Shock!

Szeretek ilyen estéken már jóval korábban a helyszínen ténferegni, segíteni összegányolni a cuccot, esetleg a legelső sört - ekkor még van hideg - kérni a pultnál és várni az érkező ismerősökre, barátokra, beszélgetni kivel - mi van … Rákészülni. Szóval már javában a nyárban rohangásztunk a sík ideg Bakóval (nem tud ez az ember lazítani …), ámbátor eredményesen, mert szerintem mind hangban, mind hangulatban, mind nézőszámban sikerült felülmúlni az első, még télen megrendezett fesztivált, ráadásul erről még vágott videoanyag is készült. Jó, jó, a lényegre térek.

A Dying Wishé volt a nyitás hálátlannak mondható feladata, ráadásul ők voltak az egyetlen dallamosnak mondható produkció, hiszen az estét inkább az extrémebb - vonal kedvelői mondhatták magukénak. És mégis … A Wish-nek már egyre komolyabb rajongótábora van - méltán - Debrecenben (is). A megszokott módon profi bulit nyomtak, szerintem élőben lényegesen húzósabbak, mint lemezen. Nem az én műfajom ugyan, de minden metalista számára kötelező tananyagnak tartom koncerten. A stílus egyik hazai alapcsapata.

Szeg: Numb, Necropsia, Trident… stb. ahonnan a quartet legénysége verbuválódott, létrehozva a modern/extrém metal különféle stílusainak egy bivaly hangzású olvasztótégelyét. Gitár, bass, dob, ének és úgy tűnik ez elég egy korrekt zúzáshoz. Nagyon jó maxit hoztak össze egyébként Fit of Rage címmel. Én még azért az eredetiséget kissé hiányolom és a frontember is lehetne kissé szerényebb. A tehetségük viszont vitathatatlan.

Cadaveres De Tortugas: az est - számomra - első komolyabb meglepetése, hiszen láttam már őket többször, de valahogy sosem fogott meg ez a csapat. Viszont idei lemezük (Salvo Karma) a hazai pálya egyik újabb és igencsak fajsúlyos dobása. Extrém, modern, ugyanakkor metalosabban húzós, mint az előző lemez, remek stúdiómunka, és ami külön erény, arányosan, agyasan összeszerkesztve. E rövidke lemezkritikát tekintsük afféle célirányos kitérőnek, mivel a koncertműsorban az új anyag jó néhány száma is helyet kapott. Zsombi helyén (bár tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb kifejezés ide, bocs!) Kecskés Péter a Neck Sprainből. Kár, hogy élőben nagyon nehéz nem masszaszerűen megszólaltatni ezt a remek zenét, tekintve, hogy így épp az egyik fűszer, a komplexitás vész oda. Ez a csapat sokkal, de sokkal jobb, mint amilyennek elsőre gondolnánk … Gondoltam. Bocs. A Sepu szám meg külön is szíven talált.

Neck Sprain: beérett, profi, állat produkció. No comment. Az "új" gitáros az ex-Ektomorfos Janó Misi (sajnos a két zenekar között ez némi feszültséget is generált, de ez leginkább rájuk tartozik). A Sprain 2000 egyik kihagyhatatlan bandája és kész. Ennyi.

Replika: Végre! A Replika immáron nem csak Csató Peti egyszemélyes projectje, a második - feledhető - felállás után ismét markáns, tehetséges, elkötelezett ritmusszekció van mögötte, vagy inkább mellette a két ex-Neochrome tag, a dobos Szabó Gergő és a basszeros Falat személyében. Utóbbi tán még fotogénabb, mint Csató, csak egész máshogy. Gergő személyében egy igazán virtuóz, energikus, gyors, modern felfogásban játszó dobos került a zenekarba, akinek szerepe nem csak a lélektelen szegelésben merül ki, hanem jelentősen színesíti, dúsítja, brutalizálja a megszólalást (ez igaz persze Falatra is)… A lényeg: elkötelezett és tehetséges muzsikusok alkotják most a Replikát, Csató egyre jobb frontember, szerintem ő meg Farkas Zotya viszik itthon most a pálmát. Gyilkos koncert volt, nagyon gyilkos. Ősszel jön ki az új lemez.

Ektomorf: Előrebocsátom, meglehetősen elfogult vagyok, tekintve, hogy a 'morf abszolút kedvencem itthon. A tavalyi koncerthez képest is rengeteget fejlődött a zenekar, lélekben és zenében egyaránt. A műsor gerincét az új ill. a "kék" lemez képezték (a fontossági sorrend is nagyjából ez volt). Volt persze Soulfly is. Gyilkos, energikus, tüzes, rituális - ilyen ma nekem ez a "megújult" Ektomorf. A közönség is elképesztett egyszer-kétszer (kezdem hinni, hogy a zenekarok részéről nem csak duma, hogy nagyon jó a debreceni publikum), többek között azzal, hogy a roma szövegeket is kívülről fújta jó néhány arc, akikkel végigfetrengtem majd' az egész koncertet (Köszi, Kriszta, hogy visszazavartál és vigyáztál a cuccaimra!). Magasan az egyik legelkötelezettebb koncertbanda itthon, akik a Kalyi Jag lemezzel maradandót alkottak vitathatatlanul (mondjuk a lemez akusztikus részeivel, a roma népzenei betétekkel, sokszínűségével egy egészen más minőséget képvisel). Lélektől lélekig. Felkavaró, csontzúzó, hiteles. A koncert külön extrája volt számomra Józsi látványos, professzionális ütőhangszeres munkája, tekintve, hogy a lemezről nem derült ki számomra, milyen hihetetlenül jó képességű zenész került a zenekarba az ő személyében. Hajnali kettőig garantált őrület. Ektomorf.

Zárszó: nem is tudom… Talán, hogy keretes legyen a szerkezet: koncert utáni benyomások… A maga műfajában mindenki maximálisan jó volt, teljes erőbedobással muzsikált. A hangzással - mint mindig - voltak olykor problémák, de így is lényegesen jobb volt a tavalyinál. Komolyabb nézeteltérések, balhék nélkül úsztunk meg minden, hál' Istennek és itt külön kiemelném újfent, hogy milyen normális a debreceni közönség… Csak talán azt az új módit kéne gyorsan kiiktatni a szokásból, hogy bunyó helyett most épp az üvegeket a földhöz vagdosni divat… Jó dolog a békesség, barátaim, vigyázzunk egymásra! Koncertre meg immár a zene meg a buli kedvéért járjunk… Príma zenekaraink vannak, higgyétek el, érdemes…

PS: koncerteket ugyan nem szokásunk pontozni, de ez full extrás volt, megérdemli a 10-est mindenki, stáb, közönség, bandák egyaránt… Szóval köszönet illet mindenkit, szuper este volt! Legalábbis szerintem.