Shock!

Nem tudom, ki hogy van vele, de pl. nekem a Szilveszter körüli felhajtás nem jelent semmit. Régóta azt tapasztalom, hogy év közben vannak a legjobb bulik, az esztendő utolsó napján tartott mókázás ezekhez mérten legfeljebb amolyan vidám(nak szánt) búcsú az óévtől. Nos, délutántól kora estig elvileg még messze nincs az a totális bulihangulat, ám ez az öt fellépős fémparty, hogy úgy mondjam, eléggé rendben volt.

Az Elysian nyitotta a sort. A srácok szinte a semmiből tűntek elő egy olyan bemutatkozó demóval, amely a dallamos heavy metal muzsika hazai élvonalával legalábbis abszolút versenyképes. Élő teljesítményükön viszont akad még javítanivaló. A csapat egyik komoly erősségének számító vokálmunka élőben is meggyőző volt, az elvárható lendületes előadásmód, az aktív mozgás azonban elmaradt. A következő stúdióanyaggal és rengeteg koncerttel a hátunk mögött 2003 végére már lehet számolni velük...

A hét szűk esztendő után újjáalakult Monastery brutális produkciója ellenben A-tól Z-ig "ki van találva", a PeCsa színpadán sem veszett el a csapat. A jól megtermett frontember eleve figyelemfelkeltő (a hangjáról nem beszélve!..) és a többiek is hozzáteszik a magukét az akcióhoz. Zeneileg a dobos átgondoltan komplex játéka tetszett a legjobban, a feldolgozásokat szintén ügyesen választották ki: elhangzott a Slayer-féle Disciple, a Napalm Death Greed Killingje és az Out Of Hand nótát is szokták nyomni az Entombedtól! Mai megszólalású, death/thrash hatásokat is hordozó extrém metalt hallottunk, professzionális színvonalon.

A profizmus és a hasfejlesztő vokalista a Cool Head Clan esetében is adott, csakhogy ez valami egészen más. Rém egyszerű (gyakorlati szempontból nézve: jól táncolható...), gitárdús punk-rockot tolnak Molics Zsolték, nem kevésbé egyszerű, sőt néhol otrombán trágár szövegekkel és konferálással. Számomra a zene nem az egy versszakra eső "bazmeg"-ek száma alapján lesz dögösebb, de nyilván van olyan is, aki másképp gondolja...

A CHC által is megénekelt Kurszk tengeralattjáróval ellentétben a veterán Auróra zenekar egyszerűen elsüllyeszthetetlen. Nem vagyok törzsvendég a koncertjeiken, nem is mindegyik anyagukat ismerem jól, de a most látottak az előző mondatban leírtakat igazolták. Ideális pogo-blokkot állítottak össze a rendelkezésükre álló szűk egy órában "Best Of Auróra" címszó alatt, rengeteg muzsikával, lényegretörően rövid átkötő szövegekkel Vigitől.

Ekkorra már nagyjából összegyűlt a remélt félháznyi közönség, és bár a főbandaként színre lépő Moby Dick ennél sokkal népesebb táborhoz szokott, annál dicséretesebb, hogy pusztán a buli kedvéért elvállalták ezt a fellépést. Elvállalták és hozták magukkal a tőlük elvárható gyilkos hangzást illetve fényeket - eddig, azt hiszem, senkinek nem mondtam újdonságot. Műsorra kerültek viszont olyan régen játszott vagy elfeledettnek hitt számok, mint a Prométheusz, az Átnevelés vagy a Talpak. Sőt, egy vadonatúj szerzeménnyel (Mennyből az angyal) gondoskodtak Smiciék arról, hogy ez a fémszilveszteri ne csak egy újabb óriási koncert legyen, hanem annál is több! A nóta a Kegyetlen évek intenzitásának és az Indul a boksz naprakész irányvonalának ötvözete, tele gyors tempókkal és váltásokkal, vagyis igazi 2003-as Moby Dick. Most már nyugodtan térjünk át erre az évszámra, hiszen az idén új albummal jelentkezik a négyes, majd jön az egész országot felrázó turné. Addig is méltóképpen zárták velünk az óévet a soproniak, jó volt együtt búcsúztatni 2002-t azzal, hogy "Véged van, good bye!"