A kanadai Voivod egyike a leginkább alulértékelt zenekaroknak. Technikai tudásuk, kiváló dalaik és egyéni hangzásviláguk miatt bőven megérdemelték volna, igazi áttörést azonban sosem sikerült elérniük, mindvégig megmaradtak a beavatottak kultbandájának. Bár a mainstream siker elmaradt, a '80-as évek végén jelentős népszerűségre tettek szert.
Az 1988-ban megjelent negyedik Voivod lemez, a Dimension Hatröss tökélyre vitte azt a fajta agyas thrash metalt (vagy ahogy akkoriban hívták: techno-thrasht), amit a csapat az első két, még eléggé zajos és kaotikus zenét rejtő lemeze után az 1987-es Killing Technologyn kezdett el játszani. A Dimension egyszerre volt roppant rétegzett és agyas, ugyanakkor letisztult és befogadható. Ezen két elegy pedig egy olyan végeredményt hozott, ami az addigi irányvonal abszolút megkoronázását jelentette.
megjelenés:
1989. október 13. |
kiadó:
Mechanic / MCA |
producer: Glenn Robinson
zenészek:
Denis „Snake” Belanger - ének
Denis „Piggy” D'Amour - gitár
Michel „Away” Langevin - dobok
Jean-Yves „Blacky” Thériault - basszusgitár
játékidő: 44:05 1. The Unknown Knows
2. Nothingface
3. Astronomy Domine
4. Missing Sequences
5. X-Ray Mirror
6. Inner Combustion
7. Pre-Ignition
8. Into My Hypercube
9. Sub-Effect
Szerinted hány pont?
|
A csapat nagyon jó érzékkel rájött, hogy a Dimensionnel felértek a csúcsra, azt az irányt nincs túl sok értelme folytatni, hiszen egy esetleges új lemez csakis visszalépést jelenthet, a Dimension Hatröss tökéletességét úgysem tudják megfejelni. Gondoltak tehát egy merészet, és 180 fokos fordulatot véve előálltak a Nothingface-szel, mely messze a csapat legdallamosabb munkája volt. Az ötödik Voivod lemez úgy lett gyökeresen más, hogy közben a kanadaiak stílusa továbbra is határozottan felismerhető maradt. Az állandóságot Away fifikás és tördelt dobjátéka, továbbá Blacky technikás és igen hangsúlyos bőgőzése képviselték. A változást velük szemben Piggy gitározása és Snake minden eddiginél fogósabb, melodikusabb énektémái jelentették. Bár azok a jól ismert nyakatekert Piggy-témák a Nothingface-ről sem hiányoztak, ám mivel ezúttal a gitársound a '70-es évek progresszív nagyágyúitól merített, a zene karaktere gyökeresen más lett. Ehhez jött Snake minden korábbit felülmúló, kiváló teljesítménye. Bár hangját kifejezetten szeretem a korai lemezeken is, klasszikus értelemben a Nothingface-en énekel először, a végeredmény pedig egészen remek.
A Nothingface-en tehát minden megtalálható, ami miatt a Voivod megkerülhetetlen volt a Killing Technology – Dimension Hatröss lemezek idején, azonban elsősorban a '70-es évek progresszív rockjának a Voivod-féle űr-metallal való házasítása révén valami egészen friss és új formában. A megjelenéskor Away a következőket mondta a lemezről: „Nem hiszem, hogy a zenénk egyszerűsödéséről beszélhetnénk, mert igencsak furcsára sikerült a lemez. Talán inkább az jellemző, hogy a '70-es évek hatásai tértek vissza. Nagyon sok korabeli progresszív zenét hallgatunk ugyanis, gondolok itt például a King Crimsonra vagy a Syd Barrett-es Pink Floydra."
Ennek köszönhető az is, hogy egy káosz-thrash vonalról indult bandától meglehetősen szokatlanul egy Pink Floyd feldolgozás, az Astronomy Domine is felkerült a lemezre. Ráadásul egyáltalán nem is lóg ki az anyagról, ami azt jelzi, hogy a csapatnak nagyon jól sikerült ráéreznie példaképük muzikális hangulatára és tökéletesen sikerült is azt saját világukba átültetni. Away: „A Nothingface egyértelműen visszalépés az előző albumok által kijelölt irányból. Ez sokkal inkább egy rock anyag, semmint thrash metal. Sokkal erősebb a '70-es évek progresszív zenekarainak hatása, mint a thrash csapatoké. Az eredmény pedig az összetett dalszerkezetekben és Snake szerintem csodálatosan ötletes énekében mutatkozik meg. Sokkal közérthetőbb témákat is hozott, mint bármikor korábban." Away fenti kijelentésével nehéz vitába szállni, Snake ugyanis valóban átugrotta a saját árnyékát a Nothingface-szel. Persze a régi Snake is megtalálható egyes dalokban (például X-Ray Mirror), de a Missing Sequences vagy az Into My Hypercube dallamos témáit korábban valóban nem néztük volna ki belőle.
Zenei szempontból - bár egészen más, sokkal letisztultabb megközelítés jellemzi -, a Nothingface épp olyan tökéletes, mint a Dimension Hatröss. A tördelt ritmusokra hozott, pszichedelikus és nyakatekert témákat éppúgy felvonultató, Piggy-féle űr-gitározás totálisan egyedi és megunhatatlan a mai napig is. Ráadásul a Nothingface-re felkerült egy-két igen slágeres téma is (a nyitó The Unknown Knows vagy az Inner Combustion), melyek közrejátszottak abban, hogy a Noise-tól átpártolt csapat végre egy szinttel magasabbra tudott lépni. „Nagyon elégedettek vagyunk azzal, amit a Noise értünk tett, de eljutottunk egy olyan pontra, ahol még nagyobb lehetőségekre és anyagi támogatásra van szükségünk", nyilatkozta Away. „Erre a Noise képtelen volt, így átszerződtünk a Mechanic kiadóhoz. Az ő ajánlatuk tűnt a legjobbnak, és ha egy olyan klasszis csapatnak, mint a Dream Theater, megfelel ez a kiadó, akkor nekünk is jó lesz. Nem akarják megváltoztatni, kommerszebbé tenni az egyéni hangzású bandáikat, és ez nagyon pozitív a mai világban."
Mindez megmutatkozott a Nothingface szövegeiben is, melyek továbbra is az Away fejéből kipattant, a banda egész munkásságán végigívelő koncepció egy új fejezetét nyitották meg. „A koncepció egy utazás Voivod agyába, azonban a daloknak csupán egy része foglalkozik közvetlenül ezzel a témával, a többi nóta csak áttételesen kapcsolódik mindehhez. A dalok a Voivod egy-egy hangulatát közvetítik, különböző történetek segítségével. A címadó például egy olyan valóságos élőlényről szól, aki nincs megelégedve magával, ezért valaki más szeretne lenni. Azonban mások levedlett személyisége sem illik rá, de mire ez kiderül, már késő. A saját levedlett személyiségét már nem tarthatja meg, így végül kénytelen ragaszkodni ahhoz, ami nem is a sajátja. Ezen kívül persze vannak olyan nóták is, amelyek egészen sci-fi jellegűek, és olyanok is, amelyek közelebb állnak a valósághoz. Mélyen paranoiás az album, ez az alapérzése, ez köti össze a dalokat egy egésszé. Mi tényleg így érzünk." Bármennyire is paranoiás lemez a Nothingface Away szerint, az biztos, hogy minden ízében hibátlan, a sötét kezdőhangok után egy lendületes slágertémát is felvonultató, összetett nótává változó The Unknown Knowstól egészen a záró Sub-effectig.
Más volt a Nothingface, mint az addigi Voivod anyagok, szerencsére azonban mind a szakma, mind a közönség jól fogadta, így a zenekar addigi legjobb eladásokat produkáló anyaga lett. A Billboard kétszázas listáján egészen a 114. helyig jutott, Amerikában pedig mára aranylemez lett. A banda ekkoriban turnézott többek között a Rush, a Soundgarden és a Faith No More társaságában is. Away: „Eddig kénytelenek voltunk alkalmi munkákat vállalni, hogy egyáltalán életben maradjunk, most már szerencsére jut pénz a megélhetésünkre. Egy időben egy iskolai könyvtárban katalogizáltam a könyveket, aztán szép lassan odavittem a többieket is, végül egy éven keresztül ott dolgoztunk mindannyian. Rengeteg olyan könyvhöz hozzájutottam, amikről korábban még csak nem is hallottam."
Amellett, hogy Away agyszüleménye a Voivod-figura (egy poszt-apokaliptikus kor anti-hőse), továbbá a szövegírásból, a zeneszerzésből, és a Voivod klipek készítéséből is jócskán kivette részét, illetve a borítókat is ő rajzolta, kreatív zsenije nem elégedett meg mindezzel. „Öt éven belül szeretnék egy teljes komputeranimációs filmet csinálni, melynek zenéjét természetesen a Voivod játszaná", mondta ekkoriban. Bár ez később nem valósult meg, jelzi, hogy a Voivod agya sokkal összetettebben és sokrétűbben kívánta gondolatait megfogalmazni és közvetíteni, mint az átlagos dalszerzők. Ez lehet talán legfőbb oka annak, hogy a Voivod zenéje mind a mai napig különleges és egyedülálló, illetve az, hogy Away mellé olyan páratlan képességű szerzőtársak sorakoztak fel, mint a 2005-ben rákban elhunyt gitáros Piggy, akivel ketten alkották a banda kreatív magját, illetve Blacky és Snake.
A Nothingface mind a mai napig a Voivod-életmű egyik legfényesebben csillogó ékköve, az pedig külön öröm, hogy májusban élőben is elcsíphetjük a bandát, hiszen szinte az eredeti felállásban – Piggy helyén kiváló tanítványával Daniel „Chewy" Mongrainnel – koncerteznek a Club 202-ben. Zenei csemegékre vágyóknak ott a helyük.
A Voivod tehát május 11-én ismét Budapesten lép fel. További részletek a Concerto honlapján.
Hozzászólások
az angel rat után kapásból kihoztak egy olyan gyöngyszemet outer limits címmel, ami számomra a zenekar 2112-je, vagy meddle-je
igenis óriási fejlődés mutatkozik azon a lemezen és a negatron utáni phobos is óriási kreativitásról ad tanúbizonyságot .
sztem a phobos utáni lemezek lettek "gyengébbek" persze csak az ő mércéjükkel
az hogy anno visszamásztak a durvább zenékhez, nem jelenti a rajongók kegyeinek keresését, mert azon az underground alatti szinten, ahol ők álltak, nem nagyon voltak óriási lemezeladások akkor sem, mikor a "csúcson" voltak a nothingface-szel(kb 2-300ezer elment belőle, ami ma óriási szám, de 89/90-ben nem volt olyan mellbevágó, de legalább meg voltak belőle
amúgy addig a pontig tényleg a legdallamosabb volt
Tényleg. Nevedből nézve nagy rajongó lehetsz. Az Angel Rat meg az Outer dallamosabb mint a Nothing.