Lehet, hogy rosszul emlékszem, de szerintem nem nagyon volt még olyan, hogy a Tabánban a hazai rockzene legsikeresebb csapatai közül lehetett néhányat, jelen esetben kettőt, megtekinteni. Mindezt ráadásul ingyen… Mikor elindultam otthonról még nagyon szép, napsütéses idő volt, kellemes szellő fújdogált, minden adott volt tehát egy jó kis szabadtéri koncerthez. Kb. a Sub Bass Monster utolsó két számára értem a helyszínre. Amíg a többiek nyomták, hogy “Szív, sűrít” stb., gyorsan vettem magamnak egy-két sört, hogy meglegyen a kifogástalan hangulat a bulizáshoz.
Mire kezdődött volna a Moby Dick, már sűrű esőfellegek borították az eget, és az áldás sem váratott magára sokáig, ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Gyorsan beálltunk egy fa alá, de semmit sem segített, közben pedig Smiciék elkezdték odafenn. Gondoltam, ha már úgyis szétáztunk, legalább a műsort nézzük meg, így hát szakadó eső ide, szakadó eső oda, csak visszamentem a színpadhoz. Innentől viszont király volt a buli. Nem érdekelt, hogy tocsog a cipőmben a víz, hogy dagasztom a sarat, csak a zenére koncentráltam. A soproniak régóta nagy kedvenceim, így ez nem is esett nehezemre. Voltak mindenféle dalok, újak, régiek egyaránt, és valahogy nagyon különleges hangulatot adott nekik ez a “világvége atmoszféra”. A teljesség igénye nélkül: Gazember, Na, mi van?, Ilyen ez a század, Körhinta, Kiképzés, Good Bye, Keresztesvitéz stb. Igazi best of program volt, csak hamar vége lett…
A Tankcsapda egészen különleges státuszt foglal el hazánkban. Jelenleg minden kétséget kizáróan ők a numero egy rockzenekar. Ez azzal jár, hogy ma már teljesen mást jelent a Csapda, mint 7-8 évvel ezelőtt, mikor még én is nagyon szerettem őket. Közönségük is teljesen más, jelentősen “felhígult” az évek során. Nem is baj ez, így legalább egy szélesebb kör is megismerheti ezt a zenét, s ezáltal a lehetőség is adott, hogy később esetleg jobban beleássák magukat, más bandákat is megszeressenek stb.
Annyi csak a baj, hogy éppen emiatt a régi rajongók közül sokan már nem tudnak mit kezdeni a bandával, nem tudnak közösséget vállalni az újak közül sok emberrel. Én azt mondom, nem baj, ha valaki 13 évesen elmegy TCS-re, sőt örülni kell neki, hogy élő zenét hallgat. Anno én is így kezdetem, nem lehet rögtön Psychotic Waltzot hallgatni. Más kérdés, hogy az olyasmi fesztivál fellépések során, mint amilyen ez is volt, épp a régiek szívják meg. Tudniillik, ilyenkor mindenki eljön, aki él és mozog, őket meg ki kell szolgálni, ezért sorjáznak a tévés slágerek egymás után. Így volt ez most is, asszem összesen két szám volt 1997 előttről (Baj van, meg talán a RNR rugója), a többi már abszolút az utóbbi, klipekkel, miegymással alaposan megtámogatott lemezeket idézte meg.
Ezzel a többségnek semmi baja sem volt, csak ugye ott maradtak az idősebbek, akik azért kissé húzták a szájukat, hogy sehol egy Johnny vagy Mitől legyen jókedvem. Lukácsék sem játszottak sokat, de azért jó néhány nóta befért a programba. Nem vagyok teljesen naprakész, de volt Mindig péntek, meg a Kiszel Tündés Be vagyok rúgva, meg mittudomén, de mondom, nekem nagyon hiányoztak a régi dalok. Mindent összevetve azért nem volt ez rossz, el kell fogadni, hogy kisebbségbe kerültem… Annyit azért kérnék, hogy legalább a zárás ne a Mennyország Tourist legyen! Köszi.
