Nem titok: a jó régen, még a tavalyi Szigeten készített interjú előtt eredetileg nem a zseniális minigitárosra, Marc Rizzóra, hanem a főnökre, Max Cavalerára számítottunk, a pletykák azonban nem alaptalanok. Gloria asszony bizony féltve őrzi hites férjurát, és alaposan átcsoportosította a menetrendet, Maxet csak kevesen láthatták aznap este.
Marc – mint az az alábbiakból is látszik – nem egy szószátyár gyerek, de nagyon kedves: széttárja a kezét, hogy érezzük magunkat otthon az öltözőkonténerben, sörrel, üdítővel kínál, vagyis mindent megtesz a komfort érdekében. A beszélgetés hosszú átfutása dacára abszolút aktuális, hiszen márciusban kerül a boltokba a Cavalera tesók lemeze, amin ő is játszik.
Évek óta te vagy a Soulfly gitárosa. Hogyan ismerted meg Maxet, hogyan talált rád?
Azelőtt az Ill Nino gitárosa voltam, de a zenei elképzeléseim egyre kevésbé metszették a többiekét. 
Szerencsésen alakultak a dolgok, mert Maxnek pont akkor volt szüksége gitárosra. Korábban többször játszottunk együtt, ismertük egymást.
Mi volt a gond az Ill Ninóval, túl kommerszek voltak?
Igen, jobban szeretem a súlyosabb zenéket. Persze belefér ebbe minden a flamencótól elkezdve a világzenéig, de alapvetően a metalosabb felfogás áll hozzám közelebb. Ez egyébként a szólóban gyártott zenéimen is hallatszik szerintem.
Gondolom, nem volt semmi érzés, amikor egy ilyen legendás figura kért fel arra, hogy játssz vele…
Hát nem. Nagy Sepultura rajongó voltam és vagyok a mai napig, és minden régi bandámban egy csomó klasszikus Sepu nótát nyomtunk. Mondhatjuk, hogy ezeken tanultam meg gitározni.
Miket szerettél még?
A thrash/speed vonalról érkeztem. A Sepultura mellett a Slayer, a régi Metallica, a régi Megadeth volt rám óriási hatással, de hallgattam egy csomó death metalt is: Suffocation, Morbid Angel, Deicide, Obituary… 
A gitárosok közül Marty Friedmant, Dimebaget, Zakk Wylde-ot szerettem különösen, csupa régisulis metal gitárost.
Az egész metal világ fantáziáját roppant mód izgatja, hogy Max és Igor több mint 10 évszünet után ismét együtt zenélnek. A dologban ráadásul te is érintett vagy…
Ó, igen. (elmosolyodik). A banda neve Inflikted (amit azóta már sikeresen The Cavalera Conspiracyre változtattak, csak a lemez címe lett Inflikted - D.Á.), és azt hiszem, mindenki nagyon fogja szeretni, aki a régi Sepulturavagy a Soulfly híve. Ez szimplán csak óriási metal zene súlyosan, durván, keményen.
Ismerted azelőtt Igort?
Néhányszor összefutottunk, de ezek nem számítanak annyira szerintem. Az első alkalom, ami után igazán alaposan el tudtunk beszélgetni, az a bizonyos ma már legendás D-Low emlékkoncert volt, ahol feljött hozzánk a színpadra. Remek dobos, remek arc, örülök, hogy kibékültek Max-szel.
Egy pillanatig sem merült fel, hogy egy új projekt helyett inkább beszálljon a Soulfly-ba?
Nem, mert a Soulfly azt a négy embert jelenti, aki benne van: Maxet, engem, Bobby Burns-t és Joe Nunezt. Senki sem akarta megbolygatni ezt a jól működő egységet. Miért is tettük volna? Mindenki büszke arra, amit eddig letettünk az asztalra, különösen az utolsó albumra, a Dark Ages-re.
Nem tartasz attól, hogy egy esetleges Sepultura reunion mégis megbolygatja majd ezt a tényleg remekül funkcionáló gépezetet?
Egyáltalán nem, mert ez két külön sztori. Sőt, akár hiszed, akár nem, én magam is nagyon örülnék, ha ismét összeállna a klasszikus Sepultura, és egy cseppet sem félek attól, hogy egy ilyen esemény bekavarna a Soulfly életébe. 
A Sepultura egy zenekar, a Soulfly pedig egy másik zenekar, amik simán működhetnének egymás mellett. Természetesen ugyanez az új projectre is vonatkozik. De ezt most ne úgy vedd, hogy bármit is tudok egy esetleges újonnani összeállásról, mert nem ez a helyzet, ráadásul ez nem is az én ügyem. Annyit viszont elárulhatok, hogy a következő Soulfly lemezre is vannak már ötleteink, és azt hiszem, aki a Dark Agest szerette, az ezt is szeretni fogja majd. Ez persze még erősen a jövő zenéje, hiszen most az új projektre koncentrálunk majd egy ideig.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Reign In Blood a Slayertől, a Rust In Peace a Megadeth-től és a Vulgar Display Of Power a Panterától.
Mi az élet értelme?
Számomra a zene. Az, hogy minden nap felkeljek és alkothassak valamit a gitáromon.
Fotó: Valentin Szilvia
