Elég sok nosztalgiára építő, illetve egyszerre újat mondani szándékozó változatban nekifutottak már Hollywoodban a Predator-szériának az elmúlt évtizedekben, de a végeredmény valahogy sosem indokolta a dolog létjogosultságát. Most úgy tűnik, egy kizárólag streaming-felületekre szánt folytatás/előzmény/akármi mégis képes ismét életet lehelni a sokszor eltemetett, majd mindig, menetrendszerűen újra kiásott sorozatba. A Préda nyilvánvalóan nem tör A keresztapa babérjaira, mint ahogy nem trónfosztja Arnold Schwarzenegger és John McTiernan 1987-es eredetijét sem – de tagadhatatlanul sokkal jobb, mint gyakorlatilag bármelyik ragadozós alkotás az elmúlt évtizedekben.
|
gyártó:
20th Century Studios / Davis Entertainment / Lawrence Gordon Productions, 2022
|
|
forgalmazza:
Hulu / Disney+ |
|
Prey / Préda
magyarországi bemutató: 2022. augusztus 5. rendezte: Dan Trachtenberg forgatókönyv: Patrick Aison zene: Sarah Schachner operatőr: Jeff Cutter vágó: Angela M. Catanzaro, Claudia Castello főszereplők: Amber Midthunder (Naru), Dakota Beavers (Taabe), Dane DiLiegro (a ragadozó), Michelle Thrush (Aruka), Stormee Kipp (Wasape), Bennett Taylor (Raphael Adolini) játékidő: 100 perc Neked hogy tetszett?
|
Lehet akármilyen kultikus a Terminator, az Alien vagy a Predator mitológiája, az elmúlt években a mozinézők elég nyíltan, a pénztárcájukkal tették egyértelművé, hogy nem kérnek többet a fenti három, ikonikus mozisorozat folytatásaiból, újrahúzásaiból, visszahozatalából. Ebből a szempontból a Ragadozó egyébként is kivétel a fentiek közül: itt tulajdonképpen csak az 1987-es kiindulás számított kiütéses anyagi sikernek, majd közmegegyezéses klasszikusnak, hiszen már az első folytatáson is öldöklő viták folytak a táborban, hogy most jó-e vagy sem. (Maga Arnold Schwarzenegger már a készítési fázisban letette a garast a tagadó válasz mellett, hiszen eleve azért nem volt hajlandó visszatérni a második részben, mert teljesen elfuseráltnak találta az alapkoncepciót és a forgatókönyvet.)
A yautják köré szőtt legendárium persze ezzel együtt is csak dagadt és dagadt az évtizedek során, aminek köszönhetően az egész téma sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen a valóságban és a mozipénztárcáknál valaha is volt. Tehát az online tartalomzaj és a széria kultuszának fényében akár meglepő is lehet, pedig nem az, hogy miután az Alien Vs. Predator filmek jó alaposan keresztbevertek mindkét mítosznak, már sem az Antal Nimród-féle Ragadozók, sem a legutóbbi, 2018-as A ragadozó nem tudta feléleszteni a mítoszt. Így aztán nem csoda, hogy a legfrissebb nekifutás már nem is került a mozikba, a tengerentúlon a Hulu, nálunk pedig a Disney+ kínálatában érhető el.
Nehéz rá válaszolni, klasszikus moziforgalmazás esetén Dan Trachtenberg filmje is bebukott volna-e – ugyanakkor láss csodát, a streamingszolgáltatóknál a Préda épp rekordokat döntöget, ez a megoldás tehát ismét lehetőséget adott a csillagközi vadászoknak a sokadik újrakezdésre. A kiindulási pont ráadásul tagadhatatlanul újszerű, hiszen a 10 Cloverfield Lane kapcsán nevet szerzett Trachtenberg korábban filmen sosem látott, történelmi környezetbe helyezi a ragadozót: az 1700-as évek elejének Észak-Amerikájába, ahol egy vadászi ambíciókat dédelgető, fiatal komancs lány, Naru (Amber Midthunder) és törzse kerül szembe az aktuálisan a Földre érkezett yautja harcossal. A kifejezetten kevés dialógussal dolgozó, inkább vizuális elemekkel elmesélt sztori gyakorlatilag ennyivel leírható, de mindenkit óva intenék tőle, hogy emiatt kezdje el verni az asztalt: a Predator sosem bonyolultságáról volt híres, és már az első rész is épp ettől az ősi szintekre levitt, sámándobos vérszagtól tudott olyannyira működni.
Bevallom, egyes szuperlatívuszokat zengedező kritikákkal nem nagyon tudok mit kezdeni a Préda kapcsán, ugyanakkor kétségtelen, hogy Trachtenberg filmjével a WTF-kategóriás AvP-kkel meg a legutóbbi, szekunder szégyenes szuperhipergigatera verziókkal víz alá nyomott ragadozók végre képesek voltak feltörni a felszínre levegőt venni. A környezet és a sztori ebből fakadóan szándékosan kis léptékűre vett jellege jót tett az alapanyagnak, és nyilvánvalóan direkt visszatérést jelent a kályhához – csak éppen nem egy maroknyi macsó kommandós, hanem néhány amerikai őslakos meg európai prémvadász áll szemben a ragadozóval, nyilván esélytelenül. Aztán persze Naru feltalálja magát, és szépen kihozza a helyzetből a legtöbbet. A túlzás nélkül tökéletesen felépített akciójelenetekhez pedig gyönyörűen megkomponált képek adják meg az alaphangulatot, kiegészítve Sarah Schachner remekül eltalált, Alan Silvestri klasszikus motívumait is felhasználó filmzenéjével. Ennyi a Préda, és nem több – viszont már önmagában ez sokkal közelebb áll a John McTiernan-féle eredeti szellemiségéhez, illetve a képregényekkel, regényekkel kibővített univerzum sikerültebb szegmenseihez, mint gyakorlatilag bármelyik folytatás az évek során.
Ha tippelnem kellene, a Préda kizárólag az első két filmet tekinti kánonnak az eddigiek közül, ami, valljuk be, így is van rendjén, az a bizonyos fontos szerepet kapó pisztoly pedig nemcsak összekötő kapocs a múlttal, de egyben roppant érdekes jövőbeli kérdéseket is felvet, amikre amúgy a végén a stáblista is utal. A jó fogadtatásnak köszönhetően most esély is van rá, hogy ezekre választ kapjunk, de a lehetőségek száma tulajdonképpen végtelen. Amber Midthunder mindenesetre remekül érvényesül középponti figuraként, szóval jó esélyt látok rá, hogy találkozunk még a bátor komancs csajjal.
Egy ilyen kőegyszerű, nyílegyenes vonalú, old school akciófilm esetében ezen túlmenően nincs sok értelme a különösebben nagy elemzéseknek. Az egyszeri nézőnek szórakoztató lehet a dolog, mert tényleg sikerült kerekre húzni a mutatványt, a Predator-geekeknek meg ezúttal tényleg van okuk elégedettnek lenni. Annak, ami, összességében teljesen korrekt darab lett a Préda.
Hozzászólások
#SPOILER
Az, hogy a Predatorok kisegítő iskolájából szalajtott szerencsétlen pofánlövi magát a saját nyílpuskájával, nálam nem az a kategória, hogy "ésszel lett megoldva a szitu". Az sem menne le a torkomon, ha Freddy Krueger hasra esne a saját cipőfűzőjében, vagy ha Jason Voorhees félrenyelné a nyálát és megfulladna.
A narratíva már a befejezés előtt is ezer torkából vérzett, ám ott hullott szét atomjaira igazán - az első film harcedzett, kiképzett, fegyverekkel szarásig ellátott katonái megmérettettek, és könnyűnek találtattak; Dutch az egyetlen, aki ésszel és szerencsével túléli a filmet, és új emberként hagyja ott a dzsungelt. Nincs HATALMAS íve a karakterének, de legalább VAN.
Ebben a filmben Főszereplő Lány jelleme az első és az utolsó képkockában is ugyanaz: ő Főszereplő Lány, aki biztos abban, hogy kibaszott jó vadász, aztán mit ad isten, tényleg az. Ugyan a sikerrel elvégzett vadászathoz kellett az is, hogy Tompika ne a megszokott Predator eszközkészlette l érkezzen a bolygóra (mondom, szerintem kisegítős, és nem játszhat a nagyok cuccaival), amivel kettő másodperc alatt le tudta volna rendezni mind az indiánokat, mind pedig a franciákat; illetve az, hogy ne ismerje a saját fegyvere működését.
Zsémbes, cinikus, soha-semmi-sem-jó öregemberként (így harminc meg a halál között) a két "visszakacsintás " is csak felbaszott:
- 'if it bleeds, we can kill it': ez lenne a cuki fan service mondat, amit hallva egymásra néztek a haveroddal, és összeröhögtök, hogy 'te is emlékszel az elsőben, mikor...?' Valójában a fan service-en kívül (amit egyébként alapvetően nem ítélek el, mert lehetne jól csinálni) a mondatnak fikarcnyi értelme nincs - amennyire emlékszem, a mondat megformálója, Főszereplő Lány testvére, Ödönke, nem is látta addig a pontig a lényt, pláne nem vérezni. FL szájából még lett is volna értelme, de hogy a t. forgatókönyvíró miért Ödönke szájába adta, fel nem fogom, így ez nekem kikacsintás helyett csak egyszerű kulcscsörgetés.
- A Pisztoly: félig humorizálva az első előzetest látva mondtam azt (szintén önmegbotránkozt atóan cinikusan), hogy az egész indián setting tutira amiatt lesz, hogy a kettes filmből a pisztolynak legyen egy eredetsztorija. Aztán lett, bár hacsak nem készül egy folytatás ehhez a filmhez, amiben megmagyaráznak még pár dolgot ezzel kapcsolatban, úgy a pisztoly ezt a filmet húzza totál keresztbe, FL egész itt látott kálváriáját hiábavalóvá téve.
A medve valóban nevetséges volt, ahogy a puma is. A hús-vér főszereplők közül viszont számomra az MVP egyértelműen Kutya Bátyám volt, ő vitte a hátán a filmet nálam, amennyire tudta.
Abban nekem csak az nem tetszett, hogy kétféle Predator volt volt, és azok egymás ellen voltak... az hülyeség volt szerintem. És valahogy amikor megjelent Laurence Fishburne, ott valahogy meghalt az egész, az a szál nem sikerült jól. Ezt leszámítva nem volt olyan rossz mozi, bár a klasszikushock-nak ( :D) nyilván a közelébe sem ért... nem feltétlenül a rendező hibája miatt.
Szerintem az elmúlt években csak Nimród féle Ragadozók volt egy értékelhető, jó film Ebben a filmben szerintem semmi érték/izgalom nem volt :(
Megnéztem a Préda c. filmet, és azt kell mondjam, minden hibája (ld alább) ellenére, ez az alkotás áll a legközelebb a klasszikus Predator filmekhez, ennek sikerült leginkább elkapni azok szellemiségét.
+ Építkezés. A mai, felületes mozinézőknek talán unalmas lehet a felvezetés, de végre nem fél percnél kezdődik az akció, ami rögtön mindent megmutat. Oké, az atmoszféra lehetett volna még erősebb, és kicsit érdekesebb az egész.
+ Visszautalások klasszikusokra. Pl. Ha vérzik, meg is tudjuk ölni.
+ Helyszín (természet) és kor (ezerhétszázval ahány).
+ Voltak benne nagyon jó megoldások gyilok témakörben vica-verza.
+ A főszereplő lányka mint választás szerintem nem volt hülyeség. Tetszett, hogy ésszel, és nem erővel lett megoldva a szitu.
- Talán az elején kicsit túlzásba vitték azt, hogy lúzernek állítsák be.
- Újradizájnolt Ragadozó. Nekem nem tetszett.
- CGI helyett lehettek volna bábuk, ha már retró... akár kevesebb akció árán is. A medve volt a legrosszabb ilyen értelemben szerintem.
- Néhány eltúlzott jelenet. Pl a bölényvadászok tömege vs. Predator. Ehelyett lehetett volna még néhány jobban felépített, váratlan levadászás egyesével.
- A végére még kellett volna valami az erősebb dramaturgiai hatás kedvéért... az első két klasszikus rész nálam libabőrös. Lehetett volna még inkább a 80-as évek hangulatában elkészíteni.
Röviden összefoglalva.
Nekem ez a Predator könyv/történet tetszett eddig a legjobban:
Szerepcsere
(https://www.scifimarket.hu/menu-107/konyvek-108/horror-119/predator-121/predator-szerepcsere-sfwa-19)
Igen, kellően egyszerű, fapados történet, de mégis megvan benne az a retró báj, ami miatt illene az első két klasszikushoz. A Predator témához pont nem illik a modern kor, és a debil tálalás (ld utolsó mozifilm az erőltetett poénokkal, Predator kutyákkal). Kb az idős Harrison Ford-ot és talán Sigourney Weaver-t tudnám benne elképzelni.
"Madarak... kib@szott, k...a madarak!"
Ez az egy mondat viszont a magyar szinkrontörténe lem egyik örökzöldje a második részből. :)))
Egyébként egyetértek, magam is a hajamat tépem a magyar szinkrontól, ezért is nézek mindent eredeti nyelven. :P
Nálam még mindig az első rész viszi a pálmát. A második részt sosem tudtam 100%-ban komolyan venni a gagyi bandaháború miatt (legalábbis ahogy tálalták) meg a pár idétlen karakter miatt. (Ja, és a magyar szinkron valami kritikán aluli) A Nimródos résszel különösebb bajom nem volt.
Arra viszont marhára kíváncsi vagyok mi lesz a következő húzás a franchisetól...
Engem úgy felkúrt a Prey (majd a szembesülés a 9-10/10-es kritikák tömegével), hogy rögtön utána megnéztem az első kettőt; elsősorban mintegy leöblítendő a rossz ízt, másrészt össze akartam őket hasonlítani, amíg friss volt az élmény.
A legnagyobb jóindulat feltételezteti velem, hogy Trachtenberg úgy járt ezzel a filmmel, mint a 10 Cloverfield Lane-nel; belekezdett valami önállóba, amin az utolsó utáni pillanatban a stúdió toldozott-foldozott annyit, hogy egy már némileg ismert franchise-ba behúzható legyen. Ahogy az sem Cloverfield film az utolsó 10 percéig (előnyére), úgy a Prey is jobban működne, ha a vásznon garázdálkodó mumust nem Predatornak hívnánk, hanem wendigónak, manitunak, vagy tudja a franc, minek. Ha így lenne, egy középszar indiános thrillerről beszélnénk, most viszont egy, a Predator lore-t páros lábbal picsán rúgó, a Shane Black-féle rettenetet el nem érő, de időnként azért mégiscsak megközelítő (ld. az utolsó negyed óra) franchise-killert.
Egy platformon vagyunk.
A második nem volt rossz, de egyértelmű visszalépés. Az AvP-kről meg a Shane Black-féléről írtam a cikkben, hagyjuk. Antal Nimródé oké volt.
A nagy szívfájdalmam persze örökre az marad, hogy az AvP-ket nem a Dark Horse-képregényekre húzták fel, amiket ugye Damien Forrestal néven, Valhalla Páholy-féle magyar jogosítatlan regényekben a néhai Gáspár András túlzás nélkül állati jól megírt. Az az egész alapkoncepció tényleg úgy, ahogy volt, zseniálisan összekötötte a két sorozatot. De hát ezen már kár bánkódni.
Szerintem pont akkora mellényúlás a tesztoszteronsz agot felhozni az első filmmel kapcsolatban, mint a wokeness-t az újban. Ezért említettem meg. És abban igaza van Ádámnak, hogy akinek erre áll a cerka, az most ugrik mindenre, ami kicsit is gyanús. Meg fordítva.
13-14 évesen láttam először havernál csapnivaló minőségben. Ő megszállottan rajongott a Predatorért, úgyhogy egyik nap suli után fölmentünk hozzájuk megnézni. Szinte csak zöld árnyalat volt meg fekete, de úgy is működött. Nálam a Predator szemszöge azzal az ostorcsapás-szerű zajjal ütött be igazán (nem tudom, miért pont az), de az egész nagyon vagány meg menő volt, noha akkoriban nálam az Alien mindent elmosott.
Miután megnéztem a Prédát rám jött a Predator hangulat, és a kettes AVP-t leszámítva végignéztem mindet. A kettes AVP annyira rossz, hogy képtelen voltam végigülni, pedig nem először próbáltam megnézni - egyszerűen elviselhetetlen ül szar.
Mai fejjel az első Predator vége kicsit ostobácska, de annyi baj legyen - tök rendben van a film ma is. Még mindig baromi menő meg vagány :-D
A sokak által utált 2018-as A ragadozó teljesen kiesett (pocsék filmes memóriám van), aztán újranézve jöttem rá, hogy korábban már láttam. Akkor is és most is vicces volt meg szórakoztató - én legalábbis tökre élveztem.
Ha most nem veszem bele a crossovereket, akkor bizony a nimródos a leggyengébb mind közül számomra.
Zseniális volt, nem láttunk hasonlót sem, pedig agyonmásolt, alámondásos videókazettán láttuk még akkor, nem csillió pixeles felbontásban. Ahogy áttetszővé vált a Predator és NEM TUDTUK, hogy néz ki valójában, semmihez sem fogható borzongást okozott, Meg hát Arnoldnak akkor elég nagy kultusza volt már, szerintem mindenki imádtam, mert ugye "szomszéd srác", aki megcsinálta a szerencséjét. Igazából újra kellene nézni, fogalmam sincs, mai fejjel hogy tetszene, de sanszosan tetszene még mindig.
A Prey számomra nézhetetlen, 15 perc után lekapcsoltam, de Ádámnak megígértem, hogy végignézem majd. :)
A nimródos rész szerintem is okés volt.
Valóban nem a wokeness miatt hulladék a film (közel sem éri el azt a szintet, ami önmagában elég ahhoz, hogy nézhetetlenné tegye). Borzasztó erős csúsztatás ugyanakkor az első filmre mutogatni, hogy "bezzeg ott kanszaga volt még a 35 mm-es szalagnak is", illetve pedzegetni, hogy Ripley csak a zeitgeist miatt nem volt wokeness-ivadék - szerintem egyik állítás sem állja meg a helyét.