Shock!

Lukács Péter nevét annak idején a “Ki Mit Tud?”-ból ismerhette meg az ország, ahol még a Warning! zenekar tagjaként instrumentális gitárzenével kápráztatta el a nagyérdeműt és Antal Imrét. Megnyerte a verseny hangszeres kategóriáját, beült a mexikói utat nyertek közé a kisvonatba, a szakma nagy jövőt jósolt neki, aztán - ahogy az itthon lenni szokott – sok hír nem jött az ifjú gitár-titánról, hiába kutattam. Bár egyszer hallottam egy koncertről, ahol Szekeres Tamás vendégeként lépett fel, jó is lett volna látni őket, de persze csak pár nappal az esemény után jutott fülembe a hír…

Azóta beköszöntött az internet kora, és ma már minden érdeklődő ellátogathat a www.lukacspeta.hu honlapra, ahol sok infó, kép és zene várja különböző korszakokból és stílusokban. (Ajánlom az Art In Frame nevű art-pop formáció mp3-ait, hiányolom viszont a Warning!-éra zenéit és talán a Ki Mit Tud-os videókat!). Megtudhatjuk, hogy Péter ma stúdió- és session-zenészként sok formáció mellett a European Mantra oszlopos tagja, és itt kiélheti magát: felszabadult instrumentális jazz-rock zenét játszik 3 társával, köztük Borlai Gergő dobtudóssal. Örültem, hogy egy hirtelen jött pesti út napjára esett a buli, mivel régóta szerettem volna élőben látni/hallani ő(ke)t.

Nem vagyok különben nagy jazz rajongó. A mesterfokú hangszeres tudás persze elismerő bólintásra késztet, de az öncélú villogás és témahalmozás sokszor unalomba fullasztja az elsőre izgalmasnak hangzó produkciókat is. Itt szerencsére nem ez volt a helyzet, hiszen minden dalban volt valami meglepő váltás vagy zenei geg, a srácokat pedig szétveti az energia, és ezt bele tudják pumpálni a muzsikába! Sejtettem, hogy free-jazzbe hajló jammelések és nagy gitár- és dobtémák fognak szembejönni, de mégis meglepett, hogy mennyire keménykötésű riffeket pakoltak az elszállások és hangszeres szólók közé! Péter gyönyörű héthúros-piezos Ibanez gitárjából minden elképzelhető (és elképzelhetetlen) hangot kicsiholt, az első dalban például talk-boxot idéző zajokkal kísérletezett, így a mikrofonba énekelt/artikulált szótagok vadul széteffektezve törtek elő a hangfalakból.

Nagyokat mosolyogtam, mikor egy mókásan hápogó dallamból hirtelen kb. Nevermore-szintű riff kerekedett, ami alatt Gergő korai Carcasst idéző blastbeatig fokozta a dobtémát. (Ennyit arról, hogy jazz-koncerten voltam…) Aztán persze újabb váltás, majd játékos prüntyögés, mint a Tom és Jerry kergetőzős jeleneteiben. A legjobb poén az volt, mikor egy irtózatosan befordult improvizálás egyszer csak csontig letisztult, mindenki megpihent az adott hangon, Péter átszellemült arccal énekelt valami szerelmesen csöpögős “Baby, I will love you forever”-dallamot, majd ugyanolyan hirtelen egy hajmeresztő gitárszólóba váltott át. Apropó haj: meg kell jegyeznem, a szépszámú közönség felét nagyrőzséjű gitártanoncok tették ki, sokan metallista pólókban. Ők feszülten figyelték Peta ténykedését, ő pedig brillírozott, így a Michael Angelo előtt remekelő Madarász Gábor után pár nappal meg lehetett lesni kis hazánk másik “zseniális őrült” gitárosát is. Nagyon jó lenne, ha Péternek lehetősége nyílna végre egy gitárközpontú lemez készítésére, ahol saját zenei világát prezentálhatná, mivel biztos vagyok benne, hogy a Neotones lemez nem tőle hangos.

De addig is itt a European Mantra, látogasson el a koncertjükre, aki teheti! Ajánlott kirándulás minden nyitott zenehallgatónak, mert aki szereti pl. a King Crimson és Eclipse zenekarokat, itt sem unná magát, sőt! Liquid Tension Experiment és After Crying rajongónak pedig egyszerűen kötelező! Előbbinél persze kötetlenebb, kicsit játékosabb, utóbbinál zúzósabb, klasszikus zenei hatások nélkül, de mindenképp üde színfolt a hazai palettán. Nem öreges sznob-jazz, sokkal inkább modern fúziós metal, ha szabad ilyet mondani.
Sajnos az utolsó metrót el kellett érnem, így 11 után kicsivel egy C#moll7/9/13b (vagy hasonló) akkord kíséretében elhagytam a termet, bár nagyon-nagyon szívesen hallgattam volna még tovább a szertelen témákat. Sokat elmond a koncert utáni hangulatomról, hogy a velem levő 8-10 CD-t végigböngészve végül is a Spiral Architect ultraprogresszív agymenése kötött ki a discmanben, úgymond levezetésként.