Shock!

Most hétvégén éppen húsz éve annak, hogy egy zaklatott lelki világú, huszonhét esztendős szőke faszi, akit akarata ellenére (?) egy egész nemzedék elkárhozott szószólójának kiáltottak ki, és egészségtelen mértékben bálványoztak már életében is, halála után meg aztán pláne, fogta szép kis shotgunját, és szétlőtte a fejét. Áprilisban be fogják iktatni őt és zenekarát a Rock And Roll Hall Of Fame-be is, aminek biztos nagyon fog örülni, figyelembe véve, hogy kábé semmit sem akart kevésbé. Mi is emlékezzünk hát rá egy kicsit, de most egészen rendhagyó módon: menjünk vissza a kezdetek kezdetére, amikor még Nirvana sem volt, Kurt Cobain pedig nem volt más, mint egy alig tizennyolc éves, baljós családi háttérrel rendelkező, néha haveroknál, máskor a Whiskah hídja alatt héderező aberdeeni kamasz, aki imádta a punkzenét, de a Black Sabbathot és a Led Zeppelint is, és éppen elhatározta, hogy zenekart alapít. Ez lett az igen rövid kifutású, ám annál érdekesebb utóéletű Fecal Matter (elég árulkodó név: Szar Ügy), akiktől mindössze egy hétszámos demó és számos félkész állapotban leledző dalkezdemény maradt fenn.

Szóval, ez a nehezen kezelhető tinédzser azt vette fejébe, hogy addig rágja egyik nagy kedvence, az akkor már épp a Melvins felé kacsingató, ám jelenleg még éppen konkrét zenekar nélkül álló Dale Crover fülét, amíg az kötélnek nem áll: vegyenek fél néhány számot közösen, a Melvins részéről most még úgy sem történik semmi. Így is lett, Dale - dobostól némileg meglepő módon - a basszusgitár mellett tette le a voksát, így aztán harmadiknak bevették közös ismerősüket, egy Greg Hokanson nevű arcot, akiről azonban igen hamar kiderült, hogy korábbi állításával szemben nem tud dobolni. Ez mondjuk egy dobosként alkalmazni kívánt tagtól igen nagy ejnye, ki is rúgták nyomban, úgyhogy végül Dale ütötte fel azt a hét számot, amit Kurt nagynénjének a nappalijában, egy négysávos magnó segítségével rögzítettek igen gatya körülmények között, és amely a keresztségben az Illiteracy Will Prevail nevet kapta. Az itt szereplő számok aztán hivatalosan soha nem jelentek meg, az egy szem Spank Thru kivételével, ami több helyen is elérhető, például a demo-verzió nyitja a Sliver: The Best Of The Box Nirvana-válogatást is.

Szögezzük le jó előre: a kézzel rajzolt borítóján legyek által körberajongott gőzölgő szarkupacot ábrázoló Illiteracy pont olyan, amit a kép alapján várna az ember. Lényegében kizárólag saját felelősségre meghallgatható, csapnivalóan szóló számok ezek, amik közül nem is fejezték be mindet, és nem is gondolták komolyan az összeset. Néhol artikulálatlan üvöltések, máskor köhögések, harákolások, vagy épp nyikorgások tarkítják a műsort, és talán valóban soha senki nem beszélt volna róla, ha később – egyébiránt ennek a demónak is a hatására – nem kerül be a képbe Krist Novoselic, és nem jön létre a Nirvana (aminek kezdeti inkarnációjában amúgy még szintén Dale Crover dobolt, de később is többször kisegítette régi barátait). A „dalok" nagy része nyers, okádék hangulatú veszedelem, hol a később a Melvins által is preferált egyszerre noise rockos és sludge-os hangulatú világban mozogva (mindenekelőtt a nyitó kettős Sound Of Dentage, pláne a Bambi Slaughter), máskor markánsan bevonulva a punk rockba (Laminated Effect és a Buffy's Pregnant néven is ismert Class Of '86), a pattogós/őrjöngős Blather's Log pedig tán leginkább a hardcore-ral rokonítható. Mindezt pedig olyan végtelenül gúnyos és hányaveti énekkel megfejelve, ami ugyancsak nem könnyíti meg a hallgató dolgát, bár már megvillannak benne a tipikusan cobaini jegyek, pláne a később a Nirvana-repertoárba is átmentett Spank Thruban, ami a legfogósabb tétel lehetne, ha nem lenne annyira istentelenül hamis. Tudom, hogy a dal első felében lévő ének szándékoltan csúfolja a hard rock aréna-bandák negédes dallamait, de akkor is túlzás nélkül idegtépő.

A demónak pedig számtalan változata található meg a neten, van egy olyan is, ami az eredeti hetesen túl – a záró Instra-mental helyén – tartalmazza a Downert és az Insurance-et is, pedig ezeket igazából már Nirvana név alatt vették fel, némileg később. De lényegében annyi féle-fajta verzió lelhető fel, ahány torrentoldal van. A leghosszabb „gyűjtemény" például már majdnem eléri az egyórás hosszt.

A Fecal Matter a rákövetkező évben, 1986-ban már fel is oszlott, bár rövid ideig a tagság körében tisztelhette még a Melvins-guru King Buzzót is, aki azonban Cobain legnagyobb sajnálatára nem tudta komolyan venni a csapatot, és inkább elvitte magával Dale-t a melvinek közé, hogy azóta is ott legyen. Kurdt (akkoriban még így írta a nevét) azonban nem csüggedt, a demót szétszórta a baráti-ismeretségi körben, hogy aztán fel is figyeljen rá egy langaléta, horvát származású alkesz, egy Krist Novoselic névre hallgató alak. A többi pedig már történelem, ami nem ért véget a húsz évvel ezelőtti végzetes puskalövéssel sem. Nyugodj békében, Kurt Cobain!