Shock!

Hosszú-hosszú keresgélés után találtunk rá erre a - rockklubnak enyhe túlzással sem nevezhető - helyre. Úgy tűnt, túl korán érkeztünk. A két zenekaron kívül csak a közeli ismerősök sétálgattak a folyosón. ĺgy a résztvevők a későbbi kezdés mellett döntöttek. De csak újabb és újabb ismerősök érkeztek, és szinte mindenki a Grand Jeté műsorára volt kíváncsi.

Legalábbis ez derült ki, mikor végre a Burn a húrok közé csapott. - Hű, apám! - mondta volna kedvenc kollégám, ha történetesen ott lett volna, mert a lendület, amivel a - számomra teljesen ismeretlen - fiúk zúzni kezdtek, szinte hanyattlökött a székről. Bevallom, számomra a legizgalmasabb Czuppon Lajos bőgővarázslata volt, szinte kocsányon lógattam szemeim. Na, nem mintha Németh Balázs gitáros, vagy Győri Szilárd játéka uncsi lett volna, de hát még azoknak az állítólagos szenteknek is maguk felé hajlik a keze. Az első szám egy új(abb) szerzemény volt, cím és szöveg nélkül. Nekem speciel nem is igen hiányzott (mármint a szöveg). A hangfalakból áradó adrenalinlöketek bőven pótolták a nóta ezen hiányosságát. A demós nóták, és még egy szöveg nélküli, frissebb szám mellett a repertoárban szerepelt egy Deftones, illetve egy Fear Factory feldolgozás is. A Fear Factory dallamos refrénjénél Balázs el-el csúszott, de az összhatást ez sem tudta lerontani. Az egész bandát egy-két hibácska kivételével a precizitás, és a profizmus jellemezte.

Kellemes meglepetés volt számomra a buli, amit viszont - sajnos - nem mondhatok el a második zenekarról, A Grand Jetéről. Talán a tapasztalatlanságnak tudható be, vagy az összhangot nem találták meg, de én nem egy öttagú zenekart láttam a deszkákon, hanem öt egyszemélyes bandát. Sajnos a fiúk (+1 lány) inkább azzal foglalkoztak, hogy jól érezzék önmagukat, minthogy a közönséget tiszteljék meg a precíz, pontos - és főleg nem hamis - zenéléssel.

Az oké, hogy majdnem mindenki miattuk jött, a nagy többség velük együtt énekelte a saját szerzeményeket is, de talán pont ezért lett volna jó, ha a hallgatóságot egy profi bulival lepik meg. Remélhetőleg csak a túl friss tagcserék nyomták rá bélyegüket a társulat teljesítményére, hiszen változó felállással piszok nehéz folyamatosan maximális eredményt felmutatni. Ennek ellenére kívánok minden jót a zenekarnak, hiszen a mai zenei életben rockzenével foglalkozni nem könnyű vállalkozás.