az albumnak van egy bizonyos belső íve, dinamikája, amely egyben tökéletesen visszaadja a banda velejét, és a lehető legjobb formában mutat meg minket. A produkciós munka szintén új szintekre lépett.
Ezúttal otthon, Norvégiában dolgoztatok. Eszerint nem jött be legutóbb az amerikai munkakörnyezet?
Nem volt azzal semmi gond, ezúttal egyszerűen csak mást akartunk.
Elég furának találtam akkoriban, hogy Van Nuysban melóztok...
Miért?
Nem tudom. Valahogy nehezemre esett elképzelni titeket a napfényes Kaliforniában...
(nevet) Értem, miért mondod ezt, de nincs alapja a dolognak, mert a Satyricon valójában egy mentális állapot. Vagyis teljesen mindegy, hogy Kaliforniában dolgozunk vagy otthon, Norvégiában, a helyszínnek a világon semmi hatása nem lesz a végeredményre, a rögzítendő lemez atmoszférájára. Emiatt aztán szeretünk is mindig más helyeket, más stúdiókat kipróbálni, és felszereltség szempontjából bizony az amerikai stúdiókkal még ma sem nagyon lehet versenyre kelni. Arról nem is beszélve, hogy baromi jó szakemberek dolgoznak arrafelé, és ma már megengedhetjük magunknak, hogy foglalkoztassuk is őket. A The Age Of Nero albumnál Joe Barresivel akartunk melózni, és árban jobban jártunk, hogy mi utaztunk ki hozzá, nem pedig őt reptettük át Európába. Most pedig Oslo környékén vettük fel a lemezt, de a keverést már Adam Kasper végezte Seattle-ben. Ez az Oslo melletti hely amúgy közel van egy erdőhöz, majdnem a szélén. Öreg faépületekről beszélünk, ám ezek egy roppant korszerű, modern stúdiót rejtenek. Ez a környezet persze nagyban segített abban, hogy a megfelelő hangulatba kerüljünk, de mint mondtam, nem ezen múlik, hogy a zene satyriconos lesz-e vagy sem.
Szerinted a rajongóknak tetszeni fog ez az új album?
Azt hiszem, igen, de amikor új dalokon dolgozunk, soha nem az jár a fejünkben, hogy a rajongóknak, a kritikusoknak vagy akárki másnak tetszik-e majd a zene, hanem arra koncentrálunk, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat, és a végeredménnyel elsősorban mi ketten legyünk elégedettek. És ilyen szinten mindig meg is bíztunk az érzéseinkben, a saját zenei ízlésünkben, kreativitásunkban. Vagyis ösztönösen megyünk mindig előre. Ha elkezdenénk azon agyalni, hogy vajon bejön-e majd a rajongóknak ez vagy az az új ötlet, és vajon megveszik-e majd így is a lemezt, egyből meg is ölnénk vele a Satyricon szellemiségét. Egyszerűen megszűnne létezni a zenekar. Általában az atmoszféra, ami nekünk tetszik, tetszeni szokott a rajongóknak is, ám senkinek sem akarunk a kedvére tenni saját magunkat leszámítva. Szerintem aki érti a zenekar lényegét, annál működni fog ez az album, már csak azért is, mert tényleg szilárdan hiszem, hogy ez az eddigi legkerekebbre csiszolt, legbátrabb munkánk. De igazából ez sem jelent lényeges változást, hiszen mindig is a még jobbra törekedtünk, soha nem akartuk ugyanazt csinálni, amit előtte.
Ha húsz éve hallod ezt a lemezt, szerinted mi lett volna róla a véleményed?
Szerintem döbbenettel és csodálattal hallgattam volna. Akkoriban soha nem gondoltam volna, hogy valaha is részt vehetek majd egy ilyen szintű lemez megírásában és elkészítésében, akár a hangszerelést, akár a produkciós munkát, akár a már említett dinamikát nézzük. Ez egy roppant különleges album. Nyilván az ember nem tudja pontosan, mit érzett volna az akkori fejével, abban viszont messzemenőkig biztos vagyok, hogy imádtam volna ezt az albumot húsz évvel ezelőtt is.
Mit gondolsz, black metal még az, amit játszotok?
Nos... Ez a mostani album szerintem bizonyos szempontból sokkal sötétebb és szélsőségesebb, mint gyakorlatilag bármi, amit eddig készítettünk. Vagyis ha a mostani zenénk nem black metal, akkor bizony soha nem is játszottunk black metalt! Tudod, az én értelmezésemben a black metal lényege éppen az, hogy minden lehetséges. Ha megfigyeled a korai norvég színteret, igazság szerint csak az volt közös a bandákban, hogy roppant kreatívak voltak, magához a zenéhez, a zenéléshez technikai értelemben közelítve mindenki másképp állt. A sötét atmoszféra, a sötétség zenébe öntése nyilván azonos törekvés volt a színtéren, de a megvalósítás már akkoriban is eltért. Úgy gondolom, aki megfelelően vissza tudja adni ezt a bizonyos sötét hangulatot a zenéjében, az nyugodtan hívhatja magát black metalnak. A Satyricon zenéje ma is nagyon sötét, mérgező, veszélyes, amellett, hogy ma már kreatívabb módon állunk a dolgokhoz, mint két évtizeddel ezelőtt, és jobban, minőségibb módon tudjuk kifejezni a gondolatainkat is. Még sötétebben, ha úgy tetszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy valaminek egydimenziósnak kell lennie, hiszen például ezen a lemezen is akadnak világosabb részek. A muzsika hangulata viszont továbbra is a sötétség körül forog, sőt, ez az eddigi legfeketébb, legmélyebb albumunk. Számomra ez egyértelműen black metal.
Találkoztok még egyébként esetleges előítéletekkel a norvég színtéren történő régi események miatt?
Nem igazán, legfeljebb nagyon ritkán. Az emberek persze még ma is túl sokat beszélnek azokról a dolgokról, amik akkor történtek, de mi ezzel nem foglalkozunk, a saját ügyeinkkel törődünk, és a jövőbe tekintünk.
És mit hoz a közeljövő?
Rengeteg turnét. 2013 hátralévő részét már lekötöttük, de már a jövő évre is rendelkezünk tervekkel, további javaslatokon pedig gondolkodunk. Ugyan még akad mit letisztázni, de úgy gondolom, 2014 első felében szintén mindenképpen úton leszünk, megyünk Dél-Amerikába, Ausztráliába és remélhetőleg további helyekre is.
Szeptember 8-án, Oslóban lesz egy speciális koncertetek is a Norvég Nemzeti Opera kórusával.
Így igaz.
Az utóbbi tíz-tizenöt évben elég sok klasszikus zenei, illetve operás kirándulás történt a metal színtéren. Mi újat tudtok ti hozzátenni ezekhez?
Valóban sok hasonló kísérletet láttunk, és eleve valami teljesen mást akartunk. Úgy vettem észre, sokaknak nem tiszta: ez nem egy szimfonikusokkal közös Satyricon koncert lesz. Itt egy nagy kórusról van szó, akik egy teljes fellépésen át együtt énekelnek majd velünk. Csak annyit tudok mondani, hogy elképesztő munkát végeztek, egészen új életre keltek a dalaink ezzel a megközelítéssel. Nagyon nagyra értékeltük, hogy tényleg megértették a zenénk lényegét, és ezáltal sikerült is hozzátenni az eredeti dalokhoz ezekkel az újraértelmezésekkel. Mindenki számára roppant különlegesnek ígérkezik az esemény, mi is nagyon várjuk. Igazi spirituális élmény lesz! Zeneileg pedig minden efféle próbálkozás csak tovább ösztönzi a kreativitást, és bátrabbá tesz, amikor új utakat térképezel fel.
Mi a helyzet a másik csapatoddal, a 1349-nal?
Ott is alakulnak a dolgok. A mostani tervek szerint hamarosan stúdióba vonulunk, és elkészítjük az új albumot. Ez is roppant izgalmas munka lesz!
A Satyricon december 4-én Budapesten, az A38 Hajón koncertezik. További részletek itt.
Hozzászólások
Én is ettől tartok. Azért nem adom fel, vannak még normálisak, akik nem szálltak el. Azért akkora dicsfényt nem érdemel S. Már nem.
Hát aztán? Ha a kedvenc zenészeimet az alapján válogatnám meg, ki a szimpatikus emberileg, lehet, hogy egy se maradna. Ettől még a munkásságukat képes vagyok elismerni.
Nem. Szerintem nem is akarod megérteni, hogy mit akartam ezzel jelezni. Akkor megfogalmazom másképp: szerintem elszállt az a bizonyos ló és úgy gondolja, hogy bármi, amit letesz az asztalra csak mestermunka lehet. Amennyiben valakinek nem tetszik és ennek jelét mutatja egyből közellenséggé válik. Ennyi. És ahogyan azt lereagálja tűnik ovisnak leginkább. Éppen ezért nem tudom annyira elismerni a kreatív szív/lélek energiát. Megvallom őszintén több negatív kritika is született a lemezről már, de egyikben sem olvastam hülye indokokat, hogy miért nem jó.
Bennem nincs sértődöttség, mert csak az elvárt szintet hozta az új lemezzel. Bár drukkoltam, hogy talán felülmúlja. Nem sikerült.
"Ez a tetszik-nem tetszik, ez lesz most irányvonal nem szimpatikus, és inkább csökönyös merevségnek tűnik, mint a tipikus művészi egyéniségnek, individualizmus nak és annak a kibontakozásána k"
De most akkor szerinted mégis, mit kellene csinálniuk? Közvéleménykuta tást tartani, hogy milyen lemezt írjanak, vagy hogy képzeled ezt?
Nem kell megkajálnod semmit, én sem teszem, de megsértődni nem fogok amiatt (és lepszichózni sem), mert egyrészt nem tetszik a lemez, másrészt meg állítólag egy fiktív rajongónak beszólt a csávó. Oviban vagyunk?
Nem igazán értek egyet veled pár pontban. A művészet alázatot, tiszteletet, szerénységet, bölcsességet követel, pláne ENNYI év után. Figyelembe véve, hogy milyen filozófiára támaszkodik... Másrészt nem igazán illik nekimenni senkinek, pláne nem egy rajongónak (miután ő fizet). Az már nemhogy tiszteletlenség , az egyenesen bunkóság. Nem hinném, hogy megteheti ezt bárki. Persze ez is kölcsönösség kérdése. Ha bunkók és aljasak vele, akkor simán lesöpri a válláról a "véleményt" és továbblép... Másrészt nem hiszem, hogy rajongó írta volna azt a kritikát. Szerintem sokan elolvastuk volna ama szerzeményt, mert ha valaki nem hallja a basszust, ott komoly gondok merülnek fel... Szerintem ezen sokan könnyesre röhögték magukat... Nem ettől a kirohanástól gondoltam egyébként, hogy idegi problémái vannak... Ez a véleményem már korábban kialakult más dolgok miatt. És mások is alátámasztották a gyanút... :/
Ész érvekkel kellett volna nyilatkozni, ha már annyira ki van követelve az, hogy felnézzenek rájuk az emberek. Én nem emelem őt zeuszi magasságba, mivel a közelében sem jár.
A művészi alkotást mint folyamatot valóban nehéz behatárolni, úttörővé válni eléggé nehéz teljesítmény... És új ösvényeket kialakítani egy stílusirányzatb an pedig komoly elővigyázatossá got igényel, nehogy a saját maguk karikatúrájává váljanak. Ez a tetszik-nem tetszik, ez lesz most irányvonal nem szimpatikus, és inkább csökönyös merevségnek tűnik, mint a tipikus művészi egyéniségnek, individualizmus nak és annak a kibontakozásána k. ;-) A kettő között határozottan érezhető a különbség. Nem fogom én ezt megkajálni semmiféle módon. Mások sem. :-(
Mennek a vakvilágba önző, makacs fejjel? Ezt rovod fel? Ez miért baj? Hogy kellene menniük? Ki kell szolgálni valakit? Nekem baromira nem tetszik ez a lemez, de a lehető legjobb dolog, amit egy zenész tehet, ha megy a vakvilágba önző, makacs fejjel attól totálisan függetlenül, hogy nekem tetszik-e, amit csinálnak vagy sem. Mindenkinek önző, makacs fejjel kellene alkotnia az egész világon. Máshogy minek?
Értelmesebb lett volna úgy hivatkoznia egy kritikára, ha belinkeli. Pláne, hogy nem éppen a legkedvesebb szavakkal illette az íróját. Céltudatos, intelligens? És ez valóban a higgadtság jele lenne? Felkapott víz és egy rögtönzött hülye válasz idegből megírva. Amennyiben céltudatos és okos lenne, akkor átgondoltan egy olyan adekvát véleményt kaptunk volna, amire elégetten csettintettünk volna belső "szépirodalmi énünkkel" a birtokunkban (ami mindenkinek van). El kéne dönteni, hogy melyik irány legyen: a nyers vagy a "high-end".
Nem pöffeszkedésnek indult ez tőlem, csak már unom ezt a rejtett keménykedést rettentően. Mert az, tetszik, nem tetszik. Ezért róttam le a sorokat, ami kivágta a biztosítékot, bár ezt is megértem... Az sem tetszik, hogy mennek a vakvilágba önző makacs fejjel és néha úgy tűnik, hogy lóra pattanás után a szélrózsa minden irányába akarnának egyszerre elvágtatni. Ettől aztán olyan érzése támad az embernek, mintha őt is cincálnák, kötelező mindenkinek szemellenzővel vágtázni a kopár messzeségbe, és ki tudja, hogy hol a szakadék, mivel sötétségben vagyunk, ne felejtsük el. Csak a spiritualitás (lelki) fénye marad egyedüli támpontként a tájékozódásra. jajajajajaj
Hozzá kell tegyem, kíváncsisággal és jóindulattal vártam a lemezt... Sőt, drukkoltam a visszatéréshez. Többször is meghallgattam azokat a számokat, amiket tudtam (kb a fele, mert többet már nem kértem belőle). Fura lett az egész. Kiábrándító.
Miért lenne pszichopata? Ezt végképp nem értem, miért írod. Satyr a legcéltudatosab b és leghiggadtabb zenészek egyike a szcénában. Nem írod, hogy hazudott, csak erre utalgatsz. Igen, mindenki levonhatja a konklúziót. Én ezt vontam le.
Tévedsz, nem tetszik a lemez, bár sokkal jobbnak találom, mint az előzőt. Emiatt nem fogok itt kakaskodni. A pökhendi kommented miatt tettem a megjegyzésem, az albumnak ehhez semmi köze nincs.
Mitől pszichopata??
Úriember?! hahaha Jó vicc. ;) Inkább pszicho, aki jól álcázza...
Nem vagyok pöffeszkedő, kakit dobálni ér nekem, bár ha már itt tartunk, te kötekedsz leginkább. Nem írtam le, hogy hazudott, ellenben nem tartom normálisnak, hogy olyan dologra hivatkozik negatívan, ami nincs megjelenítve tárgyilagosan. Én megállapítottam egy tényt, a konklúziót mindenki úgy vonja le úgy, ahogy akarja.
És sajnálatos tény az is, hogy az új lemezük nem éri el a várt/remélt/ígért szintet. Szerintem ez a te problémád, hogy vannak itt emberek, akiknek nem tetszik és ezért sírós asszonyoknak titulálod őket. Az új lemez egy fércmunka, unalmas, elnyújtott dallamok, és nem kötelező magas pontszámú kritikát írnia róla senkinek. Leginkább ezt a fájdalmat érzem ki a mondandóból. Hogy nem állnak be a marhavagonba. ;-)
Nekem úgy tűnik, hogy most éppen te dobálsz kakit pöffeszkedően azt implikálva, hogy az említett úriember hazudott, miközben fogalmad sincs arról, hogy valóban hazudott-e, csak a jóhiszeműség dolgozik.
Azt jelenti, hogy Sigurd kiposztoltatott fészbúkra egy általa írt aktualitásokat tartalmazó szöveget és benne hivatkozott link és név nélkül egy általa imént olvasott kritikára. Tehát nem tudni, hogy ki volt a bűncselekmény elkövetője, csak kakit dobált pöffeszkedően egy ismeretlen személyre (a megszokott módon és stílusban). Olvasd el. :D
Ha megkeresed azt a kritikát, ahol valaki ilyet leír, hogy nem hallja a basszust, megköszönném. Szerintem nem létezik. ;-) Még laptop minőségben is szét lehet nagyjából bontani a dalokat. Szerintem inkább szőrszálhasogat ás történt és nehezen viselik a negatív kritikát.