Kora tavasszal jelent meg a lengyel Vader legfrissebb anyaga Litany címmel. Európa legintenzívebb koncertzenekara két év után ismét egy tömény, komplex death anyaggal jött ki a stílus híveinek legnagyobb örömére. Két év nagy idő, így a Litanyt megelőző időszak rengeteg változást eredményezett a zenekar életében, melyről a csapat frontembere, Peter beszélt lapunknak.
Peter, az albumon ezúttal két dal szövegét is te írtad, pedig általában más írja ezeket. Beszélnél erről?
Ezek háborús dolgokról szólnak. Túl sokat nem akarok erről beszélni, mert fontos tényező a szövegeinknél, hogy azokat mindenkinek magának kell értelmeznie.
Úgy tudom a szövegeid mellett a hobbid is a háborúval kapcsolatos. Kicsit furcsa hobbi nem?
Miért? Nehéz elképzelni? Minden ember valamilyen szinten ugyanolyan őrült, mint én. Csak én épp a második világháború iránt érdeklődöm. Sok ember nehezen tolerálja ezt, csak nem értem miért vélekednek így a második világháborúról. Azért mert lengyel vagyok, még lenyűgözhet a körülmények ellenére is ez az időszak! Miért nem szórakoznak az emberek inkább a tömeggyilkosokat ábrázoló pólókban rohangáló elmebetegekkel? A Charles Manson póló már jó mi? De ha én egyenruhagyűjtéssel foglalkozom, egyből belekötnek.
A Litany felvételei új stúdióban lettek rögzítve...
A Selani egy jó stúdió, de egyszerűen szeretünk különböző helyeket kipróbálni. A Red stúdióban Adam Toczkoval, és Tom Bonarowski-val csináltuk meg a Litanyt, ugyanaz a csapat, mint az 1995-ös De Profundis-nál.
Milyen munkamódszerrel dolgoztok egy-egy Vader lemez elkészítése során?
Ha a dalszerzésre gondolsz, már a kezdetek óta az új nóták szerzésének főfelelőse vagyok. Persze a végső összerakást az egész zenekar közösen végzi. Módszerünk lényege, hogy otthon egyedül gyakorlunk, és amikor találkozunk már mindenki ismeri a saját részét. Nincs már olyan sok időre szükségünk, rengeteg időt megspórolunk, és még a füleinket is kíméljük ezáltal.
Most mintha többet énekelnél, ordibálás helyett...
Igen. A stúdióban több időm van arra, hogy az éneket kidolgozzam. Színpadon viszont nagyon szeretek ordítozni, felgyülemlik bennem annyi elfojtott érzés, hogy azt ott muszáj kiadnom magamból. A következő albumon lehet, hogy megint többet ordítok!
Talán ti vagytok az egyetlen olyan death metal zenekar, amelyet a legtöbbet lehetne élőben látni…
Évente több mint 100 koncertet nyomunk. Egyszerűen szeretünk fellépni, mi abban a rossz?
Sajnos élőben én még nem láttalak titeket, de az 1998-as Live in Japan előtt le a kalappal!
Örülök, hogy tetszik. Japánban kiváló lehetőség van koncertalbum felvételére, és ezt mi ki is használtuk. A Live in Japan olyan amilyen egy élő Vader albumnak lennie kell!
Ezzel szemben a Kingdom már nem jött be…
Ugyanannyi emberrel találkoztam, akik szeretik mint ahányan nem! Sajnos sokan félreértették, mivel nem sok köze van ahhoz, amit játszunk. Ennyi.
Térjünk rá végezetül egy kicsit a személyesebb dolgokra. Gondolom dobosotok, Doc problémáival kapcsolatban már jó páran kifárasztottak. Én mégis rákérdeznék, ha szabad. Nem viselte meg a zenekart?
Nem volt időnk erre figyelni. Doc egy nagyon tehetséges dobos, de ezt percek alatt elveszíthette volna. Problémája az egész zenekar problémája lett, így cselekedni kellett. A lényeg, Doc drogproblémái megoldódtak, bár biztos sosem lehet az ember.
Utolsó kérdés. Mi a véleményed az underground mozgalomról?
Az undergroundban manapság túl sok a versengés, ezért nem igazán érdekel. Koncertezünk, nótákat írunk a többi nem az én dolgom!
