Shock!

Először is hatalmas köszönet a Negative Artos szervezőgárdának, hogy lehetővé tették ezt a vidéki klubkoncertet, ami a svéd Katatonia (és persze a Gire) "nyilvános próbája" volt a másnapi Metal Mania fesztiválra. Így az Anathema után újabb közkedvelt underground legendát tapasztalhattunk meg közvetlen közelről a szegedi JATE Klubban. Ha szabad javasolni pár nevet, akkor ezután az Opeth, az Amorphis és a Green Carnation jöhetne!

Kicsivel a kezdésként meghirdetett 20.00 után nyílott ki a nagyszobányi koncertterem ajtaja, és belépve örömmel hallottam, hogy a hangfalakból Thy Catafalque (a Gire-szintis Kátai Tamás másik projektjének muzsikája) árad. Pár perc után megjelent a színen a pár éve trióra apadt makói zenekar, a Gire is, és Aranyhajnal c. dalukkal kezdetét vette intenzív, kb. 45 perces műsoruk. Kicsit megijedtem, mert a kíméletlenül vastagon szóló húrosok és a szintiről érkező mechanikus dobütemek teljesen maguk alá temették a hipnotikus-tekergős billentyűtémákat. Jaj. Pedig a srácok zenéjének legüdébb színfoltját pont azok szolgáltatják! Pedig ismerve a nótákat és pár lépésről nézve Tamás küzdelmét a KORG-gal (aki látta Shine! - Ragyogj c. filmet, az kb. sejtheti mennyire beleadja és beleéli magát a "Művész Úr" minden leütött hangba), guvadó szemekkel koncentráltam a hangerőpotira, de az csak nem csúszott még feljebb.

Az Éjmély lebegő-pulzáló témái alatt pedig a mikrofon kezdett rendetlenkedni, ami láthatóan zavarta is az énekes-gityós Zolcsit, és azt is megtapasztalhattuk, hogy az előre programozott dobalapok miatt sajnos abszolút elvész a zenélés spontán jellege, hisz ha kimarad egy sor, nem lehet hátrapislantani, és egy üres ütem után rendesen beszállni. De ez a kimaradt sor volt az egyetlen kis baki, és abszolút nem zavart senkit, gondolom. Mindenesetre a buli elején izgultam, hogy ezek az apró malőrök ne rontsák el a zenekar eddigi pályafutásának egyik legfontosabb koncertjét, hisz nagyon odarakták magukat a srácok, mind dalok, mind színpadi jelenlét tekintetében. Tamás mellett még a bőgős Hermann Balázs agresszív mozgása és hangszerkezelése (szegény bőgő…) szolgált látnivalóként, de a néha szavaló, néha acsarkodó Zoli is szuggesztív látványt nyújtott fekete BC Rich gitárján reszelve.

A harmadik Az őzek futása egy új dal, ami igencsak harapósra sikeredett, remélem, hogy nemsokára az első Gire lemezen fogom viszonthallani. Hat demó után nagyon ideje lenne! A dalok szövegvilágát Tamás regélő, őszidéző, időfejtő versei adják, és egyetlen negatívumként talán annyit lehetne megemlíteni, hogy helyenként néhány hangulatosan békés sort passzintottak agresszívabb riffekre, amik így vesztenek hatásukból. De a Tiamatnál is volt "honeymoon - silverspoon", szóval a Gire-féle "csipketea" is megszokás kérdése. A 99-es Törjön Testünkre sokan felkapták fejüket, majd ezután következett a Bábel c. remekmű, és elégedetten nyugtáztam, hogy már a szintitémák is átjönnek az örvénylő riffek alól, és innentől magával ragadott a hibátlan zenefolyam.

A Nyártáj és a klipes Eocén Expressz (hatalmas nóta, a végén levő riff élőben szinte ledarált) után még egy Sepultura feldolgozást kaptunk. A brazilok Propaganda-ja természetesen át lett gyúrva, így nem lógott ki a saját dalok közül. A zenekari tagok bemutatása is itt történt meg egy rövid kiállás alatt: "Kátai Tamás, Hermann Balázs, Kónya Zoltán" és mindezt egy öblös hörgéssel beinduló újabb riff tetézte. Frappáns és egyszerű, akárcsak a nyúlfarknyi, minden allűrtől mentes konferálások. Nagyon szimpatikus zenekar volt a Gire már lemezen is. Most, hogy élőben is azt kaptam tőlük, amit reméltem, még jobban tisztelem kitartásukat és eredetiségre való törekvésüket. A nagy taps és az éljenzés-visszázás (de sajnos nem volt idő plusz dalra) azt bizonyította, hogy sokan vevők a srácok industrial-dark-prog-ambient metal (és még sok más) zenéjére.

Az utolsó akkord lecsengése után kb. negyed órával már a Katatonia tagjai törtek utat a színpad felé az első sorban toporgók közt, majd kis babrálás után azzal a két dallal kezdtek, amit mindenképp hallani akartam: Ghost of the Sun és Criminals, a Viva Emptiness lemez két legnagyobb nótája. Azonnal leszűrhettük, hogy a csapat nem nagyon változott a múltkori pesti koncert óta. Imidzsükre azóta sem helyeznek nagy hangsúlyt, Anders Nyström (gitár) még mindig szegecses metal harcosként virít, szemben a Norrman tesók tornacipős lezserségével. És persze az énekes Jonas sem vett szolibérletet, azaz változatlanul vizihullás sápadtsággal kapaszkodik a mikrofonállványba, de amíg jellegzetes hangján tolmácsolja sejtelmesen depressziós versszakait és nagyívűnek nem nevezhető, de mégis fülbemászó refrénjeit, addig ezt is elnézzük neki.

Tény, hogy a Katatonia nem mutat jól színpadon. Főleg Gire-Balázs után volt fura, hogy a bal oldalon csak pár old-school gitáremelgetésre futotta. Lehetett volna kicsit mozgolódni, beleélést tanúsítani, mert a terem fele azért pörgött rendesen az utolsó két lemez lendületes dalaira koncentráló programra, ami egyébként kárpótolt mindenért, amit látvány és hangzás szinten hiányoltam. Valószínűleg a két gitár sokszor szinte disszonanciáig fajuló dallamvilágának összeegyeztetése a nehéz feladat, és bár most mindent kihallottam (nem úgy, mint Pesten), de mégsem volt annyira ütős a megszólalás. Tény, hogy sok pontatlanság és csúszkálás is előfordult, ami azért kiküszöbölhető lenne.

Mielőtt még azt sugallnám, hogy nem élveztem a bulit, elárulom, hogy nagy hajlóbálás és énekléssel töltöttem a kb. 70 percet, még ha kedvenc lemezemről, a Tonight's Decisionről csak a nyitó For My Demons hangzott is el. Viszont sorjáztak az legutóbbi lemez nagy témái: Evidence, Wealth, és utolsó előttinek a nu metal riffes Sleeper. Majd zárásként ("elvileg ráadásnak gondoltuk, de mivel nincs a színpadnak hátsó kijárata, eljátsszuk most" - béna kifogás) jött a Brave Murder Day "gyilkolós dala", a végig hörgéssel kísért Murder. Ha jól láttam, Jonas itt már kicsit küszködött, de valahol érthető, hisz egy-két bemordulástól eltekintve ma már abszolút nem így énekel. Teljesítményére különben nem lehet panasz, a régebbi lemezeken még határozatlan témák már sokkal erősebbek, és néha érdekes újításokat vitt a már ismert dallamokba. Továbbá jó volt hallani, hogy a tavalyelőtt még nem túl aktív Anders sok helyen szólamozott rá, így kiemelve bizonyos részeket, pl. a Tonight's Music és a Future Of Speech dallamait.

Sajnos nem játszottak új dalt, pedig vártam valamit, hiszen tudtommal már stúdióznak az új lemezzel. Aztán persze I Break és Black Session nélkül távoztunk, amiért kicsit nehezteltem is. Sebaj - gondoltam - majd otthon meghallgatom eme klasszikusokat. Viszont itt jön az est nagy törése… A koncert után még órákig a klubban tartózkodva sajnos nem csak DJ Alma és DJ Marci rettentő zenei ízlését kellett elviselnem, hanem végignézhettem Norrmanék mértéktelen italozását is, ami először mókás volt, de a hajnal 4 körül katatón fél-kómában ténfergő két zombi látványa eléggé megrázta zenekaruk gondolati mélységének hitelét. Tudom, az főleg Renske hatásköre, de ő is csak harmadikra tudta felhúzni sapkáját, mikor végre előbújt az öltözőből. Asszem várok pár hetet, mire legközelebb belefülelek valamelyik kiadványukba, mert most a No Good Can Come Of This (semmi jó nem származhat ebből), Saw You Drown (láttalak (tüzes)vízbe fúlni), és A Darkness Coming (közeleg a sötétség) címek új értelmet nyertek. Remélem, hogy azért Pestre odaérnek (Will I Arrive) és kicsit összekapják magukat a fesztiválra (Clean Today), hogy jó legyen a Tonight's Music.