Shock!

Hogy miért is írok erről a két tucat embert behozó buliról, ami az igen jó nézőszámot felmutató Black-Out buli másnapján volt a pécsi vasútállomás tőszomszédságában, és a fellépő zenekar nevét a környék underground szakértőin kívül igen kevesen hallották csak? Pont azért, hogy ezek a tényezők – ha csak kis mértékben is – de változzanak.

A fura nevű I Got Some (elsőre én sem tudtam, hogy happy punk vagy emo hardcore fog-e szembejönni a pódiumszerű színpadról) felállásában annyi szokatlan, hogy a nagyrőzséjű frontember és a kedves mosolyú énekesnő nem a szokásos “öblös hörgés és filigrán szoprán” (azaz a Szépség és a Szörnyeteg) sablon alapján vágtak neki az énekszólamok kidolgozásának. Zsófi kellemes (de kicsit visszahúzódó) hangjára Csonti – ha nem jól értettem, akkor bocs – sokszor rátercel, fölésikít, és csak néha van érezhetően mélyebb tartományban. Sokszor kerülgeti egymást a két hang, a riffelős metal zenére érkező dallamok elég váratlanul tudnak tekeredni. Ez az aránylag eredeti törekvés mindenképp dicséretes, még ha helyenként nem is jött úgy át élőben, ahogy azt a kiötlők szerették volna – talán a Without Face zenekarnak voltak esetenként hasonló elgondolásai.

Zenei részek tekintetében viszont az I Got Some jelentősen különbözik a mostanában igen nagy csendben gubózó veszprémi progresszív-gót csapattól. A pécsi hatos dalai jóval rövidebbek, könnyebben megfoghatók, és refrénjeik is ragadósabbak – inkább a lendület dominál bennük, mint a szomorkás misztikum. Azonban a zenei részekkel sokkal jobban el lehetne játszani. Bár talán csak a koncertkörülmények miatt nem jött át minden finomság – no, meg a tíz-tizenkét, aránylag egységes hangulatú saját dal nem is adott elsőre túl sok kapaszkodót. Mindenesetre bíztatom mind a gitárosokat, mind a ritmusszekciót, hogy törekedjenek az ötletes tálalásra.

Nagyon frissen hatott a zenekar hirtelen levonulása, és Matus mester ezt követő pár perces dobszólója. A három ráadás dal közül főleg a Trust tetszett, de még számos témára felkaptam a fejem, csak sajnos nem sikerült a sok-sok infót hosszú távon rögzíteni. Abszolút hangulatos muzsikának voltam fültanúja, nagyon kellemes meglepetés volt az I Got Some világa.
A már leírtak mellett még egyszer nagy gratula és köszi a csapatnak (és Fidó hangosítómesternek), és még pár jó tanács: 4-5 számot jól felvenni (nem kell azonnal 15), honlapot készíteni, promózni és hirdetni ezerrel, több kis csapattal karöltve. Nem mondom, hogy a világhír áll az út végén, de igen jót tenne a vérfrissítés a környék zenei életének.