A Without Face zenekart a múltkori pécsi fellépés után próbáltam kicsit erről-arról faggatni, de a látszólag fáradt tagság előtt még hosszú út állt hazáig, így inkább egy e-mailes interjúban maradtunk. Hát, András (ének) és Roomy (gitár) jól kipihenték magukat. Csak én fáradtam le egy kicsit.
Mesélnétek az angliai tartózkodásotokról? Hol is voltatok pontosan?
András: Többnyire kocsmában…. (vigyorog) Nem ám! Igazából Nottingham volt a székhelyünk, mert a kiadó főhivatala is ott található (pedig az angol kocsmák nagyon jók ám…) és mi úgy gondoltuk, hogy ha már közel kell lennünk a zsírosbödönhöz, akkor már inkább üljünk bele. Így hát szó szerint beköltöztünk pár napra az irodába, aminek a kiadós srácok felettébb örvendtek. Gyorsan szerveztek is egy turnét, csak hogy végre eltűnjünk már az irodájukból. (nevet) Na, ezért már megérte.
Hogy érintett titeket, mint zenekart és magánembereket, hogy ilyen komoly döntést hoztatok?
Roomy: Ha menni kell, akkor menni kell!
András: Most milyen komoly döntésről van szó??! Nem mindegy, hogy itthon vagy Angliában vagyok munkanélküli?! Itt se adnak pénzt, pedig a múltkor a néni a munkaügyifogyiközpontban megígérte, hogy szerez majd munkát, aztán meg nem szerzett. Jól átvert, de minket ez nem érdekelt, mert jól leléptünk. Na végül azért csak rendeződtek a dolgok, de mint az ágybakakálás, ez is nehezen ment az elején.
Mit tapasztaltatok kint, mint “nem oda valósi” banda?
Roomy: Hát hogy a másik felén kell közlekedni az útnak! (nevet) Meg hogy ott is szeretik a metalt!!!!! Metal Rulez! Meg ott is emberek élnek! Hát ezt tapasztaltam én!
András: Ja, igaza van Roomynak! Tényleg így volt minden! Na azért még azt hozzáteszem, hogy minket sosem ért semmiféle hátrány, csak mert kelet-európai csapat vagyunk.
És sikerült ebből netán előnyt is faragni?
András: Mármint, hogy kelet-európaiak vagyunk? Oh, persze rengeteg előnyünk származott belőle: pl. hogy ha a kocsmából fizetés nélkül távoztunk, akkor nem értettük a kurvaanyázást!! (nevet)
Roomy: Ja, én kaptam egy csomag húrt ingyé'! Mert magyar vagyok és nem volt pénzem húrra, pedig kellett volna húrt venni, mert mentünk turnézni!
András:Ja, így volt! (nevet)
Milyen volt különben előző anyagotok, az “Astronomicon” lemez külföldi és hazai fogadtatása?
Roomy: Jó! (nevet)
András: Khhhmmm. Hát Roomynak tényleg igaza van! Na most komolyan, azt kell, hogy mondjam, hogy mi nem is számítottunk ilyen sikerre! (Mindenki ezt mondja ilyenkor, nem?!) Persze nehéz volt kezelni ezt a hatalmas sikert (klisé szöveg 1) de mi leküzdöttük a drogot, az alkoholt és homokosok se lettünk (klisé szöveg 2) csak nagyon bedepiztünk, és ezért öngyilkolós filmeket kezdtünk el nézni, aminek a végén mindig happyend van, és ez segített át a krízisen! Itthon, miután végigcsináltunk egy ezerállomásos turnét, a koncertszervezők lassan rájöttek, hogy a Without Face nem egy japán leves, hanem egy zenekar. De azért még akad, hogy kérnek tőlünk egy demót, ha koncertet akarunk szervezni valahová.
Sok ismertebb bandával turnéztatok és koncerteztetek, mit éreztetek a legnagyobb megtiszteltetésnek?
Roomy: Nekem mikor Mike Amott (ex-Carcass, Arch Enemy) aláírta a Carcass lemezeimet!
András: (nevet)
Roomy: Most mit röhögsz?! Tényleg az volt!
András: Jóvanna, elhiszem.
Szóval sikerült olyan arcokkal összetalálkozni, megismerkedni, akiket példaképként tiszteltek?
Roomy: Mikey! (nevet) Lee Dorian (ex-Napalm Death, Cathedral), hát meg a teljes Paradise Lost! Na meg jó volt megismerkedni a Samael-ékkel meg a Cathedral-es orcákkal! Jókat fociztunk a beállások előtt!
András: Így volt! Igazából rengeteg olyan ismert fazonnal futottunk össze, akik így vagy úgy valaha példaképként voltak elkönyvelve. Lehetett válogatni…. Emlékszem, amikor Mr. Lee Barrett (ex-Extreme Noise Terror, Earache A&R manager) úgy bebaszott velünk Hollandiában, hogy… (nevet)
Roomy: Na, ez nem publikus! (nevet)
András: Jól van, akkor ezt nem mondjuk el…
És mi volt a legpozitívabb élményetek?
Roomy: Az egész addigi időszak nagyon pozitív élmény volt!
András: Na de mi volt a legpozitívabb?
Roomy: Hát nem is tudom! Öööööö. Az Arch Enemy turné! Meg a turnébuszunk is!
András: Az, amibe belehánytam?
Roomy: Ühüm, az pozitív volt! (vigyorog) Még a sofőr bácsi is nagyon élvezte! Főleg kipucolni!
András: Ajjajj. Az durva volt. Úgy égett a pofám, de tényleg. Egyébként az nem is az én hibám volt, hanem a Corporation187 (svéd thrash csapat) dobosa tehet róla. Ugyanis ő adott olyan nikotin golyócskát amit a nyelv alá kell rakni, aztán ott tolja beléd a nikotint (vigyázat illegális!!). Persze én nem is dohányzom, sz’al amikor már a negyediket ”szopogattam” akkor szólt röhögve, hogy csak egyet szabad egy nap, mert baromi erős. De akkor már dőlt az orromból a vér, gyorsan kellett cselekedni, sz’al benyeltem egy fél üveg viszkit csak a biztonság kedvéért, ha már nikotinmérgezésem van, akkor legyen már alkoholmérgezésem is. Utána meg szétrókáztam a fejem. Na, ezt nyugodtan cenzúrázd ám ki, ha sérti valaki ízlését. Vagy mijét! (nevet) Aztán másnap meg nem győztem bocsit kérni a sofőrtől!
Ha jól tudom, egy komoly krízis vetett véget a kinti tartózkodásnak, több tag kilépett és hazajött. Ha nem nagy titok, mondanátok erről is valamit?
Roomy: Nem nagy titok. Anyagi okai voltak a hazajövetelemnek. Pénzből él az ember, az meg nekem nem volt. Ott kint is csak pénzért lehet vásárolni, na.
András: Júlia nevében meg ugye bunkóság lenne nyilatkozgatnunk! (nevet) Különben is, Roomy már rég visszatért a bandába.
Volt netán olyan pont, amikor kétségessé vált a zenekar fennmaradása?
András: Áááá, dehogy! Ilyesmi meg sem fordult a fejünkben. Nem azért szoptunk végig éveket, hogy most a siker kapujában széthulljunk, mint a hamis LEGO! Különben meg Roomy nem is akart kiszállni a csapatból, csak úgy hazajönni akart. Igaz?!
Roomy: Ja.
András: Na láttyátok, mi ilyen összetartó csapatocskácska vagyunk.
Mikor döntöttetek úgy, hogy végleg hazajöttök?
András: Én nem döntöttem úgy hogy hazajövök! (nevet) Nem is jöttem..
Roomy: Amikor már elfogyott a pénzem, én akkor döntöttem el.
András: Roomynak elfogyott a zsetonja és hazajött, a többiek meg követték két hónapra rá. De, hogy egy kicsit bonyolítsuk a dolgot: Sasza (szinti) meg én (én) kint maradtunk még egy évet. Vagy többet.
András, ezek szerint te változatlanul Angliában élsz és csak a lemezfelvétel idejére jöttél vissza?
András: Ez így igaz. De kijavítalak, nem a lemezfelvételre jöttem vissza, hanem, hogy részt vehessek az új album megírásában és feldemózásában. A lemezt majd csak később vesszük fel, ergo nekem majd akkor is haza kell repülnöm, ami egy komoly stressz, mert utálok repülőzni. Persze jöhetnék hajóval is, de ne gondold, hogy az sokkal jobb. Aztán ott van még a Csalagút, de… (egyre halkul, egyre halkul e..g sjksmxncvdgdjsdk)
Mivel foglalkozol kint?
András: Most semmivel mert "bent" vagyok. (nevet) De egyébként sokfelé dolgoztam, sok mindent. Legutóbb pl. miniszter lehettem volna, ha kb.10 millió angol állampolgár rám szavaz, de nem láttam rá sok esélyt. (Lehet, hogy kihagytam valamit???)
Mit kell tudni a készülő lemezanyagról? (Tudjátok, itt szokták a bandák azt mondani, hogy a keményebb részek még keményebbek, a dallamok pedig még jobban érvényesülnek…) Különben hány dal lesz a CD-n és mennyire vannak kész?
András: Hát, a keményebb részek még keményebbek, a dallamok pedig még jobban érvényesülnek! (vigyorog)
Roomy: Lesz benne gityó, dob, meg basszus, meg szinti és még női ének meg férfi is. Egyébként a dalok 70%-osan vannak kész.
András: Tényleg?
Roomy: Nem? Jó akkor 65%-a.
András: Na, most akkor a dalok 70%-osan vannak készen vagy a dalok 70%-a van kész?
Roomy: A lemez 65%-a van kész!
András: (nevet) Úgy érzed?
Roomy: Ja.
András: Na, hát akkor erre is válaszoltunk. Címeket írjunk?
Roomy: Ja.
András: Okés (ez nem dalcím) Desperate Man, Arbor Low, When My Eyes Are Open Shut (ez csak 1 dal!), Far From Home, Dare (de ez még nem biztos, hogy ilyen című lesz), stb. (ez sem dalcím).
A szövegekért régen ex-énekesnőtök, Juliette felelt. Most ki írja őket, miről szólnak?
András: Most NEM Júlia írja őket. Én írom őket meg a barinőm. De most még nem áruljuk el, hogy miről szólnak majd.
Talán lesz valami koncepció?
András: Ezt sem árulom el, bebebe!
De a misztikus, Poe/Lovecraft-jelleg marad?
András: Haggyyyyáááá máááá békkééééénnnnnnnn! Nem árulkodok el semmit na. (nevet)
Roomy: Meg köll venni az új lemezt! Ha kész lesz.
András: Addig úgyse tudják megvenni, amíg nincs kész. (vigyorog)
Jó, akkor más téma, András: hogy sikerült új énekesnőt találni?
András: Mi ketten azt nem tudjuk, mert akkor távol voltunk (igazoltan). De gondolom meghirdettek, jelentkeztek, kiválasztottak, beszálltak.
Edina milyen zenei közegből érkezett?
András: Edina Pestről érkezett, nem zenei közegből! (nevet)
Ismerte a zenekart?
András: Hát, azt állítja. Te elhinnéd neki, Roomy?
Roomy: El. (Roomy szenved a röhögéstől.) Na, elhiszem… Hihihihihihi(nevet)
Roomy, az elején két gitáros ténykedett a bandában, de már jó ideje csak te vagy, egyedül. Marad is ez az elképzelés?
András: Hát, szerintem Sanyi olyan jó bőgős, hogy persze.
Roomy: Mit mondjak?! Igen, marad ez az elképzelés, vagy különben én nem maradok a bandában! (nevet) Különben így kevesebb felé kell osztani a nagy gázsikat! (nevet)
András: Na, most itt elmondhatnám, hogy azért nem jó, ha egy csapat nagy létszámú, mert akkor az ügynökségek csesznek koncertet szervezni, mert utálják, ha a supportnak külön buszt kell hozni, meg ilyenek. De nem mondom.
Gondolom még így, egy gitárral sem könnyű kikeverni a zenéteket élőben. Volt ezzel kapcsolatban már kimondottan rossz koncertélményetek?
Roomy: Általában inkább itthon fordultak elő problémák, külföldön nem okozott gondot.
András: Ja.
Milyen különben az angol klubokban a helyzet?
Roomy: Jó! A staff normális és segítőkész.
András: Igen, meg mindenhol van catering (kaja, pia meg minden).
Roomy: Amit elehetünk a főzenekar elől!
András: Meg elihatunk! (nevet)
Mi a legszámottevőbb különbség a hazai klubokhoz képest?
András: Az, hogy emberként állnak hozzánk és nem gondolják azt, hogy a zenész a legutolsó lény. Akár ismert vagy akár nem, mindig tisztelettel bánnak veled!
Mit szóltok volt kolleginátok, Kyrah Megasztáros szerepléséhez?
Roomy: Én nagyon szurkoltam neki! Sajnálom, hogy nem sikerült Megasztárnak lennie.
A kezdetek óta van egy saját stílusa, “arca” a zenekarnak. Honnan jött mégis ez a fura zenekarnév? Van-e valami átvitt jelentése az “arc nélküliségnek”?
András: Ja van! Ez egy japán leves. (nevet)
Roomy: Sütő Petykó (dobos) agyszüleménye! Kérdezgesd őt! (nevet)
Manapság a Nightwish és HIM-vonalon mozgó bandáknak jól megy a szekere. Nem gondoltatok netán rá, hogy kicsit egyszerűbb, közérthetőbb témákkal talán “több babér teremne”?
Roomy: Nem. Áááá, belőlünk ez jön, aztán hogy ez közérthető-e vagy sem?!..
András: Figyusz, ha valakinek tetszik a WF zenéje, az kurva jó érzés, de mi csak azért nem fogunk olyat csinálni, amit mi nem szeretünk, csak hogy “több babér teremjen”! Hát mi vagyunk mi?! Babértermesztő kisiparosok?!
De egy felkérés esetén azért játszanátok Tarjáékkal, nem?
Roomy: Én csak Tarjával! (röhög)
András: Pfujjjj, gáz a csaj! Szerintem tuti sznob! Ha bevágnék valami szado-mazo pózt, tuti, hogy sírva futna ki a szobából! Vagy ha mondjuk forró viaszt cseppentenék a mellbimbajára!
Roomy: Ez már durva lesz! Szerintem az eleje elég!
András: Jól van, akkor abbahagyom! (nevet) Pedig vannak más ötleteim is ám!
Roomy: Ez a rész csak akkor jelenhet meg, ha nem lesz angol verzió!
Azt hiszitek lesz energiám ezt lefordítgatni??? Gondoltatok már rá, hogy feldolgozzatok valami tőletek stílusban távolabb álló bandától egy nótát? Ha most gyorsan választani kéne valamit, mi lenne az?
Roomy: Volt már rá precedens! Sisters of Mercyt dolgoztunk fel, de azóta hányok, hogyha meghallom!
András: Aha, a Temple of Love-ot, de tényleg nem sikerült túl jól. Így aztán abba is hagytuk az ez irányú törekvéseket.
Roomy: Nem a mi hibánkból nem sikerült jól! (vigyorog)
Milyen tribute albumon szerepelnétek szívesen?
Roomy: Without Face! Azt talán el tudom játszani!
András: Én utálok minden csapatot rajtunk kívül… Hi(nevet)
Roomy: Amúgy Carcass, ha már komoly.
András: Én Boney M.
Laza levezető kérdés: Mi szerintetek az élet értelme?
Roomy: Semmi.
András: Bővebben?
Roomy: Prrfffhujjjj (vállvonogatás)…
Roomy: A Forest! (Roomy nagy Nottingham Forest-fan)
András: Na, nem kell itt ilyeneket kérdezgetni a végére! Most mit komolykodjunk, nem?! Na, ihun egy okosság: Életünk értelme hogy nyomot hagyjunk az idő homokjában.
Jajám, "footprints on the sands of time"! (Az első Without Face EP egyik dalából.) No, köszi az interjút, pihenjetek sokat!
