Shock!

Február 3-án, a Kuplungban ismét színpadra lép a Vágtázó Halottkémek. Grandpierre Attilát a koncert kapcsán kértük fel egy kis helyzetértékelésre arról, hogyan is állnak most a világszerte kultikus zenekar dolgai.

Ennyi év után előadóként mi inspirál egy-egy új VHK-koncert előtt, miben ad újat egy fellépés?

Egy VHK-koncert mindig szellemi kihívás, és egyben egészen rendkívüli élmény is. Nem csak azért kihívás, mert ki kell találni, mit játszunk, illetve hogyan készülünk fel, hanem azért is, mert egy koncert elsősorban arról szól, hogyan adjuk elő, miként értelmezzük a zenéket, és hogyan éljük át. Vagyis a kihívás lelki és érzelmi jellegű: azért megyek fel a színpadra, mert tudom, hogy lehetőségem van mindent beleadni, a lehető legjobban ráhangolódni a zenére és arra a felemelőbb, röpítőbb életpályára, életérzésre, amit rejt. És éppen ez a feladatom. Ezek a dalok adnak módot arra, hogy a lehető legteljesebben kitomboljam az életvágyamat, hiszen ezt buszon, munka közben, de még a családi életben sem tehetem meg. Így aztán marad a sport, de a zene annál is sokkal több, mert van benne egy visszacsatolás. Egyfelől a többiek is ott vannak, játszanak, ami engem is inspirál. Észre kell venni, meg kell érezni, amikor jön a lehetőség, amikor kiléphetek a szokásos tudatállapotból, amikor röpülök azután, ami tetszik, és csak az van. Mert ebben az együttjátékban van valami rejtélyes, fizikailag meg nem magyarázható dolog. És persze nem csak egymással tudunk ilyenkor lelkileg összehangolódni, mert a közönség is lényeges szerepet játszik mindebben. Olyan erők dolgoznak egy koncerten, amik egyébként nem jönnek működésbe, és szerintem ez a VHK titka is. Közösségi erők és még nagyobb, kozmikus erők, amikor a zene igazivá válik. Az ember érzi, hogy van a zenében valami rendkívüli, és ez az egész mozgatóereje, és ez az, amiért érzem, minden képességemet mozgósítanom kell egyszerre, mert akkor nagyobb az esély, hogy jön. De még mindig csak egy részét tudtam megérteni, mindig újból és újból nekifutok – ez is az életnagyságú titok része.

Függ-e az adott helyszín jellegétől, méretétől ennek az összhangnak vagy különleges kapcsolatnak a létrejötte, netán a minősége?

Ezt nagyon nehéz megmondani. A kis helyek mindig másfajta élményt adnak, mint a nagyok: a kis klubokban bensőségesebb a hangulat, közelebb vagyunk egymáshoz és a koncerten résztvevőkhöz, és ha a hangosítás is megfelelő, nagyon különleges tud lenni egy ilyen koncert. A VHK-nak persze minden koncertje különleges, de ilyenkor tényleg rendkívüli hatás jöhet létre. Valahogy az is más, ha zárt térben és ha szabadtéren játszunk. Utóbbiakat szeretjük egyébként legjobban: ha a Mátrában vagy valami hasonló helyen éjszaka, a csillagos ég alatt játszhatunk. Vagy mondhatnám a régebbi nagyszínpados koncertjeinket is a Szigeten. De tényleg mindegyik fellépés más és más, és nem is lehet egyértelműen tudni, mitől és hogyan lesznek mások ezek a koncertek – sok mindentől függ. Viszont nagyon is érezhető a koncertek egyedi hangulata, élménye.

És miben tér el ez az említett megfoghatatlan energia mondjuk a Vágtázó Csodaszarvas esetében tapasztalhatónál?

Ez is nehéz kérdés. A Csodaszarvas közelebb áll az ősi népzenéhez és azokhoz az örök erőkhöz, amik ott rejlenek ezekben a népzenékben. Úgy gondolom, emiatt ott jobban jelen van egyfajta életöröm vagy életvidámság, a VHK-ban viszont mindenki sokkal tevékenyebb, mindenki jobban hozzájárul a zenekar életéhez. Szorosabb az együttműködés, sokkal többet próbálunk, tényleg mindenkinek szívügye a zenekar, és egyformán igyekszik kivenni a részét a feladatokból. Ez pedig meglátszik a színpadon is. A személyi összetétel is nagyon nagy jelentőségű. A szombati koncerten egy olyan erős csapattal jelenünk meg, akik között két olyan viszonylag új tag is helyet kap Földi Tomi és Szűcs Antal Mór személyében, akik hozzák magukat, tele vannak energiával, ötletekkel, szellemes meglátásokkal. Mernek kezdeményezni, és jól, lényegesen hozzá tudnak járulni a zenéhez, és érezhető, hogy a VHK-t hajtó ősenergiák rendkívüli mértékben ott dolgoznak bennük is.

Nyáron lesz két éve, hogy Fritz elment. Az általa hagyott űrt miként lehet kitölteni, már ha egyáltalán ki lehet?

Fritz velünk van, gyakran gondolunk rá, hallgatjuk a zenéket, amikben vele játszottunk együtt. Figyelek rá, mit játszott, mit érzett. Igyekszem úgy felfogni ezt a helyzetet, hogy örülhessen annak, hogy az emlékét ápoljuk, őrizzük, igyekszünk továbbvinni. Keressük annak lehetőségét, hogy Fritz szellemisége, lelkisége, zeneisége továbbra is ott legyen a VHK-ban. Lélekben tartjuk a kapcsolatot. A halála utáni időszak persze nagyon nehéz volt, és úgy gondolom, Lujó kilépésében is szerepet játszhatott, hogy a földön már nincs itt közöttünk. Ők ketten évtizedeken át sülve-főve együtt voltak, gyerekkoruktól kezdve, együtt kezdték Óbudán ezt az egészet zenében és barátságban. Ezért is van két új tagunk: Földi Tomit Fritz ajánlotta, Szűcs Antal Mór pedig Lujó kilépésével került hozzánk.

Hogy tapasztalod, a mai fiatalabb generációk mennyire értik-érzik a VHK-t?

Teltházak előtt játszunk. A fiatalok ugyanúgy jönnek, mint régen. Ennek a zenekarnak nem az a lényege, hogy mennyit beszélnek rólunk, illetve mennyien járnak a koncertekre, hanem az, hogy milyen minőségű, tartalmú, szellemiségű zenét játszunk. Az, hogy mit ad a zene, a koncertélmény. Nagyon örülök, hogy bárhová megyünk a világban, ugyanolyan nagyszerű a fogadtatás. Nemrég például Oroszországban, Moszkvában és Szentpéterváron koncerteztünk, és már egy-két perc alatt is hatalmas tombolás alakult ki a nézőtéren. Pedig Szentpéterváron egy egyetemi fesztiválon játszottunk, és a közönség 95 százaléka jól öltözött egyetemista volt, ilyen fehér inges társaság. De ez a zene nagyon mélyen benne van az emberekben, és éppen ezért örökéletű: évtizedek, évszázadok múlva is élni fog. Úgy látom, sok minden változott, de a zenénk, a koncertjeink ma is egyedülálló jelentőségűek számunkra.

Közismert, hogy számos külföldi rockzenész is nagy VHK-rajongó...

Most például a Feketezaj Fesztiválon interjúzott velünk egy francia srác, aki említette, hogy több cikkben is olvasta: Iggy Pop a kedvenceként hivatkozott ránk. Ma is rendszeresen jönnek külföldi visszajelzések, Németországban például most is szerepelni fogunk egy új válogatáson egy dallal.

Új lemez?

Mi az, hogy! Jönnek az új dalok! Ha minden jól megy, még az idén elkészülhet az új lemez! Tele vagyunk ötletekkel.

A február 3-ai koncertre itt lehet jegyeket vásárolni, bővebb információk a buliról itt.