Amikor az ember megkísérli felderíteni egy-egy rockzenei stílusirányzat gyökereit, hamar rájön, hogy amint egyre mélyebbre hatol az idő dzsungelében, úgy válnak a dolgok egyre kuszábbakká és ködösebbekké. Jóllehet korunkban az éti csiga emésztőrendszerétől kezdve a papok pedofil szexuális szokásaikig minden a legapróbb részletekig dokumentálásra kerül, s ezek a létfontosságú információk azonnal elérhetővé is válnak, a múltban még mindig akadnak szürke foltok, amik aztán ellentmondásos véleményeket szülnek. Valami hasonló jellemzi a death metal történelmét is.
Több kérdés is lebeg e szélsőséges zenei territórium rothadásszagú pusztaságai felett, ám egyvalami egészen biztos: a legelső igazi, hagyományos értelemben vett death metal lemez (a megjelentek közül legalábbis biztosan) a Death Scream Bloody Gore-ja volt. Lehet, hogy a „death metal" kifejezés már azelőtt feltűnt a színen, hogy Chuck Schuldiner 1984-ben a Mantasból megalakította a Death-t, de 1987 előttről nem igen találni a Scream Bloody Gore-hoz hasonló, stílusdefiniáló alkotást.
megjelenés:
1987. május 25. |
kiadó:
Combat |
producer: Randy Burns, Chuck Schuldiner
zenészek:
Chuck Schuldiner - gitár, ének, basszusgitár
Chris Reifert - dobok
John Hand - ritmusgitár (csak a borítón szerepel, a lemezen nem játszott)
játékidő: 37:49 1. Infernal Death
2. Zombie Ritual
3. Denial Of Life
4. Sacrificial
5. Mutilation
6. Regurgitated Guts
7. Baptized In Blood
8. Torn To Pieces
9. Evil Dead
10. Scream Bloody Gore
Szerinted hány pont?
|
Az albumhoz egyébként több érdekesség is fűződik. Schuldiner a Death megalapítása után nem sokkal állt össze Chris Reifert dobossal, s a '86-os Mutilation demó után ez a duó vette fel a debütáló lemezt is. Vagyis a kéttagú csapat vezére játszotta fel a ritmus- és szólógitárrészeket, csakúgy, mint a basszustémákat, valamint süvöltötte fel az éneket. Amit azonban ma a csontvázas borítójú lemezen hallunk, az valójában már egy másodjára felvett anyag, az első változattal ugyanis a kiadó nem volt túlságosan elégedett. A csapat így Randy Burns producer segítségével, a dallistát jócskán átszabva, néhány darabot újakra cserélve vette fel másodjára azt, ami végül korszakalkotó lemeznek bizonyult.
A valamivel több, mint harminchét perces korongon tíz szerzemény kapott helyet, melyekre manapság sokan a legelső vérbeli death metal dalokra tekintenek. Lomhán nyit az Infernal Death, aztán Schuldiner túlvilági, „Die!" üvöltésével kezdetét is veszi a féktelen agresszió. A dal lecsupaszítva leginkább olyan, mintha egy Slayer vagy Metallica szerzeményt hallanánk szteroidokkal jócskán felpumpálva. A nyaktörő riffelés még Kerry Kingék játékán is túltesz, de hiányzik is belőle a thrashre jellemző szögletesség, Schuldiner kezei alól higanyszerűen hullámzanak elő a riffek, szólói pedig virtuózak, alaposan átgondoltak, és szépen kivitelezettek. De mindezeken felül akkor is jó megfejtés a Scream Bloody Gore, ha netalán épp a legelső, igazi hörgésre vagyunk kíváncsiak, a death metal túlvilági szörnyetege itt hallatta először félreismerhetetlen hangját.
Ami miatt azonban mégis stílusteremtőnek tartják ezt a lemezt, az a mogorva, fenyegető riffelés, ami alapvetően gyilkos mód szakít, ám közben a legbűzhödtebb kripták dohos légköre árad belőle. Ezt a fajta zenei újdonságot testesíti meg a klasszikus Zombie Ritual főtémája, amely úgy is felfogható, mint egy felgyorsított doom riff. S bár az első Death anyag még távol állt időben a Human fémjelezte technikás dolgoktól, az olyan dalok, mint a Denial Of Life némileg előre jelezték a gitáros géniusz komplex gondolkodásmódját.
Dalírói vénájának köszönhetően pedig nem egy, nagy slágerrel ajándékozta meg pályafutása során az extrém zenét, a Scream Bloody Gore-on ilyen az eszeveszett hulladarabolást lelki szemeink elé festő Mutilation, vagy a hasonló című film ihlette, félelmetes Evil Dead is.
Az Ed Repka által készített borítós lemez megjelenését követően Chris Reifert távozott Schuldiner mellől, hogy megalakítsa a szintén kultikus Autopsyt. Ám a magára maradt gitárost sem kellett sokáig félteni, hamar új embereket gyűjtött maga köré, hogy a megkezdett úton haladva elsőként megszilárdítsa a Death és az általa képviselt stílus helyzetét, majd olyan irányokba tágítsa annak határait, amelyekről sokan addig álmodni se mertek.
Hozzászólások
Teljesen igaz. Schuldiner is azt vallotta, hogy mindössze kétféle metal létezik: jó és rossz. Fájdalmasan igaza volt.
Mondjuk úgy, hogy a SC olyan, mint a tejcsokoládé, ami nyomokban tartalmaz mogyorót is, míg a SBG egy igazi mogyorós csoki.