Sokféle születésnapi ajándék létezik, a tűzijátékos tortától a plüsspingvinen át a névre szólóan gravírozott kolbásztöltőig. Nekem idén többek között igen exkluzív dolog jutott: serdülőkorom egyik meghatározó muzsikusa, Devin Townsend csörrent fel az íróasztalom szélén egyensúlyozó telefonon. Ennek örömére jól ki is faggattam, nem csak az új Strapping Young Lad lemez kapcsán, hanem színes múltjáról is. Mellesleg: a telefont 14:44-kor tettem le, a rögzített szöveg hossza pedig 14:44 lett. Véletlen?!?
Szia Devin! Kb. 10 éve, amikor rákattantam az Ocean Machine cd-re, nem hittem volna, hogy egyszer majd telefonon csevegek veled.
(nevet) Köszi.
Hogy vagy?
Áááááááááá, fáradtan.
Mennyi interjút tudtál le eddig?
Harminchárom órányi interjúm van három nap alatt.
Ó.
(nevet)
Elég kiakasztó lehet.
Á, nem gond. Igazából azért érzem fáradtnak magamat, mert immár 15 éve zenélek szinte megszakítás nélkül…
Ha jól tudom, épp Németországban tartózkodsz.
Igen.
És miért is vagy ott pontosan?
Két napja fejeztük be a turnét. Jó néhány fesztiválon felléptünk a Strapping Young
Laddel, és mivel kapóra jött, hogy erre járok, itt is maradtam interjúkat adni.
A Strapping Young Lad most adta ki úgy albumát, The New Black címen. Nem telt el sok idő a 2005-ös Alien lemez óta, és közben még a Devin Townsend Band Synchestra című anyaga is kijött. Hogyhogy ennyire termékeny zeneszerző vagy?
Az évek során sikerült beletanulnom abba, hogy miként hozzak ki magamból töménytelen mennyiségű muzsikát.
Aha.
De ez szerintem most meg fog változni. Valószínűleg most egy ideig nem adok ki lemezt. Tudod, sikerült annyi lemezt készítenem relatív rövid idő alatt, amennyi néhányaknak egész karrierük során nem adatik meg. És most úgy érzem, hogy megérdemlek egy kis pihenőt.
Közrejátszik ebben esetleg az a kis hír, amelyet a honlapodon olvastam – mégpedig hogy hamarosan apuka leszel?
Wouhh. Számos zenésznek van gyereke, és ennek ellenére tovább folytatják megkezdett útjukat. Én sem hagyom abba, de most szükséges, hogy megálljak egy időre, hazatérjek, időt töltsek a gyerekkel, és kitaláljam, hogy mit szeretnék még elérni zenészként, mielőtt újra felbukkannék.
Ha visszatekintünk eddigi kiadványaidra, igen széles skálán mozgó zenéket találunk. Hová helyeznéd a The New Black lemezt a palettán?
A legvégére.
Jó-jó, de tekinthetjük-e egyfajta esszenciának, amelybe minden eddigi művedből van egy kicsi?
Hát, annyi igazság lehet benne, hogy elég régóta zenélek már, így konkrét elképzeléseim vannak arról, hogy mit akarok elérni, illetve kihozni az egészből. Tudod, biztos vannak elemek a szólómunkáimból is a The New Black anyagon, de mondhatni azért van ez így, mert ugyanaz a személy írta mindegyiket. No, meg egyre idősebb is vagyok, és nem érzem már szükségét, hogy olyan őrült legyek, mint egykor voltam.
Mi van a borítón? Csak a neten láttam eddig a képet, de nem tudtam kisilabizálni…
Hmm. Azt látsz benne, amit akarsz. Néhányan polipot vélnek felfedezni benne, mások egy motorblokkot. Amit látni szeretnének.
Hol, mikor és hogyan történtek a felvételek?
Februárban kezdtük, körülbelül másfél hónapig tartott, Vancouverben, Kanadában. És hogy hogyan? Ahogy az összes többi lemeznél, most is Pro Tools-szal dolgoztam, időt és energiát nem sajnálva. Élmény volt felvenni, de tényleg. Elégedett vagyok a végeredménnyel. Jó lemez lett.
Milyen sorrendben szoktátok rögzíteni a hangszereket, ha nem titok?
Dobok, aztán bőgő vagy gitárok, utána szinti, végül ének, majd keverés.
És hogy készülnek a tipikusan devines, sztrádányi szélességű énekszólamok?
Sok-sok éneksávot veszek fel, aztán ráeresztek egy kis kompresszort és visszhangot. De tényleg nincs benne semmi ördöngösség. Egyszerűen csak egy halom éneksáv.
Az új lemez melyik dalát ajánlanád meghallgatásra annak, aki még nem találkozott a Strapping Young Lad zenéjével?
You Suck.
(vigyorgok) Gondoltam, hogy ezt mondod. Vagy a Fuckert.
Nem, semmiképp sem a Fuckert.
No, akkor jön a nagy kérdés: Mikor láthatnak végre élőben a magyar rajongók?
Jaj, nem tudom.
Elég régóta várunk már errefelé…
Tényleg nem tudok mit mondani. Most ugye szünetet tartok, és majd utána, ha lesz valami turnénk. Ki tudja. Most egy ideig biztos nem. De nagyon szeretnék oda is eljutni, és remélem, hogy egyszer összejön.
Komolyan mondom, hogy nagyon sokan várunk.
Ennek örülök.
Pl. van egy csapat, akik élőben szokták nyomatni a Suicide c. dalodat (a paksi In Betweenről van szó).
Hú, ez tök jó. Nagyon jól esik hallani. Klafa.
Oké, megmondom nekik, hogy örültél. Biztos sokfelé jártál zenészként. Vannak-e olyan helyek, amelyek belopták magukat a szívedbe, ahová szeretsz ellátogatni?
Mármint koncertezni?
Vagy csak úgy eleve…
Például Ausztrália. De nem szeretek annyira utazni. Inkább maradnék otthon, és jöjjön mindenki Vancouverbe! (nevet) Fellépéskor pedig nincs rajtam szemüveg, így nem látok igazán jól. Szóval a legtöbb buli összemosódik. De Ausztráliát bírom, nagyon zsír hely.
Hadd említsem meg zenei pályafutásod néhány állomását. Sok előadóval dolgoztál együtt, akiket kedvelek, és örülnék, ha mindegyik névre reagálnál valamit... Ami először eszedbe jut róluk, a közös munkáról, zenélésről, egy emlék, vagy mókás anekdota.
Persze.
Ahol először összeakadtam a neveddel, az Steve Vai Sex and Religion albuma volt.
Akkoriban nagyon fiatal voltam még, és elég nehéz időszak volt, igen összetett zenével. De nagyon sokat tanultam belőle.
Mélyvíz lehetett.
Úgy ám. Zenebiznisz-gyorstalpaló. (nevet)
Mesélj a cd borítójáról! Kinek az ötlete volt, hogy festményszerűen, vallási ikonként ábrázoljanak?
Steve volt az ötletgazda. Alsógatyára kellett vetkőznöm hozzá, és úgy pózoltam.
Aztán… turnéztál a Wildhearts zenekarral, mint gitáros.
Hú. A srácok fékeveszettek voltak. Kontrollálhatatlanok és veszélyesek. Nem volt gyerekjáték az az időszak. Voltak nagyon mókás percek, de túl sok elfuserált dolog történt a csapaton belül. Szinte örültem, mikor leléphettem onnan.
De máig tartod a kapcsolatot a csapat főnökével, Gingerrel, igaz?
Igen, de elhiheted, hogy nem könnyű kettőnk kapcsolata. Zűrösek tudunk lenni.
Később társproducere voltál a Stuck Mojo Pigwalk lemezének.
Igen, az első producerkedésem. Érdekes élmény volt. Nehéz dolgom volt az ének rögzítésénél, hiszen nem értettem a raphez. Viszont a gitáros Rich hatalmas arc, nagyon jól kijöttünk. Az Ocean Machine lemez néhány nótáját akkoriban írtam, amikor velük dolgoztam, szóval emlékezetes időszak volt.
Szintén jelentős lemez számomra a Soilwork Natural Born Chaos albuma, ahol még énekesként is feltűnsz pár sor erejéig.
Igen. Az volt az első tényleg nagy volumenű produceri melóm. Élveztem, de güriztem is rajta rendesen. Jó lemez született, izgalmas volt a Fredman stúdióban melózni, és a csapat nagyon felkészülten érkezett. Élmény volt velük.
És akkor még egy: hallható vagy Ayreon projekt The Human Equation című lemezén.
Tényleg.
Az hogy történt? Ha jól tudom, nem is repültél át Hollandiába.
Nem, otthon rögzítettem a részemet. Arjen (fő agy, gitáros, stb.- K.T.) elküldte a kazettát, én meg feltettem a polcra, és ott is maradt vagy fél évig, hehe. Aztán egyszer nekiveselkedtem, és két-három nap alatt megvolt. Ragaszkodtam hozzá, hogy saját dallamaimat énekeljem fel, az általam írt szöveggel. És így is történt. Örülök, hogy összejött.
Szeretem azt a lemezt, mert sok nagy énekest összecsődítettek hozzá, és nagyon izgalmas hallani, ahogy pl. James Labrie felelget a Saviour Machine-es Eric Claytonnak, aztán bejön egy Michael Flatleys kelta dallam, te pedig torkod szakadtából üvöltesz rá…
(nevet) Jajám.
És az utolsó ilyen jellegű kérdés: Annak idején olvastam valahol, hogy te is felmerültél Robert Halford utódjaként a Judas Priestben. Igaz ez, vagy csak pletyka?
Hát, hívtak meghallgatásra, de visszautasítottam. Nem direkt a csapatba hívtak, hanem csak meghallgatásra, én pedig úgy éreztem, hogy nem a megfelelő arc vagyok a Priestbe.
Különben elégedett vagy a karriered eddigi alakulásával, az általad betöltött ranggal az underground metal zenék világában?
Igen, elégedett vagyok, de néha úgy érzem, hogy túl nagy a zsongás körülöttem. Az emberek képesek túlreagálni dolgokat. Néha úgymond anonimitásra vágyom.
Van már elképzelésed arról, hogy merre mennek tovább a dolgok a tervezett szünet után?
Nincs. De lesz időm kitalálni közben.
Van egy saját céged, a Hevy Devy Records kiadó. Más művészek dolgait is kiadjátok, vagy csak a te szüleményeidet?
Nem, csak és kizárólag olyasmit jelentetünk meg, amihez szervesen közöm van. Nem látom értelmét, hogy mások zenéjét publikáljam.
De azért figyeled a zenei világ alakulását, hallgatsz új csapatokat?
Aránylag kevés új metal lemez kelti fel az érdeklődésemet. A Meshuggah az egyik csapat, amit mindenképp megemlítenék, de rajtuk kívül nincs sok metal banda, ami lekötne. Sok zenét hallgatok, és próbálok naprakész maradni, de akkora dömping van, hogy ez nagyon nehéz feladat.
Van egy kérdés, amivel mindenkit konfrontálunk. Te sem úszod meg, mert nagyon érdekel a véleményed: Mi szerinted az élet értelme?
(hosszú szünet) Nem tudom. De van köze a végtelenséghez.
Az Infinity albumhoz esetleg?
Nem, dehogy. Ahhoz semmi. Jajmár.
Bocs, nem hagyhattam ki.
De biztos a kvantummechanika is része a koncepciónak. Meg a béke. De semmi ötletem, tényleg. Talán most még kevesebbet sejtek erről, mint régebben.
Hát, akkor… Van-e még valami üzeneted a rajongóknak és az olvasóknak?
Remélem, hogy egyszer találkozom veletek. Köszönöm, hogy velem vagytok, és remélem, hogy a jövőben is kiérdemlem a figyelmeteket.
Nagyon szépen köszönöm a rám és a Shock!-ra szánt idődet…
Én köszönöm, és minden jót nektek.
Sikerült feldobnod a szülinapomat!
(nevet) Happy birthday.
Köszi.
Bye.
