Shock!

Mióta kézhez kaptam a Salvus bemutatkozó lemezét, elég sokszor megfordult a lejátszóban a „Minden Kezdet” c. korong, és szerintem cseppnyi elfogultság nélkül kijelenthető, hogy egy újabb egyéni hangvételű csapat tette le névjegyét az itthoni rockzenei underground sajnos túlontúl apróka (értve ezalatt a lehetőségeket…) asztalára. A srácokat az Imago EP óta ismerem, már többször elcsíptem őket élőben, és a Depresszió turnén való szereplésük pécsi dátumát is már jó előre bevéstem a noteszbe, és Pötörke Zoltán bőgős-frontembör személyes meghívása (újfent köszi!) után már egyértelmű volt, hogy nem lehet ellébecolni a bulit.

Szóval ott álltam a pécsi Ifjúsági Ház nagytermében, körülöttem kb. életük első sörét kortyolgató tizenévesekkel, a hangfalból Black Label Society repesztett, és feszülten vizslattam a színpadot, hogy hátha mozdul valaki/valami. A négytagú csapat matinéidőben, kb. 7 órakor bukkant fel a deszkákon. A hangzás már a kezdő Torkon Felejtett Tüskék alatt kiváló volt, csak a bal hangfal vacakolt egy kicsit, így a Telecaster-forma hangszerrel kiálló Kokavecz András oldaláról átigazoltam az „új” gitáros Pötörke Gábor elé, akihez koncerten még nem volt szerencsém.

Elégedetten konstatáltam, hogy – bár a szólók oroszlánrésze változatlanul András ujjai alól tört elő – kiváló hangszeres ő is, és egy-egy bekiabált sorral klasszul megtámogatta öccse énekét, pl. a Rólunk Szól alatt. Ez nekem eddig hiányzott a csapat koncertjeiről, bár Zoli éneke mindig is volt annyira erős, hogy egyedül is megállta a helyét, viszont érdemes lesz tovább kísérletezni a dologgal, és a lemezen hallgató igényes énekszólamok közül egyet-egyet élőben is megidézni!

A lemezkezdő Kulcslyukon Át A Világ harmadikként érkezett jól összerakott refrénjével, és örömmel láttam, hogy a közönség – amely változatlanul főként a főbanda névadójául szolgáló lelki kórság elsődleges célcsoportjából tevődött össze – is egyre gyarapodik, és elégedetten bólogattak, sőt, egy kis pogo-kezdeményt is tapasztaltam a hátam mögött. Ezt követte a klipes Bábok A Címlapon, ahol Zoli éneke tényleg hidegrázósra sikeredett, majd a Lejtőn szólójával jött a következő libabőr, ahol a srácok szinte a klasszikus Scorpions piramisát megidézve borultak a bő egy percig húrbűvészkedő András lábához.

A hatodik dal, a Hat Lépés után az alig félórás buli zárásaként jött a beharangozott különleges feldolgozás: a rendesen átformált, refrénjében mókásan megtört Ilyenek Voltunk engem is meglepett, de tény, hogy a Salvus reklámszlogenje is „Ákos meets In Flames” – azaz dallamos, de zúzós zene és elgondolkoztató, kiválóan megírt szövegek, érthető, sokszínű énekkel. Remélem, hogy az országjáró túra során minél többen ráéreznek az alföldi zenekar receptjének ízére.